1.Nap: Buje,
Grožnjan, Motovun, Buzet, Hum, Roč, Istarske Teplice. 2.Nap: Pazin, Vrsar,
Limski kanal, Rovinj, Dvigrad, Kanfanar, Žminj, Trviž. 3. Nap: Bale, Vodnjan,
Pula, Barban, Labin, Kršan, Gračišće. 4.Nap: Štanjel, Škocjan, Betinja, Trojane.
Májusban többnyire még nincs elviselhetetlen hőség a városnézésre, vártúrázásokra. Kollégámmal közös időpontra kértük a szabadságunkat, hogy bejárhassuk az Istriai-félszigetet. A nagyjából Nógrád megye nagyságú területén Szlovénia és Horvátország osztozik. Az idén nem csak a tengerparti városok szépségét, hanem attól távolabb Belső-Istriát is megcsodáltuk. Érkezésünk napján 7 települést sikerült kényelmesen körbejárni. Ehhez már virradatkor el kellett indulnunk a Balaton sarkától Balatonszentgyörgyről. Az idén már másképpen kell a szlovénoknál az autópálya használatát befizetni. A jól ismert szlovén autópályán gurultunk a Suzukimmal. Celje térségében ismeretlen okból leterelték az autókat egy rövid szakaszon a sztrádáról. A gyenge vasárnapi forgalom miatt nem lett ebből torlódás. Két nosztalgikus járművet fotóztam le erre Slovenske Konjicében. Az egyik a gőzös világ emléke egy lokomotív volt a másik a jugoszláv időkből egy Zastava teherautó.
A szlovén-horvát határon Koper/Capodistria után gurultunk át a hegyek irányában. Buje/Buie ötezer lakosú kisváros a szőlő-, gyümölcs- és olajfaültetvények ölelte dombon fekszik már messziről jól láthatóan.
A lakosság védelmére a VI. században a magaslaton megkezdődött a várvédelmi rendszer kiépítése. Az olaszos kultúra egykori lakóinak hagyatéka. Bár e térségben a helységnévtáblák és más egyebek is ki vannak írva olaszul, de amióta 1954-ben a várost Jugoszláviához csatolták már alig élnek olaszok.
A velencei fennhatóság szárnyas oroszlánja egy hosszú
időszak hagyatéka az egykori városháza a jelenleg általános iskola homlokzatán. A felső templom
oldalába beépített sírkő pedig a rómaiaké.
Buje/Buie-ből mellékúton érni el a 8 km-re fekvő, mindössze kétszáz lakosú Grožnjan/Grisignana-t. Ez is egy kúp alakú domb tetején terül el a lombok rejtekében már az ókor óta.
Egykor 1902-től keskeny nyomtávú vasútja is volt, de mára csak a vendéglátóegységként üzemelő vasútállomása maradt meg ebből. A II. világháború után elnéptelenedett település teljes pusztulását úgy akadályozták meg, hogy ódon kőházait 1965-től az ország minden részéről és a szomszédos országokból érkezett művészeknek adták használatba. A városfal tövében fémhulladékokból hajó makettek keltették fel a figyelmünket.
Szent Vid, Modeszt és Kresencia tiszteletére szentelt plébániatemploma a XIV. században épült, első említése 1310-ből származik.
A reneszánsz podeszta (főtisztviselői) palotát 1588-ban építették, majd 1726-ban barokk stílusban átalakították.
A falakon kívül áll 1554-ben épített Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt temploma.
Az utca kövezeten lassan lépkedve, de mégis hamar körbejártuk a
parányi városkát.
Félórát kanyarogva értünk a négyszáz lakosú Motovun/Montona-ba. Az egyik legépebben fennmaradt isztriai középkori városias jellegű település. Helyén már a történelem előtti időben erődítmény állt, amelynek építői az illírek vagy a kelták voltak. Neve is kelta eredetre vezethető vissza, amely valószínűleg a „hegyen épített város” jelentésű „montona” főnévből származik.
Motovun/Montona védőfalai nagyrészt a korábbi várfalak alapjain a XIII–XIV. században épültek, a második védőfalat a XVI-XVII. században húzták a velenceiek. Az előbbi egy szakaszán csak belépődíj fejében lehet végigsétálni. A falakon ma is látszik a lőrések sora. A külső kapu előtt emléktárgyárus bódék sorakoznak.
A belső városkapu a XIV. században épült gótikus stílusban román elemekkel. A nyílása felett Motovun címere és a velencei szárnyas oroszlán mellett a velencei Memo család címere látható.
A podeszta palotával átellenben magasodik a Szent István plébániatemplom reprezentatív homlokzata. A háromhajós templomot 1580 és 1614 között építették. Belsejét teljesen beborítják a falfestmények. A 22 méter magas harangtorony négy évszázaddal idősebb a templomnál, a XIII. században épült és eredetileg a vár egyik védőtornya volt. Ezért rendhagyó módon toronysisakja nem gúla alakú, hanem a korábbi védelmi funkciójának megfelelően pártázatos. Magasságánál fogva a település legdominánsabb építménye.
A régi házakban apartmanok is vannak. Némelyik neve (PINA apartman) a magyaroknak nevetni való.
Mi nem
itt szálltunk meg, hanem a várfalon kívül a dombra vezető úton. Becsengettünk
és egy kedves idős házaspár nyitott ajtót, akiktől 3 éjszakára kettőnknek nagyon kedvező 900 kuna áron kibéreltük az alsó apartmant. Mindig kedveskedtek valamivel nekünk. Hol
egy kis itókát, hol egy kis gyümölcsöt adtak nekünk. Olyan rokoni módon bántak
velünk. A horváton kívül alig tudtak néhány szót olaszul. Ennek ellenére némi
szláv nyelvekből kölcsönzött szókincsemből megértettük egymást, hisz a
tisztelet minden nyelvi akadályt leküzd.
Miután bepakoltuk a cuccainkat az érkezésünkkor nem pihentünk le, hanem szürkületig folytattuk Istria megismerését. A szomszédos ezerötszáz lakosú Buzet/Pinguente városkát fél óra alatt lehet elérni. A Mirna folyó mentén a 44-es főút sima és emelkedő nélküli útján jól lehet gurulni. Maga az óváros mintegy 150 méteres magasságban a Mirna termékeny völgye felett fekszik.
Buzet/Pinguente
Buzet/Pinguente helyén is már a történelem előtti időkben illír erődített település állt. Ennek alapjain a rómaiak „Piquentum” néven építettek új várost. A város 804-ben 20 dukát adót fizetett a bizánci császárnak. Ekkor történt első írásos említése is. Isztriával együtt 1420-1797 között velencei uralom alá került. Ők megerősítették falait és bekapcsolták az Isztria északi részén át húzódó határt védő várvédelmi rendszerbe. A velenceik után az osztrák uralom 1918-ig tartott, majd az Isztria többi részével együtt az Olasz Királyság része lett. A II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Jelenleg 1991-től lett a független Horvátország része. Az autóparkolóból az alsó kapun „Vela vrata” értünk fel a rendkívül szűk sikátorok alkotta óvárosba. Ebből adódóan a fotózáshoz alig találtunk jó pozíciót, de így is élmény volt az olaszos kultúra hangulatát árasztó környezet.
Buzet/Pinguente
Buzet/Pinguente
Buzet/Pinguente
Házai nem egy gazdag múltról tanúskodnak. A város szívében áll az egykori ciszterna a XVIII. századból származó barokk díszítéssel, amely a víznyerésen kívül a lakosság legfontosabb nyilvános találkozóhelye is volt.
Buzet/Pinguente
A Mala vrata magyarul a Kiskapun kisétálva a városfal alatt mentünk vissza az autómhoz, miközben egy csodálatosan felújított veterán FIAT-ot vettünk észre.
Buzet/Pinguente
Buzet/Pinguente
Buzet/Pinguente
Buzet/Pinguente
Innen a világ egykor a legkisebb városába a jelenleg húsz lakosú Humba/Colmo faluba indultunk. Keskeny, tanyákat összekötő úton jutottunk el Ročko Polje-n át, de vissza egy frissen burkolt másikon jöttünk ki Roč/Rozzo irányában. A néhány házból álló dombon elterülő Hulm alapítását a XI. századra teszik. Városfalának megmaradt részeit beépítették a lakóházak falaiba.
Hum
Hum
Hum
A rózsalugasos városkaput 1562-ben, tornyát 1552-ben emelték, glagolita felirata szerint megemlítve építőjét.
Hum
Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt plébániatemploma 1609-ben épült a XIII. századi helyén, a 22 méter magas harangtornya viszont a XV. században.
Hum
Hum
Hum
Hum délkeleti végén a lakhatóvá alakított körbástyát
övező kaktuszok és kandeláber mellől, a padon megpihenve nagyszerű kilátás nyílik a környező
dombokra, zöldellő lejtőkre.
Tervezett
napi programunk legtávolabbi helyszíneként gondoltuk ezt a pöttömnyi
települést, ezért visszafordultunk és Istria északi 44-es főútján haladtunk a szállásunk
felé. A nagy múltú másfél száz lakosú Roč/Rozzo falu kapuját és védőbástyáit
sikerült lencsevégre kapni, de szép templomát a termetes gesztenyefák miatt sajnos
csak rossz szögből. A területén már a neolitikumban éltek emberek. Valószínűleg
Roč/Rozzo helyén állt a történelem előtti „Histra” nevű erődített település,
majd a rómaiak ennek alapjain építették fel erődítményüket Rotiumot. A mai Roč/Rozzo
alatt a domb déli lejtőjén feküdt a római település. A korai keresztény hitélet
bizonyítéka a Szent Mór templom maradványa és egy keresztelőmedence az V. – VI.
századból. A tornyokkal erősített lőréses városfalak a várkapukhoz hasonlóan
1421 után a velencei uralom alatt épültek és ma is körülveszik a települést.
A szürkület közeledtével egy magas sziklafal szegélyezte útszakasznál Istarske Toplice korábban Terme Santo Stefano néven ismert termál gyógyüdülőhelyre bukkantunk.
Istarske Toplice /Terme Santo Stefano
Mozaikkal kirakott pihenőpadján a középkori gyökerű horvát glagolita írás is feltűnik.
Istarske Toplice/Terme Santo Stefano
