A hosszan tartó nyári kánikula között egy napra július 25-re jósoltak kiruccanásra alkalmas időt. Az osztrák vasúti szabadjegyem három hónapos érvényességén belül vártam, hogy egyik szabadnapomon hűsebb idő legyen. Hát ez július végén jött össze, de asszonyom és barátom nem ért rá egy linzi városnézésre. Hajnalban 3 órakor a Balatontól egyedül indultam a 84-es főúton Sopronba. A vadak aktívak voltak és az uzsai erdős részen gázolásmentesen találkoztam az erdők népével a leginkább. Sopron (Ödenburg) vasútállomása két nyelven volt kiírva, de a magyaron kívül nem németül, hanem angolul. A gyönyörű város lakóinak tudni illik egy része mára erősen megfogyatkozva, de német anyanyelvű. Bécsújhely felé tartva 5:47 órakor már a vonaton voltam és egy második bécsi átszállással fél kilencre Linzbe értem. Az osztrák fővárost hosszú alagúton hagytuk el, amelyben percekig 233 km/h -val is száguldottunk. Helyjegyet sokan vesznek, de nem kötelező, pedig a szinte mindig zsúfolt vonatokra érdemes. Linz a Duna partján Felső-Ausztria tartomány székhelye, a harmadik legnépesebb osztrák város 210.165 lakosával. A modern vasútállomásoknak kevésbé vagyok a rajongója, mert nekem a klasszikus szép régiek tetszenek.
Itt is volt ilyen. Az 1825-1832 között a lóvasút haladt itt, amely egyik állomása Linz volt. A kontinensünkön ez volt az első vasút, amely összekötötte a Duna folyót és Moldvát és tette Linzet egy fontos közlekedési csomóponttá. Linz 1852-ben csatlakozott Kaiserin Elisabeth-Bahn vasúttársaság által épített München és Salzburg vasútvonalhoz. A város akkori déli végén létesült a Főpályaudvar 1880-ban. Az eredeti Linzer Hauptbahnhof épülete elpusztult a második világháborúban ezért újat építettek 1945 - 1950-ben, majd 2000 - 2004 között ennek helyébe épült a mostani új állomás a jobb közlekedési kapcsolatok kiszolgálása érdekében. Egy utcasarokkal arrébb van a vasútigazgatóság szép régi épülete.
Az mellett áll megint egy beton szörnyépület a színház. A szemközti Volksgarten (Népkert) mellett vettem az utamat a belvárosba. A jellegtelen új épületek egyre fogytak, ami az óváros közelségét jelentette. Az irgalmasrendi barokk templom a Dómtér szomszédságában áll. A bejárata előtt a jótékonykodó és az első világháborúban hadifoglyok ápolását is végző püspökük szobra.
Nagyon elszomorított, amikor kamionok és tribünök akadályozták a csodálatos neogót dóm egyben való lefotózását. A Mariendom (Mária Mennybemenetele Dóm) Linz és egyben Ausztria legnagyobb alapterületű egyházi jellegű épülete, amely 20 ezer hívő befogadására alkalmas. A neogótikus épület alapjait 1862-ben rakták le, az egyházi szertartások 1909-ben kezdődtek benne, de véglegesen csak 1924-ben fejezték be. A háromhajós, kereszthajós bazilikatemplom építőművészeti remekműnek számít mint külsejében, mint belsejében, számos mellékoltárával együtt.
A Herrenstrasse aszfaltján tovább a püspöki palota és a gimnázium mellett sétáltam, amelyet egyre régebbi házak szegélyeztek. A végén az egykori város védmű előtti árokrendszerre épült szélesebb utcára értem ki (Promenade).
A sarki patika a felette lévő őrangyalról kapta a nevét. Körbefordulva egy palotának beillő banképület és alsó szintjein üzleteknek kialakított egybefonódó saroképületet tartottam figyelemre méltónak.
A parkos részen az osztrák író, költő, festő tanító Adalbert Stifter oxidálódott bronzszobra áll a mélygarázs felett.
Másik irányban a színház és még pár figyelemre méltó saroktornyos ház is látható. A zöld falán a kis emléktábláról megtudható, hogy 1633-ban építették idős nők gondozására.
Az öreg hídon át a címeres kapu alatt jutottam be az 1564-1571 között minorita kolostornak épült Landhaus (kb. vármegyeháza) udvarára.
A Landhaus másik fele árkádjának falán emléktábla áll. Erről tudtam meg, hogy az 1574 évben alapított itteni iskola tanítója volt 1612-1626 között a híres matematikus és csillagász tudós Johannes Kepler. A középkori reneszánsz udvar közepén a díszkút halakon lovagló angyalfiguráiból folyik a hűs víz. A tűztorony tetejét az órája fölött barokk kupola fedi. Itt is egy pódium zavarta a fotózásomat.
A Landhaus északi Duna felőli kapuja aranykeretes címerekkel még pompázatosabb, mint a déli.
Kijövet a Landhaus tér van, amely egyik részén a minorita templom fantasztikus belső szépségével csábítja a hívőket és turistákat.
A tér másik felén pedig a XVI. század második felében épült reneszánsz épület áll, amelyben Wolfgang Amadeus Mozart komponálta linzi szimfóniáját és linzi szonátáját mindössze három nap alatt. Az árkádos udvarára lehet csupán belépni, amit én meg is tettem.
Innen a Duna irányában folytattam sétámat. Az Altstadt Mark (Óváros piac) minden épülete gyönyörű, de leginkább a sarok ablakosak azok.
Közülük a legnevezetesebb a Kremsmünster ház, amelyben 1493-ban III. Friedrich császár halt meg. A ház a császáré volt, de azóta több átépítésen, bővülésen tulajdonos váltáson esett át. A régi negyed legrégebbi része ez vagyis mondhatnánk az óváros óvárosa.
Egy gótbetűs emléktáblát is észrevettem pár méterre a folyótól, de ezt a régi írásmódot csak segítséggel tudtam elolvasni. Ezt 1870. március 13-án a felejthetetlen József Császár emlékére rakták fel, aki 1783 és 1786 években ebben a házban lakott.
A Duna partjára leérve balra fordultam és a Schlossberg (Kastélyhegy) alatt tettem 500 métert az épülő új hídig, majd a lépcsősoron feljöttem.
Linz legrégebbi épülete a Szent Márton templom. Ez még a Caroling korban Nagy Károly idején 799-ben épült római épület alapjaira. A vastag ajtaja nyitva van, de csak a rácsos kapuig lehet belépni. A villany 1 euró bedobásával kapcsolható fel. A nagy király összevont hadaival innen indult a kelet meghódítására. Linz ennél régebben már ősidők óta lakott város volt. A keltáktól kapta "Lentia" (Csónak) nevét, amit később átvettek a rómaiak is.
A Römerstrassén (Római utca) folytattam tovább a gyaloglást a Freinberg tetején lévő Ferenc József kilátóig. A téglatorony Ferenc József császár uralkodásának negyvenedik évére épült 1888-ban. A parkos környezetben a Barbara kápolna is útba esik. Ezt a második világháborúban elesett egyik katonai alakulatának emlékére építették. A gyönyörű Linzre néző panorámát a reggeli eső párája rontotta. Szemben a Pöstlingberg temploma csúcsosodott. Lent a Duna épülő új hídja.
A városfalhoz visszatértem. A vastag, néhol indával benőtt védművek falai mentén végig haladva a tudós Kepler János szobra is megtalálható. Két várkapun át belépve értem a külsejében nem túl látványos kastélyba. Ez egy hatalmas múzeum, aminek alapköveit Nagy Károly idejében rakták le vélhetően római romokat felhasználva.
Sajnos a brutális ízléstelenség által melléje épült beton, üveg, fém épületszárny provokatív. Mellőle a bejáratnál viszont csodás panoráma nyílik Linzre.
Az egykor itt élt állatok leletei mellett az Alpok jelenlegi élővilágát is szemléltetik, de leginkább egyházi faragványok, ikonok, festmények a régi korok használati eszközei, pénzei, bútorai szemlélhetők. A teremőrök fiatal felnőtt leányok voltak öreg nénikék, bácsikák helyett, mint ahogy másutt szoktak lenni.
Innen a Duna hídon átsétáltam pár percet nézni a túlpartról az óváros látványát A formájában robusztus kastély alatt húzódik a sóhivatal épülete és raktára, amely jelentős bevételt hozott egykoron a gmundeni sóból.
