Jó kollégámmal sikerült egyeztetnünk egy napot, amely során a harminchétezer lakosú Celjében (Cillében) körülnézhettünk. Örültem, hogy a harmadik májusi szlovéniai utam során már kirándulótársam is lett. Ahogy közeledett az indulás dátuma úgy jósoltak egyre biztosabban esős napot a meteorológusok. Ennek ellenére még is elindultunk, mert a csapadék megszűntének reményében bíztunk. Az autópályán az ablaktörlő kénytelen volt folyamatosan működni. Cillében már csak szemerkélő eső fogadott minket, ami szinte egész nap megmaradt. Az autósztrádáról lehajtva a város központjában értünk a Vogljana hídján túl a várhegyhez. A továbbiakban a tervezett úton nem tudtunk haladni, mivel a reggeli nagy mennyiségű csapadék hordalékkal terítette meg a burkolatot és ezért több utcát lezártak. Végül is felértünk a vár kapujához a szinte üres parkolóba.
Hazai turista is alig volt, nemhogy külföldi. Barátságos fogadtatásban részesültünk a belépőjegy vételekor. Árának egy részét a kávézóban fogyasztáskor beszámították. Elláttak minket magyar nyelvű prospektusokkal is. A vár régi falait több helyen kiegészítették, hogy romosságának mértékét csökkentsék. Két toronyban szerény kiállítás volt látható viszont annál lenyűgözőbb a bástyákról a város és a környező hegyek panorámája. Ezt fokozta a felszálló pára, amely paplanja súrolta a hegyek csúcsait.
A várudvar közepén áll a Frigyes torony, amelyet a Cillei család leggazdagabb és legbefolyásosabb grófja, Cillei II. Hermann fiáról, Frigyesről nevezték el. A XIV. században épült, 23 m magas és falai majdnem 3 méter vastagok. Első emeletét tömlöcnek rendezték be. E felett voltak a fegyverek és egyéb katonai felszerelések tárolására kialakított helyiségek. Ebbe a toronyba zárták be II. Frigyest, amikor apja tilalma ellenére újra nősülve szerelmét, az alacsonyabb rangú Desenic Veronikát vette feleségül. A vár kávézója az asszonyról van elnevezve, akit állítólag az após megfojtatott.
A középső udvaron üveglappal fedett kút található, ahol egykoron gazdasági és katonai épületek voltak kovácsműhellyel, istállóval.
A felsővárhoz árkon és kétrétegű védőfalon át jutni. A tető nélküli többszintes gótikus palota maradványa előtt fehér védőtorony áll. Mögötte a XII. században emelt még korábbi román-kori palota, amelyből még több követ hordtak szét, amikor a XVIII. században magára hagyták az erődöt.
Autómmal áthajtottam a szemközti dombra, amelyen a kéttornyú Szent József templom és egyházi iskola terül el. Cille polgárai 1680-ban a pestis járvány elmúltával építtették a szentnek hálából. Sokáig zarándok templom volt. A kolostor épületét helyreállították, majd ezt követően a lazaristáknak (a misszionáriusok és a hitoktatók rendje) adták. Nyitott kapuján belopóztunk a belső szépségét megörökíteni.
Innen a Voglajna folyó belvárosi hídjához gurultunk le, ahol volt hely leparkolni. Pár lépéssel a víz felett, majd a vasút alatt átérni a belvárosba, ami hamar bejárható. A zebra egyik oldalán a régi negyed, míg a másikon a vasútállomás húzódik. Az összefirkált vonat fölött a vár jól kivehető. A maszkviselési kötelezettséget a figyelmeztető plakátok ellenére senki sem tartotta be. A kalauznő a vonat mellett szívta a cigit és trécselt a mozdonyvezetővel.
A gőzmozdony már sok éve nem füstölög, nem vontat már semmit csak a múlt emlékeként állították ki.
A vasútállomással szemben kezdődik a sétálóövezet a Krekov trg. Bal sarkán áll a tornyos 1906-ban Német Kulturális Központnak épült, ma Cillei Palota. Akkor még szinte minden város a mostani Szlovéniában német nyelvű többséggel bírt.
