 |
| Sirmione volt az úti cél |
Október közepi
szabadságomra kellemes őszi kirándulóidőt jósoltak. Ebből Észak-Olaszországba
akartam néhány napot vonatozni, de végül csupán egyre volt lehetőségem, mert az
ottani közelgő sztrájk fenyegetettsége miatt nem mertem tovább maradni. Délután
az Agram (=Zágráb római kori neve) nemzetközi gyorsvonattal indultam 16-án és
Zágrábon, Ljubljanán (=Laibach) keresztül a szlovén/osztrák határra 01:06
órakor 20 perc késéssel értem Jesenice (Assling) városkába. A tiszta állomás
aluljárójában figyelemre méltóak a falfestmények.
 |
| vasúti aluljáró Jesenicében |
Ebben az acélgyártásáról
nevezetes Száva menti alpesi kisvárosban a fűtetlen váróterem hajnali 5 C
fokában jól jött a termókardigán, mert innen csak 4:07 órakor egy kívülről
förtelmesen összepingált motorvonattal folytathattam tovább az utamat Nova
Goriciáig. Ez egy kettévágott város kisebbik szlovén oldala. Az állomásról
kilépve az egykori drótakadályokat már régen felszámolták és így szinte nem
lehet észrevenni, hogy a főbejárattól 20 m-re a 35 ezer lakosú olasz Goriziában
(=Görz) vagyunk. Szlovéniának a schengeni egyezményhez történő 2007-es
csatlakozásával a városon áthaladó határ elvesztette országokat elválasztó
szerepét. Helyi járatú busszal jutottam el a 4 km-re lévő Gorizia Centrale
állomásra, miközben az utcai fényektől megvilágított város szépséges történelmi
épületeit csodálhattam. Emeletes vonattal először Venezia Mestre, majd
hagyományosakkal Verona és végül Peschiera del Garda utaztam.
 |
| Peschiera del Garda vasútállomása |
Ez az erődváros
Olaszország legnagyobb tava a Garda-tó délkeleti részén fekszik a Mincio folyó
ölelésében. A kis óvárost átszelő muskátlikkal szegélyezett vízi útja Velencére
emlékeztet. Hídjain és a várkapun bonyolódik le a mindennapi autósforgalom.
Kikötőjében a bástyák tövében mediterrán fenyősor ad árnyékot a mólón.
 |
| Peschiera del Garda |
Az órányi nézelődést
menetrendszerinti autóbuszos utazással folytattam a még csodálatosabb Sirmione
felé. Ez a Garda-tó déli partjának közepéből benyúló keskeny néhol 40 m-re
szűkülő 2,5 km hosszú félszigeten fekszik. Északi harmadába csak egy víziváron
keresztül lehet bejutni, ami vendégmarasztaló gyönyörével ámulatba ejti az
idelátogatót.
Pálmafák mindenütt és még néhol az itt nem honos banánfa is
megél.
Az óvárostól ligetes részen rövid sétával egy kénes termálfürdő mellett
elérhetjük a szigetvégi magaslatra épült monumentális Grotta di Catullo római
villa romjait.
Az Alpok csúcsait enyhe pára takarta, így a panoráma innen nem
volt olyan lenyűgöző, mint amilyenre vágytam. Az öbölben a sziklafenék valahol
platószerűen látszódott és emelkedett ki. A napozók ezt kihasználták és a
néhány centis vízben átlépkedtek a törölközőjüket leteríteni. Ezt és a
hajóforgalmat egy padról figyeltem miközben jókat falatoztam.
Visszafelé
indulva újra járhattam Sirmione zegzugos sikátorait és rövid buszozás után
pedig újra Peschiera del Garda utcáit. Veronai rövid állomási várakozásom során
három különböző romániai cigánybanda járta be kéregető körútját. Ausztria felé
Dél-Tirolon keresztül jutottam Innsbruckba, ahol átszállva Grazig aludtam át az
éjszakát. Steiermark tartomány keleti városkáját a háromezres Fehringet és a
kolbászkészítésben világrekordot elért Brunn falut néztem meg mielőtt
Magyarországra értem volna Szentgotthárdnál. A parányi vár és főtér állapota
bizonyítja, hogy a múltat nagy tiszteletben tartják. Keszthely belvárosának
ízléstelen felújítói példát vehettek volna innen. (2013. október)
 |
| Fehring óváros |
