Spittal an der Drau, Mallnitz

Augusztus végi kirándulásomat a csodás vízeséstől délután stoppal folytattam a tizenötezer lakosú járási székhelyre Spittal an der Drauba. Két autó leintésével jutottam a központba.

A gondozott park szélét a saroktornyos reneszánsz Porcia kastély uralja. Címeres bejáratát pálmafák veszik körül a másik oldalról pedig szökőkút.

Városfalának helyén modern városkaput építettek. 

Egyik éttermének a hangulatosságát külső falfreskói növelik. 

A tóparton való sétálást kihagytam, helyette a rövid városnézést követően vonattal a festői Mallnitzba utaztam. Az állomásra éppen akkor érő tehervonat a festői hófoltos hegyekkel azonnal megörökítésre került. 

Sötétedésig követtem a forrás iránya felé a Mallnitz patakot. A falu központján keresztül a muskátlis alpesi házak, üdülők után legelők és fogadók mellett haladtam egy csak pénzbedobással felnyíló sorompóig. Az aszfaltos utat borjas tehenek keresztezték és tették névjegyüket rá. Innen megfordulva indultam haza a napi 32 km-es gyaloglásom után. A kellemes fáradságomat ülve és fekve igyekeztem a 16 órás út alatt részben kipihenni. Salzburgnál átszálltam, majd több órás várakozás után a budapesti nemzetközi gyorson durmoltam a Keleti pályaudvarig.

Obervellach és Raggaschlucht

Az augusztus nem hozott kánikulai hőségett az idén. Utolsó napjaiban összejött három szabadnapom, így a kellemes hőmérsékletet túrázásra használtam fel Ausztriában. Egyik kollégám által említett helyre a Dráva felső mellékfolyójának a Möll vidékére indultam. A Rába IC vonat Szentgotthárdtól 20:20 órakor, mint személyvonat folytatta utját Grazig.  Itt, majd hajnalban Schwarzach St. Veit és Spittal-Milstätter See állomásokon átszállva jutottam reggel 6:25 órakor a 960 méter magasan fekvő Oberfalkenstein megállóba. Ez a Möll völgye mellett húzódó 3000 méter körüli hegylánc oldalában az egyik völgyhíd szélén és egy sziklaszírtre 1164-ben Görz gróf által épült váracska közelében található. (A képek rákattintással nagyobbodnak.)

Innen a 300 méterrel lejjebb 3,8 km-re messzebb húzódó Obervellach aprónak látszó házai felé indultam. 

Erdővel, alpesi házakkal szegélyezett kanyargós meredek úton cirka egy órát sétálva értem el a 2280 lakosú egykori ezüstbányász és pénzverő városka főterét. Tetszetős házai fölött a hegyek csúcsosodtak oldalukban viaduktokkal és egy romos középkori figyelőtoronnyal. 

Az erődtemplom rendkívül díszes belsője ámulatba ejtő. 

A paplak falán különös csontvázalakos napórát vettem észre. A nézelődést befejezve a folyó jobb partján igyekeztem a 6 km-re található Flattachba.

A táj csendjét olykor a vadvízi evezősök kurjongatása zavarta meg.

A távolban a lombok fölött Groppenstein várának körvonalai is előbukkantak. 

A könnyen járható ösvény tehén és alpakka legelőkön keresztül kezdődik, amit majd sűrű erdő és sziklák szegélyeznek.

Groppenstein

Néhol szénatárolók vagy azokból kialakított pihenő kunyhók állnak. Egyik oldalán kedves szöveg olvasható: Ha fáradt vagy a futástól, akkor itt a padoknál kifújhatod magadat. Szót fogadtam és egy korty vizet inni leültem. 

Flattach falucska első szép házánál a hegy felé fordultam a Ragga patak szurdokába.

Hat euros belépővel engedtek tovább. A sziklák között hömpölygő víz látványa pallókon, hidakon és lépcsökön követhető, ahogy egyre feljebb jutunk. Néha a ködpárát kellett letörölnöm a fényképezőgépem lencséjéről. A szurdok leglátványosabb vége egy kb. 15 m magas habzó vízesésnél van. A szemközti szikla padján egy kisebb eséssel csorgó dobozos habzó folyadék megívásával pihentem tíz percnyit mielőtt Obervellacht felé indultam volna vissza.