A postapalota 1887 óta uralja a másik sarkot.
Az útburkolatból feltörő szökőkút alvázmosásra is jó lenne, ha az autóforgalom nem lenne itt tiltva. Az utcává (Prešernova ulica) szűkülő sétaövezet sarkán áll az Evropa Hotel, amelyben a város középkori kapubástyájából megmaradt részben hangulatos szalon van kialakítva.
A következő sarkon virágládává alakított háromkerekű Piaggio díszelgett, miután kiöregedve elhozták Koperból.
Szemben a sarokablakos 1670-ben épült zöld ház irányában kezdődik az egyre jobban szélesedő Glavni trg (Főtér). A végén feltűnik az 1306-ban épült Szent Dániel székesegyház.
A helyén a XII. században egy kis kápolna állt. A mennyezeteket a XV. századi freskók díszítik, de a kórusé régebbi, mint a hajóé. Krisztus alakjának töredéke a kórus mennyezetének közepén található, ami akár a XIV. századból is származhat. Másik freskó a háromkirályok történetét ábrázolja. A templom 1858-ban kapta vissza gótikus formáját. Falát középkorból származó síremlékek díszítik.
Mellette a zeneiskolán pedig római korból származó sírkő domborodik a sárga vakolat alól.
A tér közepén áll az 1776-ban emelt Mária oszlop vagy más néven pestis oszlop.
A többi ház síkjából kiemelkedik a várkapitány rezidenciája, ami a XVI. században a protestánsok székhelye volt. Néhol lőrés is előbukkan a homlokzatban.
A kis kitérő után visszaértünk a Prešernova utcára, amely legszűkebb árkádos szakaszában folytatódik. A díszburkolatos része itt hamarosan véget ér, s majd kiszélesedve már az autók is közlekednek rajta. Jobbról a Mária mennybemenetele templom vagy minorita templom a XIII. századi minorita kolostor részeként épült. A templom épülete szerényebb volt a koldus rend szigorú szabályai miatt. Az 1798-as tűz után a templomot helyreállították. A kolostort 1808-ban feloszlatták. A főoltár körül a cillei grófok sírjai találhatók, amelyekből a megtalált koponyájukat sokáig a főoltár mögött állították ki. A sekrestye ajtaja fölött Cillei grófokat Mária előtt térdelve ábrázolják. Az egyházi padok gazdagon díszített faragványok (1695). Sajnos bejutni nem tudtunk.
Lebegő reklámponyvákkal takart erkélyes épület Cille legújabb múzeuma áll vele szemben. Szállásul szolgált 1782-ben VI. Pius pápának. Bírósági épület és könyvtár is volt, de most a város legutóbbi történelmének ismertetésül szolgáló múzeuma.
Sétánkat folytatva az 1897-ben épült városházához értünk ki, amely ebből az irányból az óváros vége is. Előtte integető bronzbringás szoboralak. Jobbra a két megmaradt körbástyából az északnyugati a színház részeként nem látogatható.
Balra az alsóvárhoz, a Cillei grófok fejedelmi udvarához jutni, amely mára külsejében elvesztette a reneszánsz palota szépségét. A restaurált részei sem adják vissza a régi kor hangulatát méltó módon.
Termeiben több szinten a helytörténeti kiállításban gyönyörködhetünk az őskortól, a keltákon, rómaiakon át a Habsburgokig. A pincében láthatjuk a 47-ben városi rangot kapott római Civitas Celeia útburkolatainak és épületeinek maradványait, illetve azok köveinek felhasználásából alapozott újabb épületek maradványait.
A múzeum működtetésében áll a közeli kétszintes árkádsoros reneszánsz palota, ami 1603-ra épült fel. A belépőjegyünk ennek látogatási díját is tartalmazta.
Ajtaja zárva volt meglepetésünkre, pedig még volt bő fél óra a hivatalos nyitvatartási időből. Egy arra járó kedves szlovén nő hívta át telefonon az egyik múzeumi dolgozót, így a fantasztikus emeleti termeket, bútorokat, festményeket és mennyezeti freskókat megcsodálhattuk. Az alsó szinten nagy arányban egy cillei születésű világutazó nő életét, útjait és onnan származó emlékeit mutatja be a múlt század első harmadából.
A kőtár mentén pár lépés a Savinja partja. Jobb oldalán, a dombon az 1241-es alapítású kapucinusok kolostora a Szent Cecilia templommal (1615), amelyhez fedett lépcsősoron jutni fel. A háttérben a fellegvár körvonalazódott.
Nem mentünk át a hídon, hanem az óváros két megmaradt körbástyájából a XV. században épült délkeletit itt leltük meg. Római sírköveket is észre lehet venni benne.
Innen visszagyalogoltunk a kocsimhoz és az autópályáról Muraszombatnál jöttünk le, ahonnan még egy kitérőt tettünk a felsőlendvai várhoz. A Puconski potok (Pucinc patak) völgyében haladtunk egyre közelebb a forrásához. Mačkovci (Mátyásdomb) falu végénél a tájékoztatótábla alapján jobbra kanyarodtunk a 15 százalékos szerpentinen a dombság gerincére. A házsorok és a művelés alatt álló kertek erre felé a dombok, magaslatok tetején húzódnak. Egy-egy ilyen lakott magaslatot neveznek szernek. Bár közigazgatásilag a szerek egy települést képeznek, mégis egymástól elkülönült településeket alkotnak. A várkapuhoz már 18 óra után értünk pár perccel a zárás után, így csak az udvaron engedtek meg pár fotót a múzeum üzemeltetői. A felújítás még sok munkát igényel, de a legfontosabbat a tetőt már rendbe rakták.
-
Körbejártuk kívülről a nedves fűben. A várkápolna tornya mögé rejtve egy üvegfalú lépcsőházat toldaléképületként húztak.
A rondaságán való megdöbbenésünket egy óriási robaj szakította meg, mivel egy hatalmas bükkfa dőlt ki a park sétaösvényére tőlünk kb. harminc méterre. Szerencsére a balesetbiztosításunkat nem kellett felhasználnunk. A kifordult gyökérzetről a talaj folyamatosan pergett le, amikor odasiettünk.
A felsőlendvai vár meredek bazalttufa dombon áll A szabálytalan ötszög alakú épület árkádos szárnyai nagy belső teret fognak közre. A vár helyén már a XI. században is létezett erőd, aminek az építését a templomos lovagrendnek tulajdonítják. A folyamatos bővítésekkel a XVII. századra éri el jelenlegi kiterjedését a vár, de mégsem képes ellenállni a parasztfelkeléseknek és török betöréseknek. A Nádasdyak idején a vár egyik körbástyájából kápolnát alakítanak ki, ami elé 1751-ben harangtornyot emelnek. A XIX. század második felétől a várkastélyt, mint utolsó nemesi család a Széchenyiek tulajdonolják az első világháború végéig. A második világháborúban súlyos károkat szenved és kifosztják. Ekkor ideiglenesen szovjet csapatok használják. Az államosítást követően hivatalok, lakások céljára használják. Jelenleg uniós pénzt is ráfordítva igyekeznek restaurálni. Házasságkötőterem és kiállítás található benne.
Másik úton tértünk vissza Muraszombatra (Murska Sobota). Parasztházban kialakított panziót, szép kápolnát is megörökítettünk.
A határon sötétedéskor gurultunk át.
források:
Celje: https://hu.wikipedia.org/wiki/Celje
Szt. József templom: https://www.celje.si/en/card/st-joseph-church
Szt. Dániel székesegyház: https://en.wikipedia.org/wiki/Celje_Cathedral
Celje épületei: http://www.o-4os.ce.edus.si/gradiva/zgo/KZDC/a_arhitekt.html
Cerlje: https://turaddikt.blog.hu/2020/09/02/celje_a_varos_ahol_evezredek_futnak_ossze
Felsőlendva: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91lendva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése