A népi építészet megmaradt öröksége a falvakat övező présházak és pincék sorain találni meg még. Tavaly ősszel és ez év elején a Nagykanizsától és a 7 számú főúttól északra nézelődtem. Egyre inkább visszaszorul a szőlőművelés és ebből adódóan nő az elhagyott présházak száma. Ott, ahol a tőkéket kivágták és fákat ültettek a helyükre, vagyis ligetesítették a területet, a rajta lévő épületet pedig hétvégi pihenésre használják inkább. A villanyhálózat kiépítésével az elhagyatottság folyamata lelassult, de nem állt meg. Ahol még a vízvezeték is kiépült ott viszont a kiköltözés nem ritka jelenség. A szegényebb emberek vagy a város zajától „menekültek” vesznek pár négyzetméteres komfort nélküli présházat. Némi átalakítással lakhatóvá teszik. A borkultúra és a hegyi birtokok művelésének visszaszorulása a társadalmi átrendeződés főbb okai, hogy már nem éri meg, hisz egy liter bor előállítása jóval magasabb, mint amennyiért azt el lehet adni. A vadak kártétele is jelentős, mert még a bekerített birtokok drótjait is áttöri a vaddisznó. Tavasszal az őz rágja le a rügyeket, majd később a félig érett termést más vadak, madarak dézsmálják. Újabban megjelent szőlőkabócák is nagy kárt tesznek. A leszedett fürtökön, ha a rajta tanyázó pajzsbogár véletlenül bekerül a présbe, akkor elkeseríti a mustot és a bor zamatát tönkreteszi. Permetezni sem akkor kell, amikor ráér valaki. Ezért sem akarnak az emberek szőlőbirtokot.
Nagykanizsa része a villanyvezetékes hálózattal ellátott Förhénc, ami két hegyhátból áll a népszerűbb és drágább Öregförhéncből és a keletebbre eső, erdő menti Újförhéncből. Első házainál, a fogadalmi kereszttel (1889) szemben a polgárőrség őrbódéja áll, ami a terület védelmére szolgálók pihenőhelye.
A présházak
tulajdonosai a vízhálózat kiépítésére már nagyon vágynak. Talán 2023-ban sor kerül
rá, ami által a pihenőövezeti hatása még inkább felerősödne. Korpuszok több
helyen is megmaradtak, hisz a régi emberek sokkal vallásosabbak voltak, mint a
maiak. Az 1761-ben épült hagymakupolás kápolna is ennek bizonyítéka. A bor
megáldásának szokása itt a szőlőhegy egyik búcsú napja augusztus 6-án.
Öregförhénc
és Újförhénc hegyhátai között húzódik a Völgy út, amely közkútja nincs
körbedeszkázva. Felirat utal arra, hogy fertőtlenítve van miután azt valaki
beszennyezte.
Nagycserfőtől keletre Nagyrécse része a szomszédos domb gerincén Bacónakhegy. Itt már
vezetékes víz is van nem csak villanyhálózat. A szelídgesztenyefák a zalai
dombokon sok helyütt jelen vannak. Itt többet találtam, mint az előző két
helyen. A szúrós megsárgult kupacsai a fák alatt terülnek el. A makktermésért
már kevés ember hajol le, mert jobbára a vadak eledelévé vált.
A pincesor közepén áll az 1745-ben épült Mária Magdolna kápolna. Falai felnedvesedtek a szigetelés gondjai miatt.
Itt „ELADÓ” táblát alig láttam, pedig annál több birtok
vár vevőre, mint amennyit kitűztek. Egy gazdálkodóval szóbaelegyedtem, aki pár
nappal előbb vette le a kiírást, mivel régóta senki se érdeklődött iránta. Egy elfogadható
állapotú 30 nm területű 2 helyiséges alápincézett épület több ezer nm területtel
potom pénzért megkapható.
Még két másik hegyháton is vannak pincék, amelyek Kisrécséhez vannak közelebb. A betonelemekkel borított hegyi út mellett ritkábban vannak pincék és azok is rosszabb állapotúak. Itt is vannak állandó lakosok, sőt még külföldiek is. Az utóbbiak legtöbbször németek, akik hazájuk nagyvárosaiból a betelepített migránsok miatt költöznek a számukra nyugodt, olcsó, erdős és jó levegőjű zalai dombokra.
Nagycserfő: https://holmi.nagykar.hu/irasok/4885/1.html
