Uničov (Mährisch-Neustadt)

Kojetin (Kogetein), Prostejov (Proßnitz), Sumperk (Mährisch Schönberg), Uničov (Mährisch-Neustadt), Sternberk (Mährisch Sternberg) 2014 június

Uničov (5/4. rész)

Morvaországi egynapos utam negyedik városaként folytattam a lengyel határhoz közeli vonatozást és így értem háromnegyedórás utazás után Sumperkből a 11 ezer lakosú Uničovba (Mährisch-Neustadt). A kis állomás egyszerű építménye kultúrált környezetben fogadja az utasokat.

Jellegtelen épületek mellett haladtam el a belváros nyugati városkapujáig.

Alatta átjutva a gótikus templom tűnik fel először.

Mögötte a főtér terül el, amely körül minden ház felújítva.

A németes történelmi hangulatot árasztó környezetben a városháza kecses óratornyával uralja a teret. Hétvégeken bizonyos időszakokban a látogatókat kísérővel felengedik nézegetni a korlátos kerengőjére. Ebben nem volt részem.

Délkeleti irányba tartva egy másik gótikus templomot is látni, ami kívülről nem tűnt jó állapotúnak.

Pár méterre tőle fegyver múzeummá alakított kapubástyát vettem észre.

A városfal viszont szakaszosan maradt csak meg.

Uničov (=Mährisch-Neustadt) a korai XIII. évszázadban keletkezett. Ez a legöregebb városi jogokkal kitüntetett közösség Morvaországban. Tíz évnyi tervszerű felépítése után 1223-ban adományozták a „Magdeburgi Jog”-ot. Királyi városként közvetlenül a cseh király alá tartozott.

Az 1241-es tatárjárás után az olmützi püspök, Bruno von Schauenburg a cseh király, I. Vencel bizalmasaként Észak-Morvaország messzi tájait az ő észak-német hazájának, parasztjaival és iparosaival népesítette be, így Mährisch-Neustadt-ot is és annak környékét. Ebben az időben itt német falvakat alapítottak. Miután a cseh reformátort, Húsz Jánost az 1415-ös évben eretnekként megégették és a felháborodott - többnyire cseh - követői II. Vencel király és a katolikus egyház ellen fellázadtak, kitört egy véres polgárháború. Egy huszita sereg is állt itt az 1424-es évben,  „Mária Mennybemenetele” ünnepe előtt egy nappal Mährisch-Neustadt királyi város előtt és felgyújtotta a külvárost. A polgárok isteni segítségért könyörögtek. Egy fiatal asszony, akinek neve Cordula, szentül megígérte, hogy ő hálából évente egy viasztekercset húzna a városfal hosszúságában, amennyiben a várost megmentenék. Amikor a várost ténylegesen megkímélték, a neustädteriek ezt csak azzal tudták magyarázni, hogy kívánságaik meghallgatásra találtak. Mély hálában terjesztették Cordula fogadalmát nemzedékekről nemzedékekre. Tekintélyes polgárasszonyok vették át a viasztekercs húzásának feladatát.
Ezen eseményt 1941-től már nem ünnepelték meg. A többségi német lakosság kiűzése 1946-ban történt meg, akik kiváltképpen Közép-Hessenben telepedtek le. A 2000-es évektől ünnepeli újra a „viasztekercs ünnepet” az Uničov-ban található katolikus közösség.