Az év eddigi legmelegebb napján az Alpok hűvösére vágytunk kollégámmal. Hajnalban, 5 órakor indultunk. A „kertünk végében” húzódó autópályára felkanyarodtunk, aminek szlovén folytatásán is még majdnem 200 km-t gurultunk. Lendva, Maribor, Celje után kb. 55 km-re tértünk le róla. Az alacsonyabb rangú főutakon (447, 104) Domžalén (Domschale) keresztül értünk kirándulásunk első helyszínére az 56 ezer lakosú Kranjba (Krainburg). A nemzetközi repülők járataiból több is elszállt a fejünk felett, mivel a repülőtér a fővárostól északra itt kapott helyett. Sajnálatos módon a párás levegő miatt az Alpok csúcsait alig kivehetően sejtettük a távolból.
A belvárosban a Száva hídjának tövében, a magas fák árnyékában találtam ingyenes parkolót. Falatozás közben a sebes folyó és a túlparti házak szépsége tárult elénk.
A vasútállomásnál a beton boltíves hídon átmenve kezdődik a történelmi város, amely már az ókorban is lakott hely volt.
(Először az V. században említik Carnium néven, amikor a longobárdok tulajdonában van. A szlávok a VII. században telepednek le e területen. A Carniola grófság központja 1000 körül. Városként 1256-ban említik egy adománylevélben. A XV. században a Cillei grófok, majd a Habsburgok tulajdonába kerül.) A meredek utcán a körbástyához értünk fel. Alatta a Kokra folyó igyekezett a Szávába. Az itteni kávézóban a frissítő fekete hörpintése kezdeti erőt adott a sétánkhoz.
Szomszédságában egy a pravoszlávok által használt gótikus katolikus templom áll.
A két folyó által védett várdomb gerincén három utca húzódik párhuzamosan. A középső a legszélesebb és legszebb, amely egy szakasza térré öblösödik. Pár házat követően a sikátor lépcsői ivókúthoz és a XVI. század első évtizedében épült Mária rózsafüzér templomhoz vezetnek, amelyet később imaházként használt az evangélikus közösség.
Az óváros teljes felújítása még hátra van, mert számos kopott épületet találni benne. A főtéri gótikus templom a XV. század elején épült. A helyén és mellette ókori vallási épületek alapjait tárták fel, amely egy része üveglappal van fedve a tér járószintjében. A falakra pedig vésett, faragott kövekből raktak ki jó párat.
Más épületeken néhol freskók vagy töredékei bukkannak elő.
A város múzeumához jól időzítetten annak nyitására értünk oda. Az egykori Khisl család kastélya volt a XVI. század második felében, de később más urak is birtokolták. Külső megjelenésében a bővítés nyomait viseli a homlokzat.
A kávézó mellett van a bejárat. Két szinten nézelődhettünk. Nekem a régi bútorok, viseletek ragadták meg a figyelmemet.
Kijövet igyekeztünk a nyugati városfal megmaradt bástyáját megközelíteni, de az a fáktól annyira takarva volt, hogy bosszúságomra arról fotót nem tudtam készíteni. Autómhoz visszasétáltunk és ismét némi falatozás és ivás után elindultunk. A Kokra folyót követve tartottunk az Alpokba. Sajnos még délben sem szűnt meg a pára és csak közelről tudtunk a hegyek szépségében gyönyörködni. A szűk völgyben több látnivaló volt, mint amennyi megállásra alkalmas hely.
Bajte házainál a 210 számú út már a Jezernica patak mellett húzódott. A forrásához igyekeztünk.
A Szent András templomnál fordultunk le jobbra.
Félig fedett söröző várta a pihenni betérőket egy kis duzzasztott tó (Planšarsko jezero) partján.
Megkerülve kb. még 3 km-t tudtunk a felső parkolóig gurulni. A sziklás, hófoltos hegyek lábáig már csak gyalog lehetett eljutni. A legtöbbet egy széles és hosszú kavicsomláson haladtunk. A vakító Nap sugarait a fehér kövek visszaverték. A parkolóban talált napszemüveget célszerű volt felvenni. A másfél órás sétánk izzadását lágy szellő enyhítette.
