utazások: Isonzo 3. rész

A szlovéniai Tolmin városánál hagytuk abba augusztusban az Isonzo (Soča) folyó menti kiruccanásunkat. Szeptemberben a felső szakasz környékét néztük meg. Nyáron a torkolat vidékétől haladtunk egyre feljebb, de most ősszel a forrás vidékétől vettük az irányt. A tervezett két napból a másodikat az időjárás előrejelzés felhősebbre és csapadékosabbra jósolta. A hegyek szépsége viszont tiszta időben csodálható meg igazán. A Balatontól jól haladtunk az autópályán, csupán egy útjavítás lassított minket Ljubljanánál. A fővárost északról megkerülve az ausztriai Villach irányába tartottunk az osztrák határ felé a Száva völgyében. Jesenice után az autóútról lehajtva Kranjska Goráig a 201 sz. főúton haladtunk majdnem a hármashatárig a Júliai-Alpok vonulatainál. A hegység neve Julius cézárra vezethető vissza Carsia Iulia („Julius-féle karsztvidék”).

Júliai - Alpok

Krajnska Gora (Kronau) egy kis 5,5 ezer lakosú síközpont érdemleges városközponttal nem rendelkezik.

Krajnska Gora (Kronau)

Innen a Száva és az Isonzo (Soča) völgyeit összekötő Vršič (Werschetzpass) hágó (1611 m) felé kanyarodtunk a 206-os útra. Ez Szlovénia legmagasabb autóval járható hágóútja az ország leglátványosabb és tájképileg legtöbbet nyújtó autóútja. A Kranjska Gorától Trenta településig a 25 km-es útszakaszon 50 hajtűkanyarból áll. Az út szűk, amin rengeteg elsurranó motoros és erőlködő bringás is igyekszik megtenni a távot. A pihenőöblökben többször megálltunk a panorámában gyönyörködni. Először 1129 m magasságban a fából épült Orosz Kápolnánál (Ruska Kapelica) parkoltunk le.

Orosz Kápolna (Ruska Kapelica)

Vršič (Werschetzpass) hágó

A hágóút megépítése során a lavinaomlás során odaveszett több mint 300 orosz hadifogoly emlékére emelték 1917-ben. Néhol legelésző jámbor tehenek előtt leállva fotóztuk a természet szépségeit.

Vršič (Werschetzpass) hágó

A hágó legmagasabb pontján viszont még a parányi autómnak is alig volt hely a parkolásra.

Vršič (Werschetzpass) hágó

Sok időt nem töltöttünk, majd a szerpentineken leereszkedve az Isonzo (Soča) forrásvölgyébe fordultunk le kb. 1,5 km-nyit a 206-os útról. Az ösvény a meder mentén egyre nehezebb terepviszonyokban folytatódott, végül már cipőtalp szélességű sziklapárkányon kellett volna lépkednünk tovább, ami elbátortalanított minket és visszafordultunk. A hosszan tartó aszályos időszak miatt egyébként alig csordogált valamennyi víz a kövek között.

Isonzo (Soča) forrásvölgy

Az Isonzo (Soča) másik forrása irányába a kavicsos úton gurultunk kb. 2 km-t a sorompóig. Idébb-odébb gazdasági épületek is vannak, de némelyikük a hétvégi pihenés funkcióját is betölti.

Isonzo (Soča) forrásvölgy

A 206-os útra visszakanyarodva a Koritnica patakig ereszkedtünk, ahol a kereszteződésnél Tarvisio illetve Kluže felé, vagyis egyenesen haladtunk és aznapra eltávolodtunk az Isonzotól.

A Koritnica patak 60 méter mély szurdoka felett áll a Kluže (Flitscher Klause) záróerőd. Az 1600-as évek közepén épült itt az első kőerőd, amit Napoleon serege teljesen lerombolt. Kluže a mai formáját 1882-ben nyerte el. Mindkét világháborúban fontos védelmi szerepet töltött be. Bent az I.világháborút bemutató katonai múzeumot találtuk.

Kluže erőd

A Koritnica völgyben a 203-as út viaduktjain tovább tartottunk Szlovénia harmadik legmagasabb hegyéhez a Mangartra (2679 m). Az utolsó elágazásnál Olaszországba is módunk lett volna lejutni.

Az útdíjszedő bódé után a hegyoldalba vájt, jó minőségű aszfaltozott, hajtűkanyaros, szűk, felezőcsík nélküli 902-es útról mesés panoráma tárult elénk. A látványt a felhőkön keresztül átszűrődő napsütés tette még szebbé.

Mangart

A Mangart az olasz határon fekszik, de az osztrák határtól sincs messze. A hegycsúcshoz egész közel a Mangart-nyeregig (2072 m) tekeredik fel az út, több alagúton át szerpentinezve egyre feljebb, az erdőhatár fölé. Utolsó szakaszát már csak gyalogosan engedik megjárni.

Mangart

A szélétől északra sétálva lepillantottunk az elképesztő magas sziklafal tetejéről. A szél gyenge volt, így elég közel merészkedtünk. A mélyben csillog a két Fusine-i tavacska, már az olasz határon túl. Egy órát gyönyörködtünk a lenyűgöző tájban.

Mangart olasz csúcsai

Mangart és lent a Fusine-i tavak

A szállásunk még nem volt meg, így a hegyek árnyékában megbúvó 130 lakosú Log pod Mangartom (Bretta) falucskában kopogtattunk be egy muskátlis házba, ahol kiadó apartmant reklámoztak. A barátságos család egy éjszakára is szívesen látott minket.