Már tavaly terveztük kollégámmal, hogy a Száva parti horvát fővárosban körülnézünk. Eddig csak átutaztunk Zágrábon. A XI. századtól kezdve a Trianoni békeszerződésig a Magyar Királysághoz tartozott. Március idusán hajnalodva indultunk az M7-es autópályán Nagykanizsa irányába. A zalai város előtt a Dráva irányába délre kanyarodtunk. Berzencénél gurultunk át a határon, majd Kaproncán (Koprivnica) leparkolva a vasútállomáshoz sétáltunk. A kétszintes épület külsőre rendben van, de belülről nagyon "balkáni".
A korszerű vonat 7:31 órakor indult a villamosított vasútvonalon Zágrábba. Több helyen folytak az építkezések, amelyek egy gyorsabb 140 km/h-s pályát fognak eredményezni.
Közel két órát utaztunk a végállomásig. Az első vágány előtt régi gőzös emlékeztet a szenes időkre.
A főpályaudvar monarchiabeli épülete előtt hosszan elnyúló I. Tomislav (első horvát király) tér alsó felén áll az 1898-ban épült Művészeti Palota. A 2020-as földrengés kárait javították rajta épp úgy, mint a közeli régi lakóházakon. A tér felső része Zrinyi Miklós nevét viseli.
Innen pár háztömbnyire viszont már a nyüzsgő Jelasics térhez jutottunk, amely közepén a horvát bán lovasszobra áll.
Jobbra néhány lépésnyire a Káptalandombra (Kaptol) értünk. A török időkben várfallal megerősítették az 1090 körül Szent László magyar király által megalapított püspökség által épült majd 1906-ban neogót stílusban átalakított katedrálist. Sajnos mindkét tornyának felső részét állványok és ponyvák takarták. A templomhajó belső szépségét sem engedték megtekinteni. Szent István hermája és gróf Erdődy Tamás bán sírkőlapja vonzza a leginkább a magyarokat.
A városfal mögötti utcák régi kétnyelvű (horvát - német) névtábláiból is néhány megmaradt.
A tatárjárás után a menedékért hálából IV. Béla királyunk szabad királyi városi rangot adott Gradecnek és ez után épültek meg a városfalak tornyokkal. Ebből maradt meg a Lotrščak (régi nevén Dverce) torony. Harangja is volt, amely este a város kapuinak bezárása előtt kondult meg, illetve később más feladatként tűzvész esetén. Most alul ajándéktárgyat kínálnak benne tetején meg kilátóként üzemel.
Pár méterre közlekedik a Gradec (Felsőváros) dombjára felvivő siklóvasút, amely rövidebb szakaszú, mint a budavári. Ez is Budapesten a Ganz-gyárban épült 1890-ben.
A Szent Márk tér közepén áll a hasonló nevű XIII. század közepén eredetileg román stílusú templom a bánok eskütételének helyszíne. A tetőcserepek Horvát-Szlavónország, illetve Zágráb város címerét mintázzák Zsolnay-cserepekből. Sajnos nem lehetett belépni a templomba, mert a teret kormányőrök vigyázzák a kordon mögött, mivel az ország politikai irányításának épületei itt vannak.
A szemközti utcában egy öreg Mercedes mellett juthattunk be az egyházi építészet belső remekét megnézni. Ez viszont görögkatolikus templom volt ikonosztázzal.
A Felsővárost (Gradec) a Kőkapu (Kamenita Vrata) toronynál hagytuk el.
A Felsőváros dombjába az átjutást megkönnyítve és talán háború idejére lakosságvédelmi célból alagutakat fúrtak, amelyeken át nem kell lépcsőzni.
A Jurisics térre visszaérve az éppen megálló 6-os villamosra hirtelen ötlettől vezényelve felpattantunk. Megy ahová megy, majd meglátjuk hova elv alapján. Még Zágrábba érkezésünkkor az állomási újságosnál vettünk napi jegyet (dnevna karta). A jármű üvegén át a város többi részét láthattuk a végállomásig Črnomerec-ig. Ott a bérletpénztáros kérdésünkre elmondta, hogy a 128-as busszal jutunk el Lukšićig, majd kb. 3,5 km sétával a Medvevárig. A meredek aszfaltos úton lassan tudtunk haladni. Meglepetésünkre aznap csak 14:30 óráig volt látogatható a vár. Bánatunkra húsz perccel később értünk fel, de a kijövőknek résnyire nyitva hagyott kapun besurrantunk és pár fotót sikerült kattintanunk. Az egész vár túl művi kinézetű volt, úgy tűnt, mint amikor a megmaradt alapfalakra utólag falaztak rá. A várat a Türje nembeli Fülöp zágrábi püspök építtette 1248 – 1252 között. Itt halt meg 1472-ben menekülés közben Janus Pannonius humanista költő, pécsi püspök, Mátyás király híve, majd ellenfele. A vár ostromot sosem szenvedett. Utolsó tulajdonosai 1590-ben hagyták el.
