Adršpach (Adersbach) 3. rész : Nové Město nad Metují (Neustadt an der Mettau) és Náchod

Broumovból az ebéd után a lengyel határ mentén még további két város megtekintésére volt időnk estig. A távolabbi 9700 lakosú Nové Město nad Metují (Neustadt an der Mettau) lett az első. Az 1500-as években épült az óvárosa, ami azóta őrzi a formáját. A városfalak még nagyrészt körülveszik, de kapuit már lebontották. A kockakővel burkolt autóparkolónak használt négyszögletű főtéren a hotel előtt álltunk le a 35 éves BMW-vel.

A még külsejében nem felújított kastélyig néhány lépést kell csupán tenni. 

A 15:23 órai érkezésünkkel a múzeumában már az utolsó tárlatvezetésről lekéstünk. Viszont annyi szerencsénk volt, hogy az alsó szinten  néhány kiállított Velorexeket megnézhettünk.

Díjmentesen felmehettünk a sopronira emlékeztető toronyba. A csigalépcsőkön és feljebb a falépcsőkön jutottunk ki a körtornácra, ahonnan a város panorámája mesébe illő volt, de a rendezett park felé tekintve a fedett fahíd is szembetűnő. 

A kastélykertből szintén csodás rálátás nyílik az úri építményre. A sövénye felett faragott törpeszobrok állnak sort. A főkapu előtt viszont a híd mindkét oldalán medveszobrok őrködnek. 

A kastély története meglehetősen viharos, az eredeti kisebb erődítményt a Pernstein család építtette át és bővíttette ki. Később a stájer Stubenberg család protestáns ágához került a kastély, ők alakították át kényelmes, reneszánsz stílusú épületté. A harmincéves háború alatt több tulajdonosa is volt a birtoknak, a császár osztogatta a tulajdonjogot az éppen aktuális hadurainak, végül 1634-ben a skót származású tábori marsall, Walter Leslie kapta meg. A háború végeztével 1655-61 között történt a kastély, nagyjából ma is látható képének kialakítása. Itáliai építészmester tervei alapján nagymértékben bővítették és barokk stílusúra alakították a komplexumot. Az utolsó cseh Leslie 1802-ben hunyt el, a birtokot a Dietrichstein család vette meg, azonban a kastélyt nem lakták, így szép lassan lepusztult. A siralmas állapotban lévő épületet 1908-ban Josef Bartoň cseh textilmágnás vásárolta meg, aki nagyszabású újjáépítésbe kezdett. A kommunista csehszlovák állam 1948-ban elkobozta a családtól a kastélyt, de „nagylelkűen” megengedték az akkor már 95 éves Josef Bartoň-nak, hogy hátralévő éveit a kastélyban töltse. Három szobát bocsátottak rendelkezésére, ahol feleségével és szakácsával élt 1951-ben bekövetkezett haláláig. A rendszerváltás után a Bartoň család visszakapta a birtokot, ma is itt élnek a kastélyban.

A kastélykapun kijövet ismét a reneszánsz főtéren voltunk. Egy 1526-os nagy tűzvészben szinte teljesen porig égett a főleg faházakból álló település, ezután a Pernstein családnak köszönhetjük a jelenleg is megcsodálható, egységes kinézetű városképet. 

A színes polgárházak árkádjai alatt sétálva értünk a tér másik végében álló késő gótikus Szentháromság templomhoz. Kapuját bánatunkra zárva találtuk ezért kölcsönzött képekkel szemléltetem, hogy milyen látványt mulasztottunk el. 

A főtér közepén egy Mária- és egy Szentháromság-oszlop áll. 

A Metuje (Mettau) folyó nagy kanyarulata által körbevett sziklaplatón elterülő városvédő falairól a bástyák árnyékában szép látvány terült elénk a völgyre. 

Lentről viszont a templom és az alatta lévő házak festőiek. 

A kétórás városnézést a 10 km-re lévő húszezres Náchodon folytattuk. Rendkívüli módon, a cseh Szudéta-vidék azon kevés városának egyike, ahol sosem élt számottevő német lakosság. A galéria közelében parkoltunk le. 

A vasúti felüljáró felett tűnt fel először a várkastély körvonala a Szent Mihály templomnál.

Egy városházának is beillő sarokház melletti úton értünk ki a főtérre. 

Náchod műemlékekben nem gazdag úgy, mint az a két város, amit aznap megnéztünk, de nekünk így is tetszettek az épületei.

A XIV. században épült késő gótikus Szent Lőrinc templom tornyain fazsindelyes hagymakupolák ülnek. Sajnálatunkra nem volt módunk a belsejét megnézni. Nepomuki Szent János és a Szentháromság szobra további dísze a térnek. 

Szent Lőrinc templom Náchodban

Nepomuki Szent János szobra és a régi városháza Náchodban

a régi tornyos városháza (1659) Náchodban

A régi szerényebb városháza 1659-ben épült az új pedig 1903-ban lett átadva. 

új városháza (1903) Náchodban

Sikátoron és több száz lépcsőn jutottunk fel a grafittós várkastélyba, amely eredete a XIII. század közepére nyúlik vissza. Az erődítményt az 1500-as évek második felében reneszánsz kastéllyá alakították át, majd a harmincéves háborúban, a császárnak tett kimagasló szolgálataiért az itáliai hadvezér Ottavio Piccolomini herceg kapta meg, 1634-ben.

A várárokban két barnamedve szundikált. 

A múzeumot már zárva találtuk, így a bástyák mentén sétálva jártuk körbe a várkastélyt. 

Néhol még kopottak voltak a falai, de a cseh felújítási tempót ismerve rövidesen azok is szépek lesznek.

Adersbachi szállásunk felé tartva a náchodi vasútállomásra benéztünk.

Másnapra jó időt jósoltak, így a sziklák közötti túrát arra időzítettük. Azt a következő részben írtam le.