Oly sokszor megállt a vonat velem Balatonedericsen, de csupán addig, amíg azt el nem menesztették.
A falu megismerésére külön kétszer is elutaztam. Először
áprilisban a téli otthoni gubbasztásból kimozdulva jártam az ófaluban és a
pincék között, majd júniusban a csónakkikötő és a strand felé.
A sorompó közelében ér össze az észak-balatoni 71-es főút
és a forgalmas Sopronba, Bécsbe vezető 84-es. Utóbbi a vasútállomással
párhuzamosan halad azzal párhuzamosan pedig a rómaiak idejében is taposott
főutca. Középkori eredetű templomát vélhetően római kori épület maradványain emelték
vélhetően 1214-ben. Végül ugyanitt 1895-ben eklektikus stílusban épül meg az
új.
Az ófaluban kevés tájjelegű épület található, mert közülük a
háború során negyvenet tűzvész pusztított el.
A Keszthelyi-hegység keleti lankáin a hegyközség viszont valóságos
kultúrparadicsoma a présházaknak. Romosak, felújítottak és népiesen épített
újak szép számban állnak itt. A talaj és a klíma kiváló lehetőséget biztosít a
gyümölcs-, szőlő-, és borkultúrának.
A szőlőhegyről letekintve a Pannon táj gyönyörűsége tárul
elénk a bazalt tanúhegyek koszorújával, a szigligeti várral és a Balaton
vizében tükröződő fonyódi kettős heggyel. A mélyebb helyeken a Tapolcai-medence
patakokkal szabdalt síkságán egykoron a tó vize hullámzott, most pedig a
nyomában visszamaradt láprét és mocsarak terülnek szét.
Az erdő rejtekén közvetlenül a fennsíkperem alatt a
hegyoldalban 395 méteres tengerszint feletti magasságban fedezték fel a
Csodabogyós barlangot. Nevét a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó
nevű örökzöld cserjéről kapta, amelynek itt találjuk északi elterjedési
határát. A barlang eddig megismert járatainak hossza összesen 6150 méter,
mélysége 144 méter. Elsősorban tektonikus mozgások során jöttek létre, így
túlnyomórészt hasadékfolyosók, termek és aknák jellemzik. Néhány zónájában
cseppkövek is kialakultak.
A falu szélén húzódik Veszprém és Zala megye határa. Itt a
71 számú főút mellett található az Afrika Múzeum. Megalapítása a híres Afrika-kutató, neves vadász, néhai Dr. Dr. h.c. Nagy Endre érdeme, akinek 1994-ig
vadászotthona volt. A villában tanzániai eredetű gyűjtemény, vadásztrófeák, Afrika
kultúráját reprezentáló bútorok, faragások, használati és harci eszközök kaptak
helyet betekintést adva egy távoli ország kultúrájába. A múzeumot egy kisebb
állatkert veszi körül, ahol megtalálhatók az afrikai élővilág több faja és
hazánk jellegzetes állatai is. A látogatóknak tevegelésre is módjuk van az
afrikai maszáj kunyhók közelében.
A szomszédban elvadult parkja közepén áll a jobb sorsra
váró felső Fekete kastély, amelyet egykori tulajdonosa a felvidéki Nedecről
származó Nedeczky család építtetett 1881-ben a főút túloldalára az alsó kastély
fölé. Lakói tragikus sorsa is adhatta az okot arra, hogy a szájhagyományban a
„fekete” jelzővel illessék, de az igazsághoz talán az áll közelebb, hogy az
épületek ajtóit és ablakait feketére festették, amiből ered az elnevezés. Egy
időben üdülőként üzemelt, de mára már romos állapotban van.
Az alsó kastély gazdasági épülete mellett a Balaton
irányába egy kavicsos úton a csónakkikötőhöz jutni. A vágányon túli nádas
rejtette területen a tarka csónakokon kívül csendben, kellő türelemmel az öböl
élővilágát is megfigyelhetjük. Az egykori vasúti őrházban a horgász egyesület
rendezkedett be.
Gondozott strandja a csónakkikötő szomszédságában található,
de az ófalutól ez is messze van.
Edericset
Miksa mesternek adományozta II. András. A király várbirtokokat, várakat, sőt
egész vármegyéket juttatott azok jövedelmeivel együtt főként német híveinek. A
falu akkori neve Edelich akár erre utalva a német „szabad nemes” –ből eredhet.
