Évekkel ezelőtt már két
érchegységi várost bejártam. Az idén minden csehországi utammal igyekeztem alaposabban
megismerni ezt az egykoron németek által lakott országrészt. Már február végén
útra kerekedtem. A nappalok rövidségéhez igazodva három várost tervezhettem
megnézni. Budapest Keletiből a Metropol nemzetközi gyorssal 20:05 órakor
indultam, majd két átszállással 9:15 órakor értem – a nálunk is ismert
motorvonattal - a 3000 lakosú Loket (= Elbogen) városkába. Német neve
„könyököt”-t jelent. Ez abból ered, hogy az Ohre / Eger folyó három oldalról
veszi körül, ami egy könyökre hasonlít. A kopott állomásépület falán a 394
méter tengerszint magasság német feliratú tábláját 70 éve megfordították és
hanyag módon csehül pingálták azt rá. Kedvem lett volna visszafordítani eredeti
helyzetébe.
Percnyi sétával a vágány
mellett a kanyargó folyó partján és az alagút felett jutni az óvárosba.
A központ és a föléje magasodó XII. századi gótikus vár műemlékvédettségű. Sajnálatomra a templomba bejutni nem tudtam.
A vár viszont tárt kapujával
fogadta a látogatókat köztük engemet is. A pénztárosnő szudétanémet volt, így
bátrabban kérdezhettem tőle, mivel - a nagyszüleimnek köszönhetően - sokszorta
jobban beszélem a németet a csehnél. Elmondta, hogy náluk nincs téli
zárvatartás, mert a közeli gyógyfürdővárosokból átránduló vendégek kellő
forgalmat biztosítanak a nyitvatartáshoz. Az egyetlen magyar nyelvű tájékoztató
szöveget óvadék ellenében kölcsönadta.
A látványos kiállítás a legkülönfélébb
témájú tárgyakkal mutatja be a városka múltját, ami szervesen az egykoron 800
éven keresztül 1945-ig itt élt németek kultúrájához kötődik. Az elbogeni porcelánoknak külön termeket töltenek meg.
A vár központi tornyából a huzatos
teraszról az utcák gyűrűje tárult elém.
Innen a bástyák alatt a fekete
sziklák árnyékában igyekeztem a vasútállomás felé, miközben a 22 méter magas közúti
és a gyalogos sodronyhidakon átsétáltam.
Loket / Elbogen ad otthont az
éves operafesztiválnak, amelyet a vár hátterű szabadtéri amfiteátrumban
tartanak a sziklák között.
Elbogen vára több mint 800 éve
létezik, és Csehország legrégebbi kővárai közé sorolható. Az ásatások alapján
feltételezhető, hogy a XII. század második felében II. Ulászló cseh fejedelem a
későbbi király alapította vagy pedig Barbarossa Frigyes meghatalmazottai, akik
feladatuk szerint és az akkori kor szellemében új területeket próbáltak
szerezni, amelyekre német parasztokat telepítettek. A XII. század második
felében ugyanis a Sedlec-i környék (azaz a Sedlican szláv törzs területe)
császári uralom alatt volt, és így keletkezhetett a korábbi szláv őrtorony
helyén Elbogen vára. A régi románkori erősségnek két tornya, temploma és a mai
őrgrófi ház helyén álló lakóháza volt. Az akkori templom a mai Szent Vencel
templom helyén állt, amelynek falán ma is látni az eredeti falrészletet. A
második torony a vár északkeleti részén állt, de lebontották. Több funkciója
volt a várnak: elsősorban a Prágából Egeren (=Cheben) keresztül Plauen és
Erfurt felé vezető kereskedelmi utak védelme, majd amikor ismét Csehországhoz
került, határőr erőd lett és egyidejűleg a környék igazgatási központja.
A XII. – XIII. század
fordulóján keletkezett az erődített alsóvár, amelyet később királyi városi
rangra emeltek. A XIII. század közepétől a XV. század húszas éveiig a várat
fokozatosan bővítették és a román stílusú épület lassan gótikussá vált, amelyet
igen gyakran látogattak a királyi család tagjai. Városként Elbogent írásban
1234 –ben említik először, amikor hivatalába helyezték az első ismert elbogeni
őrgrófot. II. Premysl Ottokár király uralma idején újabb várfalak épültek
félköríves tornyokkal.
Luxemburgi János király elleni
szervezkedés miatt és a királyi harag elől többször is megbújt a várban Premysl
Eliska királyné a gyerekeivel. Utoljára 1319 tavaszán. Ekkor János király
csellel elérte, hogy – a felesége nyugodt meglátogatását mímelve – kinyissák
neki a kaput. Eliska királynét elfogták és a cseh királynék várába Melnikre
vitték. Fiúkat a hároméves Károly királyfit, a későbbi IV. Károly királyt és
császárt két hónapig tartották az itteni pincebörtönben. Felnőtt férfiként és
jelentős európai uralkodóként azonban IV. Károly nem haragudott Elbogenre, és
gyakran tartózkodott itt. A tervezett, de végül kiadatlan „Majestas Carolina” törvénykönyvében
IV. Károly Elbogen várát az örökösen királyi birtokban lévő várak közé sorolta.
Fia, IV. Vencel idejében a várat jelentősen átépítették. A huszita háborúk nem
kímélték Elbogen várát sem, amely ekkor a katolikus táborral szimpatizáló Illburgi
Puta őrgróf kezére került. A huszita sereg kétszer próbálta bevenni, de mindkét
kísérlet sikertelen volt. Luxemburgi Zsigmond 1434 –ben a várat zálogba adta
Schlick Gáspár kancellárnak a királynak nyújtott pénzügyi segítségért.
A Schlick család több mint 100
éves igazgatása alatt a vár reneszánsz családi fészekké változott. Ez a
funkciója megmaradt akkor is, amikor a Schlick-klán három ágra feloszlott. Az
építészeti stílusa ekkor későgót és korai reneszánsz volt. A XV. század
folyamán a Schlickek az ország egyik leggazdagabb családjává váltak, és a
környék legbefolyásosabb uraivá. Gyakori konfliktusaik voltak a városi
polgárokkal, amelyek gyakran erőszakos tettekbe, sőt nyílt harcokba is
torkolltak. Mivel a későbbi Schlickek részt vettek a cseh rendek Habsburg
Ferdinánd király, későbbi császár elleni felkelésben, sok birtokukat elvették,
és az elbogeni várat is végleg elvesztették. A várat 1551-1562 a Plauen-i urak
családja igazgatta. A rossz gazdálkodás miatt elvették és a városi polgárok
kezelésébe adták a várat. Örökös adományként 1598 –tól kapták meg a polgárok.
Attól kezdve a vár gazdasági célokat szolgált. Amikor a városháza állapota
katasztrofálissá vált a városi tanácsosok a várban üléseztek.
Az ebogeni várbörtönben 1607-ben
halt meg gutaütésben Lobkovitz-i Jiri Popel úr, a Cseh Királyság volt
legmagasabb rangú udvarmestere. Felségárulással vádolták, sok évet volt
börtönben. A volt templomtorony helyén temették el.
A harmincéves háború idején a
várat és a várost sok baj érte. A háború kezdetén a protestáns Elbogen városa a
császár ellenzékét támogatta. A fehérhegyi csata után (1620) Elbogen lakói
beengedték a várba Mannsfeld seregét. A bajorok 1621-ben Tilly vezetésével
ostrom alá vették a várost. Az alapos ágyúzás következményeként a város megadta
magát és a szászoknak távozniuk kellett. Az engedetlenségért a város keményen
megfizetett. Ez megismétlődött, amikor 1631-ben a polgárok ismét beengedték a
szászokat, de a császáriak a várost újból bevették. A háború vége felé Elbogen
környékén vonultak el a svéd hadak, de a várost nem támadták meg. A harmincéves
háború, és az azt követő császári büntetés óriási veszteséget okozott a
városnak.
Börtönerőddé 1788-1822 között alakították át, miközben
lerombolták a torony melletti, sziklaszobának nevezett palotát, a többi
épületet pedig egy emelettel alacsonyabbra bontották. A vár 1948-ig szolgált
börtönként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése