.jpg)
Alsó –
Stájerország nem ország, hanem az egykori osztrák tartomány elcsatolt része,
amely most Szlovéniához tartozik. A hosszú osztrák közös együttlét meglátszik
mindenben. A régi és új házak is olyan hatást keltenek, mintha Ausztriában
járnánk. Egyedül a szláv nyelvcsaládba tartózó nyelvük a vend tér el
jelentősen. Míg régebben szinte mindenki tudott németül, de manapság már az
angolt tanulják leginkább második nyelvként, így már németül sokkal nehezebb
kommunikálni. Sőt a németnyelvű turisták is rossz szokásként angolul kezdenek
beszélni itt, ahol már több, mint 1400 éven át megvan szorosan a germán
kultúrához való kötődés.
A szlovén – horvát határ térségében lévő települések megismerése volt a napi célunk. Július végi kedden hajnal 5 órakor indultunk a Balaton sarkától az autópályán Tornyiszentmiklós felé a kis Suzukival. Onnan már főúton folytattuk tovább Lendván keresztül a Mura mentén. Egy kisebb útlezárás miatt Črenšovci (Cserföld) felé kellett venni az irányt. Központjában az 1322-ben épült, de többször átépített katolikus templom és a mellette álló középület lett témája aznapi első fotómnak.
A folyó hídján Sr. Bistrica (Középbeszterce) falu után gurultunk át. A felbukkanó kavicspadból következtetve kevesebb víz folyt a szokásosnál.
A Muraközből átértünk Alsó – Stájerországba. A határfolyótól 9 km-re a 3,5 ezres Ljutomer (Luttenberg) központjába parkoltunk le. A város téglalap alakú főterének szép régi házaiba belerondít a szocialista kor emléke.
A Keresztelő Szent János katolikus templom kívül áll a domboldalon. Gótikus szépsége csak kintről volt látható a korai időpont miatt.
A Mura közeli Ljutomertől (Luttenberg) a 19 km-re lévő Dráva melletti kétezer lakosú Ormož (Friedau) negyedórás autózásra van. A több célra hasznosított 1278 előtt épült vára nyitva volt, de a számunkra érdekes múzeumi rész csak 11 órától, így 8 óra körül nem volt érdemes azt megvárni.
A várudvarba bepillantottunk, majd a település parányi központjának házait, az 1271 előtt épült Szent Jakab katolikus templomát néztük meg.
A várkastély alatti csinos vasútállomás is megérdemelt pár fotót.
A 2-es főúton igyekeztünk Ptuj (Pettau) felé, amely során 4 km-re egy nem tervezett programot iktattunk be, hogy a váratlanul felbukkanó gyönyörű négy saroktornyos kastélyt megnézzük a háromszáz lakosú Velika Nedelja (Großsonntag) faluban.
A magyarok számára egy tragikus hely, mert 1199-ben az itt folyó csata vereséggel ért véget. A Német Lovagrend lovagjai által támogatott von Pettau itt legyőzte a magyarokat, és ezzel Friedau-ig (Ormož) biztosíthatta területét. Ez a keleti határ a Magyar Királysággal 1918-ig tartott. Már 1198-ban beszámolnak egy kápolnáról a későbbi várhegyen, amelyet a Német Lovagrend gondozott. A győztes csata után a Német Lovagrend templommá bővíti és biztosítja a területet. Ekkor a német uralkodók parancsnokságot hoztak létre.
A közeli vár első írásos említése 1273-ból származik. Számos adomány révén a Német Lovagrend a térség legnagyobb birtokosává nőtte ki magát, sőt a mai napig ők gondoskodnak a templomról. A várkastélyban etnográfiai kiállítás van rengeteg fotóval az udvarán pedig számos karbantartást igénylő, régi mezőgazdasági eszköz és szerszám torlódik.
További háromnegyed órás autózással értük el a már messziről feltűnő Ptujska Gorát (Maria Neustift).
A gyönyörű Ptuj (Pettau) városon most csak áthajtottunk, mivel már régebben bejártuk. A 432-es út Ptujska Gora (Maria Neustift) előtt emelkedik és kanyarog is. A körforgalomból a Mária segíts bazilika parkolója irányába hajtottunk ki. Az ötszáz lelkes búcsújáró hely gótikus templomát 1389-1410 között gótikus stílusban építtették a walseei és pettaui főurak, köztük a Cillei család. A bazilika körüli erődítésre a török elleni küzdelem miatt volt szükség, ekkor a lakosság védelméül szolgálhatott az épület. Az oszmán betörések idején egy csoda folytán Mária fekete felhőbe burkolta a dombot, hogy a támadók észre se vették azt. A körítőfaltól barokk szobrokkal keretezett lépcsőn át visz az út a templomig.
A szomszéd községben Bergben a Dravinja patak partján áll az 1735 –ben épült barokk Hamre kastélyka. Tornya templomszerű. A középkorban a minoritáknak volt itt egy nagy malma, de később kovácsműhely lett, tulajdonképpen szegműhellyé alakították át. A Dravinja folyó által hajtott kalapácsokkal dolgoztak, ezért ezt a részt ma is Hamrének hívják. A kastély 1898-ban került magánkézbe, és még előtte a kohó leégett.
Legelésző tehenek légypihenős pofájukkal kíváncsian néztek a fényképezőgépemre az útszéli legelőkön.
A horvát határ melletti 1500 lakosú Rogatec (Rohitsch) húsz percre van Bergtől. A XV. századi Strmol kastély szépen fel van újítva a falu határában az erdőszéli dombon. A benne lévő múzeum nem túl látványos, de a néhány eurot azért megéri.
A parányi - egykor városfallal körített - település központja fölé két templom is magasodik, azok fölé meg a romvár kevés maradványa. Rogatec (Rohitsch) püspöki, majd feudális birtok volt. Mátyás királyunk hadai 1487-ben majdnem teljesen elpusztították. A második világháborúból a környéken több egyéni és tömegsírt is feltártak.
A vasútállomást is megnéztük, hisz egyébként is arra vitt az utunk. A kiállított gőzös szoborként díszeleg a peronnál. A harmadik vágányon pedig egy fene nagy mozdony („Kennedy”) állt magányosan.
A vágány egyik oldalán a Sotla patak, a másikon a 107-es főút húzódik. Rövid szakaszon 2 km-t ezen haladtunk, de Rogaška Slatina (Rohitsch – Sauerbrunn) termálüdülő felé lekanyarodtunk róla. Az ötezer fős üdülőváros gyönyörű monarchiabeli fürdője és szállodái veszik körül a hatalmas díszteret, amely közepén szökőkút lövelli a vizet a magasba. Hátterében a legszebb a Grand Hotel kastélyszállója.
A zenepavilon már kijjebb esik modernebb üdülők hátterével.
A Rogaška Slatina (Rohitsch – Sauerbrunn) a szlovéniai gyógyüdülő turizmus szinonimája. A magnéziumban gazdag gyógyhatású ásványvíz, a festői vidék és más évszázadok óta vonzzák a látogatókat a környékre. A környéke az ókorban már lakott volt, a településre római út vezetett. A salzburgi érsekség 1141-ből származó oklevele említi, hogy a település egyik forrása mellett a fürdővizekre utaló római feliratos követ találtak. A forrás köré a XVII. században fakerítést építettek, a víz egy favályún folyt át. Peter de Curti várúr 1676-ban fogadót épített a helyén, és arra kötelezte az embereket, hogy látogassák meg a forrásokat. Akkoriban a vizet a közeli üveggyár által gyártott palackokba is palackozták. A vasútállomás itt is szép környezetben fogadja az utasokat.
Innen ismét a horvát határ mentén gurultunk tovább húsz percet a szűk úton, amelyet kerékpárút kísért. Podčetrtek (Windisch Landsberg) falucska fölé magasodó vára felújítás alatt van, így amikor felkanyarodtunk hozzá az erdőben már az is öröm volt, hogy nem volt teljesen lezárva és az egyik oldaláról lefotózhattam. Az út kanyarjából fenséges panoráma nyílt az előttünk elterülő tájra.
A falu területe már 1071-től a Krško (Gurkfeld) egyházmegye tulajdona. A kastély építése a XII. század első harmadát követő időre tehető. Az első írásos emlék róla 1361-ből származik. Johann püspök 1441-ben ideiglenesen átadta a kastélyt IV. Friedrich császárnak, aki 1445-ig birtokolta, majd 1479 és 1490 között Hunyadi Mátyás hadserege kezében volt. Az 1515-es parasztlázadás innen kezdődött. A Tattenbach családhoz 1527-ben került. Erazem Tattenbach kivégzésekor 1628-ban a várat elkobozta a tartomány. Ekkor Attems Ignác birtoka lett és utódai a második világháborúig megtarthatták tulajdonuknak. A kastélyt 1874-ben teljesen felújították. A szocialista Jugoszlávia alatt a kastély közkincs lett, különféle célokat szolgált, és fokozatosan teljesen kirabolták. A várhegyről visszagurultunk a parányi, de annál szebb virágos környezetű faluközpontba.
A közelben 5 km-re megint találtunk egy szemet gyönyörködtető építményt az Olimje (Olimia) kolostort.
Elődje 1000-ben először még von Peilestein grófoké volt. Tattenbach gróf 1550 körül reneszánsz stílusban újjáépítette a kastélyt, egyúttal egy védelmi árkot építtetett a török betörések ellen.
Ivan Zakmardy zágrábi báró vásárolta meg 1658-ban a kastélyt, aki elkezdte kolostorrá alakítani, majd 1663-ban a horvátországi Lepoglavából származó pálos rend testvéreinek adományozta. Egy szép barokk templomot építettek hozzá 1675-re, amelyben Mária mennybemenetele fekete-arany oltárát a zarándokok számára készítették.
