Mostari szállásunkon jót aludtunk az előző napi zsúfolt programunk után. Még a helyi foci csapat megalakulásának 100. évfordulójára rendezett éjszakai tűzijáték sem zavart különösebben minket. Virradatkor 4:35 órakor indultunk haza, de egy nagy kerülővel a bosnyák többségű Szarajevó felé. Először a Neretva folyó csodás szurdokában, majd a Dinári-hegység emelkedőin gurultunk a gyér vasárnapi forgalomban.
Pazarićban egy arra haladó tehervonatot sikerült még időben lencsevégre kapni. Személyforgalom is alig van rajta. Egy motorvonat viszi az utasokat, így a magasperont is csak ilyen hosszban építették meg.
A 275 ezer lakosú főváros neve a törökből ered, mert a „saray” palotát jelent. Szarajevóba hosszan a Miljacka folyó mentén négysávos út viszi a forgalmat az óvárosba. Mi a történeti múzeumnál parkoltunk le egy terebélyes hársfa alatt.
Először modern kockaépületek sora, amely között a neoromán katolikus Szent József templom bújik meg.
A következő rész a monarchia időszakának építészetét tükrözi. A Habsburg Császárság építészei és mérnökei számára presztízsfeladat volt az újonnan 1878-ban szerzett tartomány fővárosának modernizálása. A belvárost sújtó tűzvész után a negyed eredeti épületeinek oszmán stílusa az újonnan emelt épületek közép-európai építészeti jegyeivel, köztük a szecesszióval keveredett.
A Latin-híd szép íve nem csak építészeti emlék, hanem egy sorsfodító gyilkosság helyszíne is volt. A város nagyívű fejlődésének az vetett véget, hogy itt 1914-ben merénylet áldozata lett Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös. Ez szolgált ürügyül az első világháború kirobbantásához. A sarokház kirakatában régi fényképek másolataival emlékeztetnek a szomorú eseményre.
Úgy két kilométert gyalogoltunk innen, amíg a muzulmán építészet jegyeit magánviseló óvárosba értünk. Az egykori városházáig, ami most könyvtár tartottuk érdemesnek elsétálni, mert onnan a szűkebb utcák és bazár felé fordulva néztük meg.
A „Galamb tér” ezernyi madara etetése gyülekezett a reggeli órákban. A bazárban alig volt nyitva pár árus, de tőlük keleti lámpást és keleti édességet vásároltunk.
Egy bosnyák ruhában harmonikázó férfinak adtunk 1 márkát, aki cserébe engedte magát lefotózni.
A kéttornyú katolikus Szent Szív Katedrális nem messze áll az ortodox Boldogságos Szűz Anya templom is. Nyárias rövidnadrágban voltunk, így az utóbbiba nem engedtek be minket.
Már csak elvétve láttunk a Jugoszlávia felbomlásakor golyó lyuggatta és romos házakat, amit a szerb csapatok (1992-1995) között a háromévi ostrom alatt okoztak. Ennek a polgárháború kb. 12 ezer áldozatot követelt Szarajevótól.
Haza tartó utunk során a 16 ezer lakosú
Travnik város megtekintése belefért ahhoz, hogy még napnyugta előtt átérjünk
Magyarországra.
A települést az aranymosással foglalkozó
rómaiak alapították. Vára a XIII. és a XV. század között épült, de komoly
szerepet csak a török időkben játszott, amikor 1699-től vezírszékhellyé vált. Ezzel
Bosznia legfontosabb városa lett. Ebből az időből származik Travnik Vezírváros
elnevezése. A vezírek központja 1850-ben Szarajevó lett, ezzel Travnik
virágkora lezárult.
Az óváros felett a vár alatt egy maszek parkolóban álltunk le. A meredek utcán a szép Varoška džamija (1906) formájában egy kissé eltért a többi dzsámitól. A sok szerteágazó vezeték rontotta a szépségét.
Kőpárkányos úton értünk a várkapuhoz. A belépődíj ellenében a régészetileg
feltárt és rendbe hozott várat jól körbe lehet járni, viszont alig van épület
benne. A védőfalakról csodálatos látványt nyújtott a keleties hangulatot
árasztó óváros. A kerek lőportoronyban a kétszintes kis helytörténeti múzeumot
megnéztük, miközben menedék is volt számunkra a külső hőség elől.
Az óvárosban folytattuk sétánkat, ahol a
szemképrásztató dzsámi a Šarena, azaz Tarka Dzsámit találtuk, amelynek
földszintjén egykor vásárcsarnok működött. A minaret hangszóróiból a müezzin imára szólító
hangja harsant fel 13 órakor. A lakosok reagálását nem láttam olyannak, mint az
elvárható lett volna. Nyugodtan ültek továbbra is a kávézókban. A csíkos
iskoláig (medresz) tartott a belváros, ahol a fejfás temető is van.
Travnikból az Orbász (Vrbas) folyó irányában ismét elértük Jajcét és onnantól már ugyanazon az úton gurultunk hazáig, amelyen jöttünk. A természet szépségében ismét gyönyörködhettünk. A bosnyák-horvát határnál a szokásos lassú tempóban jutottunk át a Száva hídján. Az autósor araszolása közben Gradiska ortodox templomát fotózni volt időm. A folyó alacsony vízállású volt és az így keletkező homokpadot strandolok vették igénybe.
.JPG)
Szállásunk,
ahol két éjszakát töltöttünk:
https://www.google.com/maps/uv?pb=!1s0x134b4330f21864ed%3A0xc28f9366f9e5ab62!3m1!7e115!4shttps%3A%2F%2Flh5.googleusercontent.com%2Fp%2FAF1QipO9qgBWNW3F0XS01xQbNXIya2NEn9fokbT63e5L%3Dw213-h160-k-no!5sajla%20apartmani%20mostar%20-%20Google-keres%C3%A9s!15sCgIgAQ&imagekey=!1e10!2sAF1QipOZd0eY2rtG7m_24wembMF-0e2pr_1SdXfGZQ1o&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwiA3ffu0dX4AhWN6aQKHVFEA4gQoip6BAgyEAM
https://www.booking.com/hotel/ba/apartments-ajla.hu.html
Egy másik remek szállás Armela
apartmanja:
https://www.booking.com/hotel/ba/apartment-mostar.hu.html?fbclid=IwAR0DSp8hMt5qAhpxt5qBT4TfTYBf7OrtNn_RoWpRSKjpKdzHO1KxwJ7hITs
Szarajevó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szarajev%C3%B3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése