A hazánkat ölelő hegyek
közül az Alpok sokkal közelebb vannak hozzánk, mint a Kárpátok, ezért
gyakrabban járunk arra. Kedd reggel 6 órakor teli tankkal indultunk a nejemmel és a fiammal Graz
irányába. Az osztrák nagyvárost nyugatról az A9-es autópályán 10 km hosszú alagúton
kerültük meg. Északabbra még további kettő rövidebben kell áthaladni a 169-es km-nél
található Gratkorn-Nord lehajtóig. Itt kanyarodtunk a 67-es főútra, amelyen
északra tartva kb. 3km-re jobbra fordultunk Semriach felé.
 |
| alagút Graznál |
A Lur barlang
(Lurgrotte) felső bejáratához igyekeztünk. Az erdős hegyek között a patak völgyében
haladtunk egyre feljebb a forrásánál található 3300 lakosú Semriachba. Előtte
kb. másfél km-re egy útleágazásnál a Kessel vízesés (Kesselfall) felé is
letérhettünk volna, de az nem fért bele az egynapos kirándulásunkba. Három
dolgot tartottam fotózni érdemesnek az út mentén: egy az én egykori
Mercedesemhez hasonló autót, egy baleseti kegyhelyet és
egy 1796-os dátumozású szép házat.
 |
| fecskefarkú Merci |
 |
| baleset áldozataiért |
 |
| épült 1796-ban |
A városkába érve feltűnőek az élénk színű
házak, amelyek egységes megnyerő külsőt adnak a főtér körül.
 |
| Semriach főtere |
Nyugati pontján
áll a St. Ägydius (Szent Egyed) plébániatemplom, amely már 1150-ben állhatott,
de első írásos említése „csupán” 1237-ből maradt fenn. Egy korábbi román kori
helyére épült. A mostani többhajós későgót stílust az 1505 – 1543 közötti
átépítések során nyerte el.
 |
| a főtér és a templomdomb közötti átjáró Semriachban |
 |
| St. Ägydius (Szent Egyed) templom Semriach |
Falaiba római kori sírköveket falaztak. A füves
terület pedig egykoron temető volt 1912-ig.
 |
| egy római házaspár sírköve a templom ajtaja felett |
Semriach Stájerország legrégebben
lakott helye, amit kőbalták és cserépedények bizonyítják. A római korból
figyelemre méltó az 1962-ben megtalált sírhalom is. A népvándorlás idejéből
csupán a szláv földrajzi nevek maradtak fenn. Vásárát először 1320-ban említik
meg először, amely a középkori ólomtartalmú ezüstbányászat időszakára vezethető
vissza. A kitermelés felhagyását követően pusztán mezőgazdaságból élő
településsé süllyed vissza. A Mura menti kereskedelmi út forgalmának
növekedésével viszont Semriach a vásárainak jelentőségét is elveszti.
A városka határában a
Lur patak (Lurbach) völgyben található a Lur cseppkőbarlang (Lurgrotte). A
fogadóban váltottuk meg a belépőjegyeket. A vitrinben egykoron élt barlangi
medve csontjait őrzik.
 |
| barlangi medve csontjai a Lurgrottéből |
Idegenvezető kíséretében kb. 70 perc alatt lehet végigmenni
utcai meleg ruhában a 10 C fokos barlang felső szakaszában. A neve a „verlor”
elveszett helyi dialektusából, rövidítéséből a „verlur”-ból ered, ami a sziklák
alatt eltűnő patakra utal. Nagy esőzésekkor van csak látható víz a barlangban
illetve előtte. Jöttünkkor száraz időszak lévén nem volt. Nyolcfős
csapatunkkal 11 órakor léptünk be a bőbeszédű idegenvezetőnkkel a barlang
rácsos ajtaján.
A szűkebb és tágasabb szurdok szakaszokat követően egy hatalmas
40 m magas, 80 m széles és 120 m hosszú csarnokhoz értünk. Zenei és fényhatások
kíséretében váltak láthatóvá a különböző formájú és színű cseppkövek.
Különleges helyszínekre vágyó ifjú pároknak is szoktak itt esküvőket tartani.
A
barlang még kb. 4 km-en folytatódik, de az nem alkalmas a látogatók fogadására.
A csarnok másik oldalán fordul vissza az út.
Semriachot északi
irányba dombok és völgyek váltakozta tájon át hagytuk el dél körül a 64-es főút
felé. Arról kanyarodtunk fel Frohleitennél a gyorsforgalmi S35 –ös útra.
 |
| Semriach távolabbról |
Bruck
an der Murig haladtunk rajta, majd a 116-os és a 20-as főúton értünk Thörlig. A
szurdok védelmét nyújtó falak mellett itt Sankt Ilgen felé fordultunk a Bodenbauer
alpesi fogadóig. Autónkkal itt leparkoltunk is 14 óra körül neki készülődtünk a
hegyi túránkhoz.
 |
| Thörl fegyverzete |
 |
| út Sankt Ilgen felé |
 |
| BMW, ami elhozott minket Sankt Ilgen hegyeihez |
Most nem a hegyek belsejében, hanem a szirtjein kívántunk
Ausztria természeti szépségeiben gyönyörködni. Kellő vízzel és élelemmel
vágtunk neki a jelzett ősvényen a Hochschwab felé.
 |
| próbálkozik a kis bika |
Erdős, sziklás füves részek
után kavicsmederben voltunk kénytelenek tovább menni, de onnan a csúcsok felé
már nem tudtuk folytatni tovább, mert korábbi omlástól járhatatlanná vált az
ösvény.
Felettünk magányos horgas szarvú zerge tekintett le ránk, de nem zavartatta magát.
 |
| zerge Sankt Ilgen szikláin közelebbről |
Nagyobb pihenőt tartottunk, majd megfordultunk.
Hat órán át
túráztunk mire az autónkhoz kellemesen elfáradva visszaértünk.