A pálosok gyógyszertárat is alapítottak. II. József antiklerikális reformjai kikényszerítették a szerzeteseket, mivel tevékenységükbe nem tartozott iskola vagy más jótékonysági intézmény vezetése. A kolostor temploma plébánia lett 1785-től. Az egykori kolostort az Attems nemesi ház vásárolta meg 1805-ben. A magas adók miatt az új tulajdonosok nem tudták megfizetni a teljes építmény fenntartását, ezért szörnyű dologhoz folyamodtak és lebontották az északi és nyugati szárnyat. A kastélyt a második világháború után államosították. Súlyosan megrongálta az 1974 évi nagy földrengés. Nem sokkal ezután országos, önkormányzati és egyházközségi források segítségével alaposan felújították. A szentélyt és a plébániát 1990-ben a konventuális ferencesek kapták, majd 1999-ben 217 év után újjáélesztették a kolostort. Ma már a zarándokokról és a történelmi várba és gyógyszertárba látogató turistákról is gondoskodnak. A gyógynövénypatika az egyik toronyban van.
A szomszédos kertben sok gyógynövényt termesztenek, amelyekből teákat, krémeket és tinktúrákat készítenek az egészség megőrzése érdekében.
A horvát határhoz ismét visszatértünk a 219-es főútra az oldalúti kiruccanásunkból. A Solta patak mellett az illegális bevándorlóktól kerítés védi Szlovéniát. Sajnos ez az egyre fontosabb akadály fel lesz szedve, mert az új balliberális kormánynak ezt diktálták az EU-ból és ők szolga módon végrehajtják miközben a migránsok száma egyre nő.
Bistrica ob Sotli falu temetőjénél a 423-as útra fordultunk nyugatra. Innen kb. 12 km-re a 422-es útra Podsredában (Hörberg) áttérve egy nagy hurokkal jutottunk el az erdők fölé a Kozjansko Park szívében magasodó várba.
Az út bal oldalon először feltűnik a vár, majd távolodik, de nem tévedtünk el, hanem az Osredek pri Podredi elágazásnál balra elfordulva kanyarodtunk a másik hegyhátra. A belépődíj leperkálása után jól jött egy fekete a kávézóban. A termek kiállítási anyaga gyér volt. Néhány termet vonós hangszereken gyakorlók foglalták el. A vastag falakon, zárt ajtókon nem zavarhatták egymást, illetve az otthoni szomszédokat. A XII. század első felében épült. A vár bérlői és gondozói gyakran cserélődtek. A XIV. század első felében a kastélyt Žovneki Friedrich vásárolta meg, és kihalásukig a celjei grófok birtokában maradt. Utána fejedelmi birtok volt. Majd 1617-ben a Tattenbach grófi család vette meg és végül 1847 –ben a Windischgrätz hercegi család. Az ő idejükben öltött végleges formát a vár.
Újabb rövid, azaz 25 perces autózás következett. A harmadik folyóhoz a Szávához Brestanicánál (Reichenburg) értünk ki. A falu szláv nevét 1952-től kapta a némettelenítési törvények alapján, ami előtte a vár nevéből eredően 895-től vagyis több, mint ezer évig viselt. A Reichenburg kastély dombján az ősidőkben is volt település és a rómaiak idején is őrtorony, ami az akkori Száva hidat és utat vigyázta úgy, mint a középkor óta a vár. Megőrizte néhány román kori jellegzetességét és egy kora gótikus kápolnát, de jelenlegi szerkezetének nagy része 1600 körüli. A második világháború alatt a német csapatok deportáltak gyűjtőközpontjaként használták. A kommunista hatóságok pedig 1948 júniusától 1956 októberéig női politikai foglyok büntetés-végrehajtási intézményeként használták.
A csupán ezer lakosú városban található kéttornyú plébániatemplom a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére szentelt bazilika, amely 1908 és 1914 között épült neoromán stílusban. Szerencsénkre tárva volt kapuja és szabadon fényképezhettük belső szépségét is. A plébániatemplom korábban a település déli részén volt, amit egy árvíz rombolt le.
A Szávával párhuzamosan húzódik a vasútvonal, amelynek itteni állomása felettébb gyönyörű a vár hátterével.
A vízlépcső mentén haladtunk, majd a vágány is és az út is eltávolodott a folyótól.
források :
https://hu.frwiki.wiki/wiki/Basse-Styrie
https://apps.zala.hu/latnivalo/ormosd-ovaros/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ormosd
https://sl.wikipedia.org/wiki/Cerkev_sv._Jakoba,_Ormo%C5%BE
https://de.wikipedia.org/wiki/Velika_Nedelja
https://www.muemlekem.hu/hatareset/Maria-segits-bazilika-Ptujska-Gora-3283
https://en.wikipedia.org/wiki/Ptujska_Gora
https://www.majsperk.si/objava/294239
https://en.wikipedia.org/wiki/Roga%C5%A1ka_Slatina
https://www.termalfurdo.hu/furdotortenet/szlovenia-legosibb-furdoje-rogaska-slatina-6397
https://www.spottinghistory.com/view/6252/podcetrtek-castle/
https://en.wikipedia.org/wiki/Olimje_Castle
https://castlesofposavje.com/podsreda.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Brestanica
