2017. július 12., szerda

Semriach, Thörl, Sankt Ilgen


A hazánkat ölelő hegyek közül az Alpok sokkal közelebb vannak hozzánk, mint a Kárpátok, ezért gyakrabban járunk arra. Kedd reggel 6 órakor teli tankkal indultunk a nejemmel és a fiammal Graz irányába. Az osztrák nagyvárost nyugatról az A9-es autópályán 10 km hosszú alagúton kerültük meg. Északabbra még további kettő rövidebben kell áthaladni a 169-es km-nél található Gratkorn-Nord lehajtóig. Itt kanyarodtunk a 67-es főútra, amelyen északra tartva kb. 3km-re jobbra fordultunk Semriach felé. 

alagút Graznál

A Lur barlang (Lurgrotte) felső bejáratához igyekeztünk. Az erdős hegyek között a patak völgyében haladtunk egyre feljebb a forrásánál található 3300 lakosú Semriachba. Előtte kb. másfél km-re egy útleágazásnál a Kessel vízesés (Kesselfall) felé is letérhettünk volna, de az nem fért bele az egynapos kirándulásunkba. Három dolgot tartottam fotózni érdemesnek az út mentén: egy az én egykori Mercedesemhez hasonló autót, egy baleseti kegyhelyet és egy 1796-os dátumozású szép házat. 

fecskefarkú Merci

baleset áldozataiért

épült 1796-ban

A városkába érve feltűnőek az élénk színű házak, amelyek egységes megnyerő külsőt adnak a főtér körül. 

Semriach főtere







Nyugati pontján áll a St. Ägydius (Szent Egyed) plébániatemplom, amely már 1150-ben állhatott, de első írásos említése „csupán” 1237-ből maradt fenn. Egy korábbi román kori helyére épült. A mostani többhajós későgót stílust az 1505 – 1543 közötti átépítések során nyerte el.
a főtér és a templomdomb közötti átjáró Semriachban

St. Ägydius (Szent Egyed) templom Semriach









Falaiba római kori sírköveket falaztak. A füves terület pedig egykoron temető volt 1912-ig. 

egy római házaspár sírköve a templom ajtaja felett


Semriach Stájerország legrégebben lakott helye, amit kőbalták és cserépedények bizonyítják. A római korból figyelemre méltó az 1962-ben megtalált sírhalom is. A népvándorlás idejéből csupán a szláv földrajzi nevek maradtak fenn. Vásárát először 1320-ban említik meg először, amely a középkori ólomtartalmú ezüstbányászat időszakára vezethető vissza. A kitermelés felhagyását követően pusztán mezőgazdaságból élő településsé süllyed vissza. A Mura menti kereskedelmi út forgalmának növekedésével viszont Semriach a vásárainak jelentőségét is elveszti.

A városka határában a Lur patak (Lurbach) völgyben található a Lur cseppkőbarlang (Lurgrotte). A fogadóban váltottuk meg a belépőjegyeket. A vitrinben egykoron élt barlangi medve csontjait őrzik.




barlangi medve csontjai a Lurgrottéből




Idegenvezető kíséretében kb. 70 perc alatt lehet végigmenni utcai meleg ruhában a 10 C fokos barlang felső szakaszában. A neve a „verlor” elveszett helyi dialektusából, rövidítéséből a „verlur”-ból ered, ami a sziklák alatt eltűnő patakra utal. Nagy esőzésekkor van csak látható víz a barlangban illetve előtte. Jöttünkkor száraz időszak lévén nem volt. Nyolcfős csapatunkkal 11 órakor léptünk be a bőbeszédű idegenvezetőnkkel a barlang rácsos ajtaján. 


A szűkebb és tágasabb szurdok szakaszokat követően egy hatalmas 40 m magas, 80 m széles és 120 m hosszú csarnokhoz értünk. Zenei és fényhatások kíséretében váltak láthatóvá a különböző formájú és színű cseppkövek. Különleges helyszínekre vágyó ifjú pároknak is szoktak itt esküvőket tartani. 











A barlang még kb. 4 km-en folytatódik, de az nem alkalmas a látogatók fogadására. A csarnok másik oldalán fordul vissza az út.

Semriachot északi irányba dombok és völgyek váltakozta tájon át hagytuk el dél körül a 64-es főút felé. Arról kanyarodtunk fel Frohleitennél a gyorsforgalmi S35 –ös útra. 

Semriach távolabbról





Bruck an der Murig haladtunk rajta, majd a 116-os és a 20-as főúton értünk Thörlig. A szurdok védelmét nyújtó falak mellett itt Sankt Ilgen felé fordultunk a Bodenbauer alpesi fogadóig. Autónkkal itt leparkoltunk is 14 óra körül neki készülődtünk a hegyi túránkhoz. 


Thörl fegyverzete


út Sankt Ilgen felé

BMW, ami elhozott minket Sankt Ilgen hegyeihez

Most nem a hegyek belsejében, hanem a szirtjein kívántunk Ausztria természeti szépségeiben gyönyörködni. Kellő vízzel és élelemmel vágtunk neki a jelzett ősvényen a Hochschwab felé.

próbálkozik a kis bika


Erdős, sziklás füves részek után kavicsmederben voltunk kénytelenek tovább menni, de onnan a csúcsok felé már nem tudtuk folytatni tovább, mert korábbi omlástól járhatatlanná vált az ösvény. 












Felettünk magányos horgas szarvú zerge tekintett le ránk, de nem zavartatta magát.

zerge Sankt Ilgen szikláin közelebbről

Nagyobb pihenőt tartottunk, majd megfordultunk. 







Hat órán át túráztunk mire az autónkhoz kellemesen elfáradva visszaértünk.