A várhegyről már könnyedén lejutottunk a buszmegállóhoz. Talán 3 perc várakozás után már a végállomás felé gurultunk. Azonnal átszálltunk a 6-os villamosra, amely épphogy elérte a 17:03 órakor Kaproncára induló vonatot. Jól elfáradtunk. Sajnos mégsem tudtam bóbiskolni a szerelvényen pedig erre nagy szükségem lett volna. Az autóval haza tartva az autópálya egyik pihenőjén voltam kénytelen negyed órát szunyókálni, hogy épségben megérkezzünk.
Április végén újra, de már kollégám nélkül Zágrábba indultam egynapos nézelődésre. Nagykanizsa felől a berzencei közúti határátkelő kerülő Kapronca/Koprivnica felé, mivel a Dráván a vasúti híd mellett a horvát úthoz nincs folytatás egyből Magyarországról Zákányból. Az autómat, mint múltkor a temető parkolójában hagytam és 7,54 euros jeggyel vonattal mentem Kaproncáról Zágrábba.
Zágráb főpályaudvara szomszédságában a kijárattól balra azaz nyugatra van a botanikuskert, ami felettébb szép és gondozott. A villamos nyomvonalán kb. 500 méterre találtam meg a bejáratát.
Az 1890-ben alapított kert buja, burjánzó oázisa kb.5 hektáron terül el, ami sok ezer növényfajjal büszkélkedhet.
A csodás természeti környezettől gyalogosan könnyen eljutottam a vasúti felüljáró szomszédságában a Technikai Múzeumba, amelyet a híres délszláv Nikola Teslaról neveztek el.
A tudós találmányairól előadó okosítja fel a látogatókat. A nagy csarnokban közlekedési eszközök sorakoznak, az emeleten ekék, hírközlőeszközök, holdjáró stb. vehető szemlére.
A múzeum környéke fele részben a belváros régebbi házaiból áll, de már a másik oldalt üvegtornyok is láthatók.
A botanikus kert irányába visszafordultam és azzal szemben északra a levéltár, a néprajzi múzeum, majd a televízió székháza és végül az 1895-ben átadott Horvát Nemzeti Színház található.
A tér másik oldalán az iparművészeti iskola szép régi épülete mellett a zeneakadémia provokatív ultramodern épülete áll. Szerencsére a belváros régi házai közé csupán két ilyen ízlést romboló építményt erőltettek be.
Innen a zsúfolt Jelasics tér felé vettem az irányt. A villamosok csomóponti központjának is számít.
A napi jegyemmel a 12-es villamossal a milliós főváros keleti részére a stadionnal szemben fekvő Maksimir Parkba utaztam ki. A szépen gondozott tavakkal, patakokkal, sétányokkal, kávézókkal tarkított hatalmas angolpark főút menti részét 1925-ben állatkertnek kerítették le.
Különleges, nagy testű, egzotikus állatokból nem volt túl sok, mint ahogy azt vártam volna, de a kis sikátorok fái alatt kellemes sétát tettem. A barnamedve pár a Nap melege elől a barlangjában hűsölt sokunk bánatára. Jó néhány ketrec lakók nélkül üres volt.
A főpályaudvarra innen a 4-es villamossal jutottam el. A horvátok a vágány és peron számot is kiírják a tájékoztatótáblán, így figyelni kell, hogy melyik mit jelent. A 16:04 órás Kaproncára (Koprivnica) induló vonat a 3A peronról az 5. vágányról indult.
források:
Zágráb – Wikipédia (wikipedia.org)
Lotrščak-torony – Wikipédia (wikipedia.org)
Zágrábi Sikló – Wikipédia (wikipedia.org)
