Miután rögtönzött szállásunkról az olaszországi Medea községből elindultunk a kora reggeli órákban tovább folytattuk a környék szépségeinek megismerését. Az SP6-os, illetve SP16-os utakon értünk ki északkeletre a vasúttal párhuzamosan haladó SR56-os főútra. Gorizia felé fordultunk. A dombos vidéket szőlőbirtokok jellemzik, amelyek közepén kastélyok teszik még szebbé a tájat. Mi kettőt néztünk meg külsőleg Capriva del Friuli falu szélén.
A golfpályás és parkos Castello di Spessa tornyos kastély alapjai XII. századiak. Luxus szállodát alakítottak ki belőle. Az egyedien berendezett szobák a XVIII. és a XX. században készült velencei bútorokkal rendelkeznek. A kastély középkori pincéi is várják az érdeklődőket. Első és hátsó zárt kapuinak rácsai között volt csak lehetőségünk az úri világ hagyatékának szépségét megcsodálni, mivel túl korán érkeztünk.
Pár lépéssel arrébb a 94 hektáras szőlőbirtokon áll az 1868-ban épült Villa Russiz.
A főútra visszakanyarodva 8 km-re a 35 ezer lakosú Gorzia (Gorica, Görz) város határában az Isonzo folyó vasúti hídja alatt a víz lassan folyt. A boltívek tükörképét nem zavarta meg fodrozottság.
A vasútállomástól egy saroknyira ingyenes parkolóban találtunk helyet. Innen 2 km-t sétáltunk – a budapesti Andrássy útra emlékeztető – platánfákkal, pompás villákkal és kisebb palotákkal szegélyezett Corso Italia úton. Ez annak tanúja, amikor a Habsburg birodalom részeként a XIX. század végére az osztrák arisztokrácia nyaralóhelyévé vált a kulturálisan és etnikailag sokszínű város.
Gorizia már ősidők óta lakott hely. Először a folyó egyik gázlójára épült. A római időkben két fontos út is erre vezetett. A germán longobárdok 568 körül jelentek itt meg, a szlávok terjeszkedése pedig 600-650 körül idáig lenyúlt, amit a város neve bizonyít. Gorizia, Gorica (=kis hegy) településmagja akkor már a várhegy körül volt. A germánok is visszatértek, de már nem átvonuló törzsekként, hanem az I. világháborúig, több mint ezer évig - a napoleoni időket kivéve – szinte folyamatosan. Görz (Gorizia) városa súlyos károkat szenvedett el az isonzói csaták során, többször is gazdát cserélt, a frontvonal közel két éven át a város közvetlen közelében húzódott. Az olasz csapatok 1918-ban bevonultak a városba, majd a saint-germaini békeszerződés alapján az Olasz Királyság kapta meg. A második világháború alatt a német megszállást követően a város egyes részeit Jugoszláviához csatolták, amiket új várossá fejlesztetek Nova Gorica néven és most Szlovénia határátkelője.
A vár építése 1146 körülire tehető, mert akkor említenek először goriziai grófi címet, amit IV. Henrik von Spanheim kap. Az évszázadok során a fellegvár körül további védőbástyák épültek.
A külső kapu melletti épületben van a sok teremből álló gazdag kiállítási anyaggal rendelkező múzeum.
Valamilyen érthetetlen okok miatt a fellegvár zárva volt, így a külső bástyái alatt tehettünk egy félkör sétát. A kapuja felett Szent Márk szárnyas oroszlánjának szobra, a Velencei Köztársaság szimbóluma áll. Bár a XVI. században rövid 13 hónapos velencei uralom alatt volt a vár, de az akkor készült díszt soha nem használták, egészen 1919-ig, amikor is a jelenlegi helyére helyezték.
A kastély körüli dombon egy nyilvános park található. Az ivókút mögött áll a kétharangos Szentlélek kápolna 1414 óta.
Innen a háromszög alaprajzú főtérre indultunk. Csúcsában a Neptun kút kőpárkánya és szobrai idézik a barokk kort 1756-ból.
A kéttornyú Szent Ignác templomot a jezsuiták építtették 1680-1725 között nem olaszos stílusban.
A főteret a prefektúra 1540-ben épült palotája zárja, amit egy ókori palotára húztak és később barokk külsőt kap egy emelettel megtoldva. Benito Mussolini akkori kormányfő 1942-es látogatása alkalmával a tér felé teraszt építettek hozzá.
Néhány figyelemre méltó épületet kifelejtve innen visszatértünk az autómhoz és átgurultunk Szlovéniába. Az Isonzo folyó hegyek között kanyargós középső része mentén haladtunk északra a folyás iránnyal szemben 22 km-t. Az 1100 lakosú Kanal községben álltunk meg.
A neve az olasz canale-ból ered, ami a hosszú, mély Isonzo folyószurdokra utal. A település első említése 1140-ből származik, 1350-ben a hídja is meg van említve. A város központját a középkorban fallal és négy toronnyal erősítették meg. Volt itt egy kis várkastély, amelyet 1264-ben jórészt elpusztítottak, majd az első világháború után lakóépületként újjáépítettek.
Az első hidat a rómaiak építették. A jelenlegi híd az I. világháborúban lerombolt helyén épült, ami 17 méter magas. Nekünk ez a hely a boszniai Mostárra emlékeztetett, mint annak szlovén megfelelője.
Plébániatemplomát Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelték gótikus stílusban az 1430-as években egy XIII. századi helyén. Az eredeti harangtornyot 1632-ben emelték, de az első világháborúban megsérült, ezért lebontották, majd reneszánsz stílusban újjáépítették. A plébániatemplom mellett található 1815 óta a Neptun-kút.
A közelben húzódó vasútvonal 1900 – 1906 között készült el. A vasútállomás kőépülete a folyó túlpartján van mediterrán fenyők árnyékában.
Két duzzasztó igyekezett visszatartani a vizet a száraz és forró nyáron.
Újabb 20 km-re álltunk meg Tolminban a 11 ezer lakosú városkánál. Feljebb nem gurultunk az Isonzó völgyében. Annyi időnk volt csupán, hogy az erdei ösvényen felbattyogjunk és a két folyó összeérése feletti várhoz és az elénk táruló panorámában gyönyörködjünk. A tűző Nap sugaraitól védtelenül fedetlen háttal végezték munkájukat a régészek.
A városka központját és a határában húzódó, belépődíjjal megtekinthető szurdokot időnk hiányában a legközelebbi utunk céjaiként tűztük ki. A 102-es nagyon kanyargós főúton igyekeztünk Ljubljana irányába haza. Egy mögöttünk dupla előzéses szituáció miatt hajszálon múlott, hogy nem szorították le autómat az Idrijca patakba. Ennek öblösebb szakaszán a gyaloghídról fiatalok ugráltak a vízbe.
https://www.booking.com/hotel/it/castello-di-spessa.hu.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gorizia
https://en.wikipedia.org/wiki/Gorizia_Castle
https://it.wikipedia.org/wiki/Cappella_del_Santo_Spirito
https://wineandtravelitaly.com/gorizia-entryway-from-italy-into-central-europe/
http://www.prefettura.it/gorizia/contenuti/Il_palazzo_del_governo-6643099.htm