A Duna bal partja jó részt modern rész, csupán egy sárga villát volt itt érdemes lefotózni. Egy utcasorral beljebb még meghagytak néhány régi házat, amelyek között vasúti és villamos vágányok rejtőznek. Az osztrák vonatok a cseh határig Aigen-Schlägl városkáig közlekednek. Pár méterre van 1898 óta a Pöstlingbergbahn vagyis a meredek Pöstlingbergre induló villamosok megállója egy ingyenes múzeum pedig a sorompó mögötti régi állomásépületben. Linz helyi hegyéhez nosztalgia villamossal jutottam fel sok külföldi turistával együtt. A linzi állatkert félúton található.
A végállomástól csak egy rövid sétára van a „Mária hét fájdalma” zarándokbazilika. Az 1742 és 1747 között épült kéttornyos Pöstlingberg-templom ma Linz nevezetessége és zarándokhelye. A XIX. században Maximilian József osztrák főherceg erődítményt építtetett a templomdomb köré. A városra nyíló csodálatos panorámában gyönyörködtem miután a templomot és a közeli nyaralókat is körbejártam. A villamossal a hídon túl utazva a főtéri végállomáson szálltam ki.
Az acélipari osztrák nagyváros villamos vágányokkal megfelezett nyüzsgő csodás része a Hauptplatz (Főtér). Közepét a 26 méter magas Szentháromság szobor uralja 1716-től. Régi középkori kétszintes házait 2-3 szinttel megemelték kb. 200 éve, hisz a lakosság gyarapodása azt szükségessé tette. Az óratornyos városháza jelenlegi formáját az 1670-es években kapta, de vélhetően ettől régebbi építmény mivel 1415 óta ezen a helyen szolgálja Linz polgárait.
A tér délkeleti sarkától pár méterre rejtőzik a jezsuiták kéttornyú barokk temploma, ami 1683-ra készült el.
Pár házzal arrébb a Taubenmarkt (Galamb piac) háromszög alapú terecskéhez jutottam ki. Mediterrán hangulatot idézett a 3 kihelyezett konténeres pálmafa. Másik oldalán aláírásgyűjtésre sátrat állított az NFÖ (Naturales Freies Österreich nfoe.at) egy háború pártiság ellenes szervezet, amely Ausztria örökös semlegességéért érvel és küzd.
A kőburkolatos Landstrasse sétaövezetén a korzózókat a villamosok óvatos közlekedése zavarja meg. Még két szép barokk templomot néztem meg itt, amelyek belsejükben az egyház építészet remek örökségei. Az orsolyiták kéttornyú temploma 1757-ben lett felszentelve, a kolostora pedig már 1736 óta női szerzetesrendként szolgált 1968-ig, hogy a fiatal leányokkal való foglalkozással, tanítással, hithű, művelt, jó édesanyákat neveljenek. Csupán egy szűk köz választja el a karmelita templomtól és kolostortól, ami 1726-ban lett felszentelve.
Az utca túloldalán az 1718-ban épült Mannstorff és Weissenwolff palota szépíti a házak sorát.
Visszafordultam és a Hauptplatz (Főtér) mögötti óvárosi utcácskákat taposva további szépségét fedeztem fel Linznek a városi plébániatemplom körül.
Innen a vasútállomás felé a régebbi polgári bérházak mentén értem a Volksgarten (Népkert) irányába. A lombok árnyékában jó pár nem bizalomgerjesztő alak henyélt.
Az állomáson a gyakran járó és zsúfolt Bécs felé tartó vonatok egyikét elérve Meidlingbe tartottam, ahol a soproni vonatra átléptem.
források:
https://www.smart-guide.org/destinations/en/linz/
https://www.linzag.at/portal/de/privatkunden/freizeit/poestlingbergbahn
https://de.wikipedia.org/wiki/Minoritenkirche_(Linz)
https://de.wikipedia.org/wiki/Kremsm%C3%BCnsterer_Stiftshaus
https://www.barmherzige-brueder.at/portal/linz/hospitalitaetseelsorge/klosterkirche
https://de.wikipedia.org/wiki/Mari%C3%A4-Empf%C3%A4ngnis-Dom
https://en.wikipedia.org/wiki/New_Cathedral,_Linz
https://de.wikipedia.org/wiki/Rudolph_Hittmair
