Tegnapi magashegyi túránk fáradalmait a kényelmes szállásunkon kipihentük. A kis Log pod Mangartom (Mitter Preth) falucskát 15 db 2000 méter feletti ormok veszik körbe, amelyeket sajnos a felhők már takarták és ebből tudtuk, hogy esős napunk lesz. A csapadék mennyisége 2000 novemberében egy földcsuszamlást eredményezett, amely során elpusztult a falu jelentős része és hét emberéletet követelt.
Egy régebbi tragédia emlékét őrzi a fák árnyékában az I. világháborús katonatemető a kis mellékutcában.
Pár lépésre tőle a sziklafalból a 4,5 km hosszú Ferenc József császár-bányavágat bejáratára leltünk, amely keresztülvág a hegyen az olasz oldalon fekvő Cave del Predil (németül: Raibl) bányászközség irányában. Az alagutat 1903-ban nyitották meg, eredetileg bányavasúti vonalként, az Isonzó-völgyi oldalról jövő bányászok munkába szállítását biztosította. Az első világháborúban az Isonzó-front ellátására használták, majd a későbbiek során háborús menekülők és politikai menekültek szökését segítette a kommunista Jugoszláviából.
A Roja patak vízesésének is itt kellett volna lennie, de a nagy szárazság miatt csupán nedves sziklákat láthattunk. A legelőn tarka birkanyáj hangos bégetéssel figyelte mozgásunkat.
A szomszédos 1500 lakosú Bovec síparadicsomnak számít. Mi csak bevásárolni álltunk meg a központjában. Németül Flitsch, olaszul Plezzo a rómaiak idején még Ampletium néven ismert. Az ország egyetlen síkabinfelvonója itt található. Karbantartási munkák miatt ottjártunkkor három napra zárva volt.
Bovectől úgy 8 km-t haladva a Kortinica patak völgyében és annak torkolatánál elértük az Isonzo folyót. A Boka patak 8 lyukú hídjának tövében parkoltunk le. Víz egy cseppnyi nem volt benne csupán kövek. Pár száz méterre található a Boka vízesés kilátója. Az ösvényen 10 perc alatt felértünk, de nagyon gyér volt a vízfüggöny.
Az Isonzo mentén lejjebb haladva már az alpesi és az olaszos építészet keveredett Trnovo ob Soči (Ternova) faluban.
Az útszéli pihenő egyben rálátást is nyújtott az Isonzo (Soča) folyóra, de az itt kedvelt raftingolásra nem volt alkalmas az alacsony vízállás miatt.
Kobarid (Caporetto, Karfreit) olasz nevén hangzik ismerősnek, ugyanis az I. világháború döntő fordulata az olasz fronton itt történt. Az Osztrák-Magyar Monarchia serege itt törte át 1917-ben a frontot és űzte egyre mélyebbre Olaszországba az olasz hadsereget. Az áldozatok emlékére a városban emelkedő Szent Antal-dombon az olaszok emléktemplomot építettek. Az ezer lakosú városka központjában is van a nagy háborút bemutató múzeum.
A csepegő esőben rövid nézelődésre futotta. A katolikus templom körül vannak a legszebb házai.
Innen a 15 km-re lévő másik szép városba Tolmin (Tolmein) felé vettük az irányt. Az erdős szakaszon ritkán volt annyi rés, hogy a hegyekre rápillanthassunk. A tolmini hídnál a kempingnél lefordultunk a partra és egy méretes követ kiválasztottam a sziklakertem számára. A felhők vonulása és a pára jellemző volt egész napunkra.
Az Isonzoba (Soča) torkolló Tolminka ölelésébe épült város dombján épült őrvár a két völgy védelmét szolgálta. A parányi városközpont ivókútjával, frissen festett házaival szép.
A szomszédos településről (Zatolmin) megközelítve belépődíj ellenében egy órányit sétálhattunk a Tolmin szurdokban. A jeggyel együtt kapott térképet követve haladtunk. A mélybe ritkán ér le a napfény, állandóan magas a páratartalom. A hegyoldalba vájt lépcsősorokon, hidakon felejthetetlen természeti szépségek láthatóak, amiket a víz alkotott.
Innen utolsó tervezett célként a szurdok mentén feljebb rendkívül szűk úton értük el a javorcai Szentlélek emlékkápolnát. A Tolminka patak fölött magasodó platón helyezkedik el, ezer méternél magasabb hegyek koszorújában. A gyönyörű természeti környezetbe ékszerdobozként illeszkedik a szomorú emlékeket őrző szecessziós kápolna. A bejárathoz lépcsősor vezet. Az ajtó fölött, a tető gerincén huszártorony emelkedik, napórával, a Monarchia címerével és a PAX (béke) felirattal. Az épület külső oldalán díszesen faragott keretben az osztrák tartományok és a magyar szent korona országainak 20 címere látható. Belső terét szecessziós stílusban készült festmények díszítik. A kék és a fekete szín dominál, arany és fehér ornamentikával. Az oldalfalakon tölgyfatáblákba vésve őrzik a 3. hegyi dandár 2564 elesett katonájának nevét, akik 1915–1917 között a tolmeini hídfő védelmében haltak hősi halált. A kápolna őre, aki egyben a belépőjegyet is adta egy régebben biciklivel erre járt utcabelimnek küldte üdvözletét. A magyar szavakat is használta, de összefüggő hosszabb mondatot még nem tudott, viszont németül remekül lehetett vele kommunikálni.
A szűk úton vissza felé kisebb kőomlás maradékát kellett eltakarítani.
Egy rövid szakaszon a 102-es úton az Isonzo völgyében haladtunk Most na Soči-ig. A 400 lakosú falu egyik végén a mesterséges tó, a másik végén az Idrijca folyó mentén az erőddel védett vasúti viadukt található.
Számtalan kanyar lassította haladásunkat, így amire az
autópályára értünk a szürkületből sötét lett.
források:
https://nagyhaboru.blog.hu/2016/07/14/a_javorcai_szentlelek_emlekkapolna_magyar_epitoje
https://kirandulastippek.hu/juliai-alpok/tolmin-szurdok
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kobarid
https://maps.arcanum.com/hu/geoname/slovenia/trnovo-ob-soci-3188768/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bovec