Alpok 2/2 Friesach, Mühlen, Zirbitzkogel

A sankt salvatori autómúzeumból visszakanyarodtam az ötezer lakosú Friesachba. A Billa parkolójában álltam le. Három vár és egy gótikus templomrom is magasodik az óváros feletti hegyvonulaton. A szupermarket felett álló Geyersburg (Keselyűvár) magánbirtokként csak a kapujáig közelíthető meg a Geyersbergen (Keselyűhegyen). A salzburgi érsek által 1130-ban épült, hogy Friesachot északról védje. Még további 620 évig egyházi birtok a környékkel együtt. Az 1912-es és későbbi felújításait, hozzáépítéseit régies stílusban végezték. Alatta a sziklafal árnyékában hétvégi ház húzódik. 

Másik sétány vezet az 1077-ben épült petersbergi fellegvárhoz, ami nagyrészt rom. 

Az 1130-ban felhúzott öregtoronyban múzeumot rendeztek be, de azt hétfő lévén nem találtam nyitva. 

A várudvar árkádja és a várkápolna fölött találni csupán tetőt. 

Mátyás királyunk seregei 1479-1490 között a falai mögött állomásoztak. A bástyákról átlátni a XIII. században épült háromtornyos Rotturm elővédvár romjaira és az alatta lévő ispotályos templomra. Ez is, mint a Keselyűvár a város védelmi rendszerébe lett beillesztve. 

Még messzebbre tekintve a Virgilienbergen a XIII. század első felében épült gótikus templom tűnik fel, amely többször leégett, de az 1816-os tragédia alkalmával sorsára hagyták. Annak ellenére, hogy 1894-ben a romokat konzerválták mégis 1926-ban ledőlt a boltozata. 

a virgilienbergi templomrom a háttérben

A petersbergi várról a kápolna alatti úton jöttem le, amely során a város panorámája lenyűgöző. 

A kéttornyú Sankt Bartholomäus (Bertalan) plébánia templomról 1187-ben tesznek először említést. Mai formáját többszöri átépítés, bővítés során 1895-ben kapta meg. 

Boltív alatt jutottam ki az ék alakú térkövezett Főtérhez. Reneszánsz szökőkúttal és tarka házaival középkori hangulatot idéz. 

A minden házában szép óváros hamar körbejárható.

a friesachi zeneiskola

a friesachi zeneiskola az udvar felől

orvosi rendelők bejárata Friesachban

a városháza az egykori hercegi palotában

a rendőrség épülete is palota Friesachban

Védelmét a manapság is látható vizesárka és erős falai biztosították. 

A híd melletti fürdetőkosarat egykoron a beléje zárt emberrel, vélt boszorkánnyal büntetésként merítették a vízbe. 

boszorkányfürdető

A vizesárkon kívül a domonkos rendi Szent Miklós templom 1255 – 1268 között épült, de mai végleges formáját egy tűzvész után 1895-ben kapta. Kevés ablaka nem tette lehetővé a kedvező fényviszonyokat a fotózáshoz. 

A Billa parkolójába visszatérve, miután a Naptól felforrósodott autómat kiszellőztettem elindultam Karintiából az Olsa folyása mentén a 317-es úton Stájerországba. A tartomány határán magasodik Dürnstein vára. A szűkülő völgy védelmét, forgalmát volt hivatott védeni 1144 óta. 

Dürnstein

A 92-es főútra fordulva a 800 lakosú Mühlenig vezettem. A falu aszfaltos hegyi útja az utolsó házait követően jó minőségű kavicsosként folytatódott. 

Autóm a sűrű éles és meredek Z kanyarokkal teli emelkedőn csak egyes fokozatban tudott haladni. A hűtővíz felmelegedésétől megmenekültem. Az 1600 méteren lévő Tonnerhütténél 16 órakor parkoltam le. Az automatából 3 euroért kell jegyet váltani. 

info@tonnerhuette.at

info@tonnerhuette.at

Legelésző tehenek mellett lépkedtem az erdőhatárig. A fátlan, alpesi legelőn lovak is társultak a kérődzőkhöz. Több kisebb erecske is csordogált a kövek között, amik a távoli Dráva felé igyekeztek. Fák hiányában sziklákra festett jel vezetett fel a 2250 méter magas hegygerinc kilátópontjához. 

A túloldalon lefolyó vizek és a Lavant tó már a Mura vízgyűjtő területéhez tartóznak. 

Még félórás sziklakerülő séta után értem fel a 2396 m magasan lévő Zirbitzkogel alatti hegyi fogadóhoz. Szállás és étkezési lehetőség is van itt, amennyiben kellő időben előre lefoglalják. Egy másik útvonalon a fogadós fel tud jönni a terepjárójával. 

Lefelé haladva virágokat fényképeztem. 

A lábaim már remegni kezdtek a fáradtságtól. A hátizsákomat párnának használva ledőltem pihenni egy szikla tövében. Párperces szundikálásomat egy ló szakította meg, ami a tarkómra fújtatott, miközben a táskámat mozgatta. Erre úgy látszik a bernáthegyi kutyák helyett ők a turisták megmentői. Már délután hat óra volt, de a Nap sugarai még mindig leégettek volna, ha a nem várt ébresztésem elmarad. Valójában a ló kéregetési szándékkal zavarkolódott. Egy kiflicsücsökkel kínáltam meg. Nyereg nem volt a hátán, így magamban kellett visszamenni a Tonnerhüttéhez. A 800 méteres szintkülönbséget oda és vissza 4 óra alatt tettem meg. Forrásvízzel feltöltöttem flakonomat, majd 20 órakor hazaindultam.

Friesach városáról a Wikipédián a következőket találtam:

Az ezüstből és vasból készült leletek tanúsága szerint Friesach területe már a kelta és római időkben is lakott volt. A római Via Iulia Augusta út áthaladt a városon. A VI. században szlávok telepedtek meg Karintiában. Friesach neve is szláv eredetű. Miután a Frank Birodalom 740 körül meghódította a szláv Karantániát, bajorok kezdtek betelepülni. 860-ban Német Lajos Adalwin salzburgi érseknek adományozta Friesachot. Ez a település első írásos említése. A vásárhelyet Wilhelm von der Sann gróf alapította 1016 és 1028 között. Kedvező, a Bécs-Velence útvonalon való fekvésének köszönhetően a kereskedelmi központ gyorsan növekedett és 1215-ben városjogot kapott. Friesach 1200 és 1246 között, II. Eberhard érsek idején élte virágkorát, amikor az érsekség második legnagyobb és Karintia legfontosabb városa volt. A városban vert friesachi dénár két évszázadon keresztül a régió fontos fizetőeszköze maradt és egészen Kelet-Magyarországig is eljutott. A készítéséhez használt ezüst egy részét helyben, Zeltschach mellett bányászták.

Friesach gazdasági jelentősége mellett vallási központtá is kezdett válni; az érsek rezidenciát építtetett és több szerzetesrend megtelepedett a városban. A XIII. század második felében azonban az Ausztriáért vívott Habsburg-cseh harcok során a várost kifosztották és felégették. Friesach egészen 1803-ig a salzburgi érsek birtokában maradt, de korábbi fontosságát elvesztette.