Utolsó napunkon is remek kiránduló időre ébredtünk. Ehrenburgi szállásunkról negyed 8 órakor a benzinkútnál a nagyon zsúfolt SS49 főútra hajtottunk ki balra. A rengeteg autó ütemesen haladt átlag 70 km/h-val, így torlódás nem volt. Ezen a 19 km-es szakaszon az autópálya hiánya nagyon érződött. Az Eisack folyón túl a sietősek már az autósztrádára hajthattak fel, ami Ausztria felől a Brenner-hágónál csatlakozott az olasz úthálózatba. Az SS12-es főúton a folyó völgyében 24 km-t gurultunk Waidbruckig (Ponte Gardena). Innen az Eisack folyó hídján és az alagúton túl kezdődik az SS242 út, a Grödeni-völgy, (Grödnertal) a ladinok által is lakott vidék. Ők egy olyan kis hegyi nép, akik beszédjét még az olaszok sem értik, pedig nyelvi rokonságban állnak velük. Első leállásunk egy csoda szép alpesi üzlet volt Pontivesnél, ahol fafaragványokat és más egyéb fából készült tárgyakat árultak. A kirakaton betekintve egy nő éppen újabb alkotását készítette.
Wolkenstein in Gröden (Selva di Val Gardena) 2600 lakosú falu határában is találtunk egy szép üzletet. A község központjában is leálltunk. A legszebb a faszerkezetes emléktárgyakat kínáló bolt volt a hegyek hátterével. A feliratok ladinul is olvashatóak, hisz a lakosság 89 százalékát ők teszik ki. Számos lelet került elő, amelyek azt bizonyítják, hogy már a paleolitikumban is megtelepedtek itt az emberek. A hegyekben voltak pihenőhelyek az ősi vadászok és gyűjtögetők számára.
A falu végén két hágó a Grödeni- és a 2244 méter magasan lévő Sella-hágó felé ágazik el az út. Mi az utóbbit választottuk jobbra.
Némi hófolt még maradt az egy héttel ezelőtti hóesésből. Fagy nem volt, de a 3 C fokban kabát kellett legyen rajtunk. Festőien szép volt, amint a felhők elkúsztak a szirteken.
Innen Trentino régióba kanyarogtunk le délre a már csak 1460 méter magasan elterülő 1800 lakosú ladin Canazei-be. A festményekkel díszített házai mesés hangulatot árasztottak a településnek.
A Dolomit Hotel sarokerkélyének festésén Habsburg Ferenc József és imádott felesége Sissi arcképe is felfedezhető sok más festett téma között.
Az SS641-es útra tértünk rá, amin 2 falucskán Albán és Penián tudtunk csak átmenni, mivel a további szakaszt lezárták katonai hadgyakorlat miatt és így visszafordulni voltunk kénytelenek.
Újra a Sella-hágon kellett átmennünk, amelyben kétszer gyönyörködhettünk. Santa Cristina in Val Gardena 1900 lakosú ladin falut zöldellő, virágzó rétek, érdekes sziklás formák és vízesés veszik körül.
Egy kis beugrással megnéztük a központját. A település a hegy oldalába épült. A körforgalomnál volt hely leparkolni. A betlehemi jelenet itt állandó jelleggel látható. Innen lépegettünk fel a magas tornyú plébánia templom felé, miközben az alpesi házainak szépsége ámulatba ejtett minket. A napóra alatti falikút hűs vizét inni és felfrissülésként arcmosásra vettük igénybe.
A Grödeni-völgy következő ladin településén Ortiseiben nem álltunk meg, hogy más látni való ki ne maradjon pedig takaros ez a kis ötezer lakosú városka is. Brembach (Brem patak) vízlépcsőjénél a vadászkastély jellegű épületnél viszont megálltunk némi falatozásra.
Az Eisack folyóhoz Waidbrucknál (Ponte Gardena) értünk vissza. Az alagútból kijövet a fölötte lévő Trostburg vár a XII. század óta trónol a völgy felett. Termeit nagyon idős 80 év feletti idegenvezetőnkkel araszoltuk végig. Az iratok először 1173-ban említik, és akkor még Konrad von Trostberg székhelye volt. A vár a tiroli grófokhoz kerül 1290 körül, végül a Wolkenstein-Trostburg grófokhoz került, akik 600 évig birtokolták. Ez idő alatt a komplexumot többször bővítették, sőt a XVII. században reneszánsz stílusban átépítették. A dél-tiroli kastélyintézet tulajdonába adása 1981-ben megmentette Trostburgot a pusztulástól. Az épület ma nagyon jó állapotban van, megtekinthetőek a XVI. és XVII. századi pompás termek, sőt a koráról híres könyvtár is.
A vármúzeumtól már ismert úton az Eisack folyó völgyében északra tartottunk 47 km-t az SS12-es főúton egészen Sterzing (Vipiteno) határáig. A körforgalomnál rátértünk az SS44-es főútra. A hosszú emelkedőn először egy sífelvonónál pihentettük az autót, majd miután pár percnyire felértünk a 2094 m magasságú Jaufen-hágón az Edelweisshütte fogadónál.
Számtalan éles kanyart követően ereszkedtünk le egészen Sankt Leonhard in Passeier-ig (San Leonardo in Passiria). A 3600 lakosú rendezett település kiemelkedő szépséggel nem rendelkezik, ezért csak átgurultunk rajta és a Passer patak völgyében haladtunk a Timmels-hágó felé. Mindenütt motorosok suhantak el mellettünk sokszor felbukkanásuk a legváratlanabb volt. A szlalomozás öröme többet jelentett nekik, mint a táj szépsége. A kőkorszaki emberek is jártak erre, de akkor még gyalogosan, majd az ókorban már öszvérrel. Nyomaikra több helyen is ráleltek.
Hazatartva az SS49-es főútról Mühlbachnál (Rio di Pusteria) a 4 km-re lévő Rodeneck faluba néztünk be. A Rodenegg kastély már alkonyatkor zárva volt, de kívülről egy pillantást megért. Körbejárni nem tudtuk. Majd jövőre nem hagyjuk ki, hisz ebben a csodálatos többségében német nyelvű autonóm dél-tiroli területen van még mit nézni, bár mi két alkalommal az itt töltött napok alatt sok mindenütt jártunk.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gr%C3%B6deni-v%C3%B6lgy
https://de.wikipedia.org/wiki/Wolkenstein_in_Gr%C3%B6den
https://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/trostburg#google_vignette
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jaufen-h%C3%A1g%C3%B3
ht