Már a
középkorban parokiális egyháza volt. A Keszthely - Tapolca közötti út mentén a
szolgálatukat 20-25 év után letöltő római katonák több helyütt villákat,
majorságokat építettek. Néhol, mint Edreicsen és Keszthelyen is a középkorban
templomokat emeltek a romjaikra. A római kor csekély maradványait másutt is megtalálták.
A kockakövekből rakott római útjának nyomain kívül sírt is találtak. Az 1262.
beli iratok megemlítik az Edelich-ről Villa Tumoyba (Lesencetomaj) vezető utat,
amelyet ma is használnak.
A falu
lakossága jellemzően szőlőtermesztéssel és halászattal foglalkozott. Az 1870-es
években azonban a filoxera Becehegyen és Edericsen a szőlő nagy részét teljesen
kipusztította.
Néhány
előkerült Kossuth bankó bizonyítja, hogy Ederics fölött sem vonult el
nyomtalanul az 1848-49-es szabadságharc. A község határában található a Fekete
kastély, amelyet Nedeczky Jenő tervezett. Ő is 1848-as párti volt, és ezért
bujdosnia kellett. Csak a kiegyezés után térhetett haza. Nemesvitán az akkori
iskolamester szintén 48-as katona volt, és ő is bujdosásra kényszerült.
Olaszországban is járt, és Kossuth Lajost is elkísérte Torinóba a száműzetésbe.
Hazatérése után a szomszéd községben újból iskolamesteri állást kapott.
A
leányágon Deák Ferenc vérrokonságához tartozó Nedeczky Jenő. Lázadó alkatú
ember volt, többször fellépett az abszolutizmus ellen. 1864. március 15-én
azért hurcolták el kastélyából, mert korábban egy álarcosbálon, amelyen
Albrecht főherceg is jelen volt, elkergette a német zenekart, amely az osztrák
császári himnuszt kezdte el játszani. A vád szerint Nedeczky egy
Habsburg-ellenes összeesküvésben is részt vett, noha az épületben tartott
házkutatáskor nem sok „forradalmi tárgyat” tudtak lefoglalni. Jobb híján csupán
egy duplacsövű lőfegyvert, egy díszes bőrtokban tartott Mária Terézia korabeli
kardot, valamint többek között Kossuthot, Nagysándor József tábornokot,
Damjanichot ábrázoló képeket (15 db), egy borítékban nemzetiszínű szalagcsokrot,
csillagot, Irányi Dániel 1862-ben kelt „Magyarország függetlensége” című
röpiratát, valamint egy 33 darabból álló vas betűkészletet (és a hozzátartozó
rézprést) vitték magukkal a rendőrök. A kevés bizonyíték miatt a nemes úr már
júliusban kiszabadult a fogdából és részt vett a máig híres füredi Anna-bálon.
(Ellenben testvérét, Nedeczky Istvánt 20 évi börtönre ítélték, s ő csak Deák
közbenjárására kapott amnesztiát.) Az idősödő császárellenes földbirtokos a
gyógyíthatatlan betegségével szemben még tehetetlenebb volt, így 1914-ben, 74.
születésnapján öngyilkosságot követett el a kastélyában. Amely épület nem
sokkal korábban viszont egy kegyetlen gyilkosság helyszíne is volt: 1912 nyarán
egy féltékeny helybeli gulyás ott ölte meg szeretőjét, a család szakácsnőjét.
Balatonederics
születési anyakönyvét 1896-tól vezetik. A nemesvitai jegyzőséget 1903-ban
Edericsre helyezték át. 1904-ben a község neve Balaton Ederics, később
Balatonederics. Vasútja 1903-tól, villanya 1937-től van a községnek. 1939-ben
254 házat számoltak. A háború előtt a községnek szénkéneg gyártelepe volt,
amely 1927-ben létesült. 1935-ben a gyár bezárt, de 1936-38-ig újra üzemelt. A
részvénytársaság akkor leszerelte az üzemet. Az egykori gyárban a filoxera és a
földi rovarok elleni védekező vegyszert állítottak elő, egészségtelen és
robbanásveszélyes munkahelyeken. Szemtanúk állítják, hogy a gyár felett repülő
verebek a felszálló gázok hatására leestek és elpusztultak. Amikor déli szél
fújt, az egész községet fojtó kénszag árasztotta el, ami miatt a lakosok
többször tiltakoztak. A gyár végül végleg bezárt, romjai ma is fellelhetők.
