Ez a
magyaroknak nehezen kimondható 93 ezer lakosú ipari város az Érchegység fontos
közúti, vízi és vasúti csomópontja Prága és Drezda között. Többször átutaztam
rajta, de végül egy másik érchegységi város Kadaň / Kaaden megnézését követően vonatoztam
ide egy októberi délutánon. A bányászat és a nehézipar által tönkretett tájsebek
még most is jól láthatóak.
A villamosított vasútvonal vezetékei fölött feltűnik
a felvonókabinnal is megközelíthető Větruše (Ferdinandshöhe). Az egykori hegyi
nyaralót – annak leégése után - 1897-ben bővítették ki étteremmé és kiránduló
központtá. Egy harminc méter magas kilátótornyot is felhúztak mellé, amelyből
gyönyörű panoráma nyílik a városra, az Elbára, és az Érchegységre.
 |
| Ústí nad Labem (Aussig) Větruše (Ferdinandshöhe) |
 |
| Ústí nad Labem (Aussig) főpályaudvar |
A
főpályaudvar mögötti belváros könnyen bejárható, mert az a lakosság számához
viszonyítva nem túl nagy. Innen két saroknyira áll a XIV. században épült Szűz Mária
Mennybemenetele katolikus templom. Tornya a legferdébb Csehországban. A második
világháború végén az akkoriban többségében szudétanémetek lakta fontos
iparvárost a szövetséges légierő többször bombázta, s az egyik bomba egyebek
között a 65 méter magas torony tetejét két méterre kibillentette eredeti
helyzetéből. A múlt század ötvenes éveiben állították helyre. Csak külső rácsozatán keresztül lehetett fotózni.
 |
| Mária Mennybemenetele katolikus templom Ústí nad Labem (Aussig) |
A város
történelmi központja itt van, de régi házak alig találhatóak benne, mert
azokat nemcsak a bombázások, hanem a szocialista ízlés is megsemmisítette. A templom körül egy kivétellel minden épület modern és jellegtelen.
Szomszédja az 1876-ban épült városi múzeum, amely kiállítási anyaga főleg az
Érchegység természettudományi gyűjteményeiből áll. Az épület falai között közhasznú szervezet keretében működik 2011 óta Csehország német nyelvű kulturális örökségének gondozása.
Innen
az 1906-ban épült evangélikus Pál apostol templom felé vettem az utamat. Az
egytornyú, vörös téglás Istenháza mögötti utcák Aussig nagyvárossá válásának
idejét tükrözik.
A XIX. század végi és XX. század eleji épületek
homlokzatdíszeikkel versengtek egymással, hogy melyikük teszi szebbé a várost. Ezt a Masaryk utca egyes szakaszán követhetjük nyomon. A sűrűn közlekedő csuklós Škoda trolibuszok gyakran belezavartak a fényképezésbe.
A háború utáni tervezőknek a legfőbb szemlélete a „múltat végképp eltörölni”
elven nyugodott. A rendszerváltást követően viszont a liberális elven
gondolkodó "mindent szabad" építészmérnököknek és az azoknak engedélyt adó városi főépítésznek
bűne a bosszantóan ronda épületek megjelenése.
A városi termálfürdő (1908) saroktornyos épülete mellett értem a kisebbik vasútállomásra. Egy
építési területen háborús óvóhelyet rejtett a föld.
 |
| városi fürdő Ústi nad Labem (Aussig) |
Felüljárók
alatt, a Bilina és az Elba folyók hídjain átérve a parti sétányon Střekov (Schterckenstein) vára felé sétáltam.
Akár vonattal is átjuthattam volna a harmadik vasútállomásra (Ústí nad Labem-Střekov), így 2,5 km-t megspórolhattam volna. A hidakon viszont gyalog átmenni nagyobb élvezet.
Tarka
őszi lombos fák erdeje borította az Elba völgyét kísérő dombokat. A zsilipnél
két sétahajó és két munkahajó pihent. A korlátnak támaszkodva vártam néhány
percig, hátha felbukkan egy közeledő uszály, de nem volt szerencsém
 |
| Elba völgy a Střekov (Schterckenstein) vár alatt a zsilipnél |
A
zsilip fölé magasodó hegykúpon áll a kereskedő utak védelmére 1318-ban épült
Střekov (Schterckenstein) vár. Luxemburgi János (vagy Vak János [1296 - 1346] Csehország királya 1310-től.) adott területet ehhez a
prágaiaknak. A huszita 1420 - 1430 háborúk idején sok üldözött katolikus talált
itt menedéket a borzalmak elől. Több tulajdonost követően 1563-ban Wenzel Popel
von Lobkowitz lett a várúr. A várat 1570-ben újjáépítik és bővítik, viszont a
XVII. század elején a várat már nem lakják állandóan, ezért állaga fokozatosan
leromlott. A harmincéves háború során négyszer foglalják el. A XIX. században a
festői vár az utazók, festők kedvelt célpontjává válik. Közel 400 év elteltével 1948-ban a
Lobkowitz családtól kisajátították a várat és állami tulajdonba vették. Majd 1990
után a Lobkowitz családot rehabilitálták és visszatérhettek. A legutóbbi
részleges várfelújítás hozzájuk kötődik. Kapuja már zárva volt, így a falai
mögötti régió történetét bemutató kiállítását nem láthattam.
Ismét a
főpályaudvarra igyekeztem. Most a - németek legyilkolásának emlékeitől terhes - Beneš
hídon mentem át.
Video: https://www.youtube.com/watch?v=v06ElEMenOg
Video: https://www.youtube.com/watch?v=v06ElEMenOg
 |
| a gyikosságok emlékeitől terhes - Beneš híd |
Még volt annyi időm a vonat indulásáig, hogy a 100 méterre
található kéttornyú Szent Adalbert barokk templomot a domonkosok kolostorával
megnézzem. Belépve tehetséges művész kínálta festményeit. A
templom eredete 1186-ra nyúlik vissza. Az 1718-1722-es években a nagyszabású
rekonstrukciója után szerezte meg barokk fomáját. A kommunista időkben a
templomot raktárrá alakították át, majd kiállítási csarnokként hasznosítják. Fehérre
meszelték és minden belső bútorzatátt eltávolították.
Az esti fényben kivilágított Větruše (Ferdinandshöhe) emlékével hagytam el a várost Prága felé.
 |
| Szent Adalbert templom Ústí
nad Labem (Aussig ) |
Az esti fényben kivilágított Větruše (Ferdinandshöhe) emlékével hagytam el a várost Prága felé.
A város
története: A város neve valószínűleg az (ústí) régi cseh (torkolat) szóból
származik, ami a Bilina (Biela) folyó Elbába torkollására utal. A települést
993-ban Elba menti kereskedőközpontnak említik. Přemysl II.Ottokar a XIII.
század első felében királyi városi rangra emelte. Luxemburgi János és IV.
Károly királyok megerősítették és kibővítették Aussig kiváltságait. A
Megdeburgi városi jog volt itt érvényben. A huszita háborúk alatt a város a meisseni
őrgrófokhoz tartozott, ezért a husziták megostromolták. A leghevesebb csata a
németek veszteségével 1426-ban volt a közelben. A várost június 16-án foglalták
el a husziták miközben a német lakosságot legyilkolták és lerombolták Aussigot.
Nagy fellendülést hozott a XVI. és a XVII. század. A város 1547-ben nem vett
részt az I. Ferdinand elleni felkelésben, így gazdaságilag tovább fejlődött. A
XVI. század második felében ismét egyre több német költözött be, ami által hamarosan
a lakosság felét már ők tették ki.
 |
| Aussig 1560 |
A harmincéves háború katasztrofális volt,
mert a város hét alkalommal szenvedte a fosztogatásokat és a megtorlásokat.
Ennek következményei közel 200 évig tartottak. Ez idő alatt jelentéktelen 2000
főnél kevesebb lakosú város volt. A napóleoni háborúk idején Aussigtól
északnyugatra 1813-ban Kulmnál volt a csata. Az 1830-as iparosítás népesség
növekedést eredményezett. A nehézipar növekedése és a folyami hajózás bővülése
sok változást eredményezett. Az évszázadokon át tartó stagnálás után sok új ház
épült a XIX. században. A középkori és reneszánsz házakat, valamint a
városfalat lebontották. A mezőgazdaság és a bortermelés mellett az ipar is
megtelepedett, szövődék, festékgyártók és papírgyárak létesültek. Körülbelül 60
bánya nyílt meg a területen. Aussig az 1827-ben felfedezett szénmezőnek
köszönheti, a vasúti összeköttetését Prágába (1850) és Drezdába (1851).