Autómhoz visszatérve minden vizünket megittuk, de azt lejjebb hideg forrásvízzel pótoltuk. Az osztrák határ Seebergsattel kb. 1100 méter magasan közel volt, de a sok szerpentin miatt csak lassan haladhattunk. A Védettségi igazolványainkat elfogadták és jó utat kívánva engedtek tovább minket Karintiába. Innen folyamatosan lejtett az út a Vellach patak mentén.
Egy kis kétnyelvű mezővároskában a 2300 lakosú Eisenkappel-Vellachban (szlovénül: Železna Kapla-Bela) álltunk meg. (Eisenkappel nevét adó kápolnát először 1050-ben említik Capella néven. A környező település 1267-ben mezővárosi státuszt kapott és elsősorban a só- és vaskereskedelemből profitált. A török betörések miatt a XV. század végén falat építettek, de 1473-ban így is kifosztották. III. Frigyes császár újjáépíttette a várost és 1493-ban címert adományozott neki. A XV. és XIX. század között vízkerék-hajtotta vasüzemek, a XVIII. századtól pedig vasércbányák segítették a helyi gazdaság fejlődését.) A főtéren - ami a főutca szélesebb szakaszát jelenti - beálltunk egy cukrászda elé. Miután néhány fotót készítettünk pár fenséges sütit megettünk a barátságos helyen.
Ausztriai kíváncsiságunkat Rechbergnél tovább nem folytattuk. Az út fölött magasodik a vára, amelyhez 23 százalékos meredek mellékút vezet. Nem szerepel sehol, mint turista látványosság. Ifjúsági központként hasznosítják, amit a melléképület falán látható gyerekrajzok is bizonyítják. A szemközti középkori Rochus kápolnáról csodálatos látvány tárul a hegyek hátterével a kastélyra.
Innen fordultunk vissza, de néhány tehénszagú szlovén faluba kitérve módosítottuk az útvonalat, hogy minél jobban megismerjük a vidéket. Nálunk a faluvégi keresztek vannak elterjedve, de a szlovénoknál az úgynevezett kapelicák.
Dvorje (Hofern bei Zirklach) faluban a XIII. századi eredetű Strmol kastély kapuján behajtottunk. A kávézó melletti parkolóba csupán addig álltunk meg, amíg körbe nem jártuk a szállodaként üzemelő úri építményt. Pompáját a halastó is növeli, amin a vízitök ovális levelei lebegnek sárga csészeszirmú virágaikkal.
(A partizánok 1944 januárjában az erdőben elrabolták és meggyilkolták a kastély tulajdonosait. A várat a háború után a kommunista kormány lefoglalta. Az ingatlan visszaszolgáltatására 1992-ben került sor, és a várat 2004-ben adták vissza az örökösöknek. Az áldozatok holttestét csak 2015 decemberében találták meg.)
Komenda faluban a templom és környezete a paplakkal megért nekünk néhány perc útmegszakítást. A régi nagy raktárépület még olyan állapotban van, hogy betöltse feladatát.
Alkonyodott és már utoljára Moste faluban használtuk fényképezőgépeinket. Külső falán a freskó maradványaival szintén figyelemre méltó a templom. Sajnos, mint a kisebb településeken jellemzően az ajtót itt is zárva találtuk.
A tankolást
követően a bogármentesített szélvédőjű Suzukimmal az autópályára már a teljes sötétségben
hajtottunk fel. Kellemesen elfáradva hajnalban értünk haza. x
Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kranj
templom: https://www.visitkranj.com/de/maria-rosenkranz-kirche
templom: https://www.visitkranj.com/de/hl-kancijan-kirche
múzeum: https://www.visitkranj.com/de/schloss-khislstein
Strmol kastély: https://hu.vvikipedla.com/wiki/Strmol_Castle
