Szombaton a legkevésbé sem bús busókat néztük meg Mohácson. Tavaly már annyira elűzték a telet, hogy az idén már vissza sem mert jönni. A busójárás (horvátul: pohod bušara) egy tavaszváró, téltemető népszokás, amely a Mohácson és környékén élő, többségükben római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi maszkos alakoskodásából és dramatikus néphagyományából ered.
Reggel 6:30 órakor
indultunk külön busszal. Szigetvár közelében a Magyar – Török Barátság Parkban.
Törökország kezdeményezésére és anyagi támogatásával jött létre 1994-ben.
Szulejmán szultán születésének 500. évfordulójára. E helyen állt az Oszmán
Birodalom egyik legnagyobb uralkodójának sátra, amikor 1566-ban ostrom alá
vette Sziget várát. A nagy küzdelemben Zrinyi Miklós és 2500 katonája állt
ellen a szultán 60 ezer fős seregének. Az egy hónapig tartó ostrom alatt a
maroknyira zsugorodott magyar védők hősiesen kitartottak. Nem adták fel a
várat, hanem abból kitörve rontottak a törökre a biztos halálba.
Másik pihenőnket a
Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen tartottuk, amely inkább érzelmileg nyújtott nagyobb
hatást, mint az épület és a terep látványában. Itt 5 tömegsírt találtak,
amelyekben kb. 1700 ember hulláját szórták bele. A legutóbbi alapos feltárásból
következtetve többségük nem a csatában elesett katona volt, hanem a törökök
által élvezettel kivégzett embereké, köztük nőké és gyerekeké.
Innen a híres Dunamenti Mohácsra gurult a buszunk, amely előtt lassan araszolt a kocsisor. A Szepessy tér buszmegállójában szállt ki a csoportunk. A II. Lajos és a Dózsa György, majd a Szabadság utcákon a Dunáig sétáltunk. Rengeteg legalább 300 vásári árus kirakodó asztala szegélyezte az utcák két oldalát. Az autók helyén végeláthatatlan tömeg hömpölygött és köztük busók kolompolva törtek utat maguknak.
A Széchenyi téren a városháza törökös külsejű, akár a Magyarok Nagyasszonya plébánia templom, amely dzsámira emlékeztet. Az ideiglenes színpadon egy néptánccsoport műsora köré gyűlt a közönség.
Egyik mellékutcában a fán egy fülesbagoly ült és a nagy tömeg illetve kereplők zaja sem zavarta.
A széles Duna vizén pihent a komp, amely mögött uszályok vitték terhüket mindkét irányba. Pár száz métert sétáltunk a gáton.
A tavaszias melegben kissé megszomjazva betértünk a Vadászkürt italozóba. Két pécsi barna sörrel és a pihenőjüket tartó busók társaságában poharazgattunk, majd egy pecsenyesütő helyen az éhségünket csillapítottuk. A busóudvar Múzeumba a zárás előtt 10 perccel sikerült bejutnunk.
A Szürkületig 17:30 óráig maradhattunk.
https://www.szigetvar.hu/hu/hely/magyar-torok-baratsag-park
https://www.ddnp.hu/okoturizmus/bemutatohelyek/mohacsi_nemzeti_emlekhely
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s