Hajózhatóvá teszik Aussigtól az Elba felsőbb szakaszát is, így fontos kikötővé
válik. A lakosság 1840-ről 1860-ra megnégyszereződik 7950 főre nő. A kolera, a tífusz és más
járványok ellenére a lakosság a következő 20 évben megduplázódik. A mai
Zlatopramen sörgyár (Aussiger Bier) elődje 1867-ben épül fel. Az első hidat
1872-ben emelik az Elba fölé. A XX. század elején már több mint 37 000 lakos
élt Aussigban, amely Csehország egyik legfontosabb iparvárosává vált. A nagy
vegyipari gyárakban 1900 körül mintegy 2600 munkást foglalkoztattak. A környező
területekről 1935-ig sokan költöztek a városba, különösképpen a németek. Konrad
Henlein a szudétanémet párt politikusa beszédet mondott, és abszolút többséget
ért el a parlamenti választásokon. „A cseh népnek volt ideje belső viszonyait
valamennyi népének megelégedésére kialakítani. A csehek azonban a
békeszerződésekhez intézett emlékiratokban adott ígéreteket nem tartották meg
és éppoly kevéssé tettek eleget a saiut-germaini békeszerződésből folyó
kötelezettségeiknek, mint az állami alkotmányba felvett kötelezettségeknek.” A
müncheni egyezmény értelmében a város 1938. október 9-én, a Szudéta-vidékkel
együtt a Német Birodalomnak ítélték oda. Novemberben a zsidóellenes pogromban
a zsinagóga leégett. A város kb. 1200 zsidójának 80 százaléka áldozatul esett a
nemzeti szocialista népírtásnak. Az amerikai légitámadások során az óváros
egyötöde 1945. április 17-én és 19-én romba dőlt, míg Oster (Ostrov) külváros
teljesen megsemmisült. Az áldozatok számát 1000 és 2500 közöttire becslik, de
csak 513 ember maradványait találták meg. A két Elba híd és a gát 1945. május
7-i felrobbantását a polgármester és az őt támogatók egy csoportja megakadályozta.
Az első szovjet harckocsi alakulatok május 8-án átgurultak a városon, de a
szovjet hadsereg május 9-ig nem lépett be a városba. Mivel a második
világháború után a város lakóinak többsége nem menekült el és még mindig német
nemzetiségű volt, a csehszlovák belbiztonsági szervek hamis merényletet szerveztek
és 1945. július 31-én fölrobbantották a városban lévő lőszerraktárat. Erre
ürügyként különítményesek vérengzést hajtottak végre a német lakosság körében.
A halálos áldozatok számát nehéz megállapítani, a becslések alapján akár 2700
fő is lehetett. Az Elba csak Meißenben mintegy 80 holttestet vetett partra. A
város német lakosságának zömét, mintegy 53 ezer embert 1945 és 1946 folyamán
elüldözték, akiket főként Németországba száműztek. A Beneš-dekrétumok az
elkövetők részére büntetlenséget biztosítottak. A gyilkosságok helyszínén lévő
híd Beneš nevét viseli.
Csehek, szlovákok és cigányok betelepítésével pótolták
az elűzött németeket. A szocializmus idején a vegyipar szó szerint emésztette a
környezetet. A szivárvány különböző színeiben pompázó csapadék – főleg a téli
időszakban volt ijesztő a „piros” hó – és a különböző kemikáliák által elpusztított
fenyvesek jelezték, hogy itt üzemelt az akkori Csehszlovákia legnagyobb
vegyipari kombinátja. A rendszer bukott, a szennyezés maradt még egy kis ideig.
A városképet nagymértékben az 1970-es 1980-as években változtatták meg, az utak
átrendezésével és a förtelmes kockaépületekkel.
Nemzetközi botrányt csináltak a
jogvédők, amikor 1998-ban a cigányok lakta területet fallal elkerítették, hogy
azok primitívsége, amely szemeteléssel, ricsajjal, zaklatásokkal járt ne
zavarja a cseheket.
Romos házak, német
feliratokkal video:
A
városról németül: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%9Ast%C3%AD_nad_Labem
