Salföld

BÁLINT – NAP 

Salföld a Balatontól északra a Káli – medence délnyugati részén terül el, csupán 3 km-re Ábrahámhegy vasúti megállójától. Innen tekertem el hozzá a vonaton hozott kerékpárommal a Burnót – patak völgyében az enyhén emelkedő úton. A honfoglalás kori falucska határa a kis sziklás felszínű kőtengernél kezdődik.

Házait a paraszti kultúra igényesen felújított emlékei jellemzik. Ez az itt letelepedett művészek törekvésének is köszönhető. A majdnem elnéptelenedő falu így az ország kiemelkedő nevezetességévé vált.

buszmegálló

Így renoválták 2014-ben

Ilyennek láttam 2017-ben

2014-ben a az oszlop mögötti épület még így nézett ki

2017-ben így alakítják át

2017-ben már tornáccal is megtoldották

2019-ben befejezve az átalakítás

újabb faluképbe illő új ház épül 2019-ben

A Bálint – napot a szerelem és a vitézi versek költőjéről Balassi Bálintról való megemlékezéssé tették a hagyományőrzők. A domborművénél elmondott beszédet korhű ruhákban magyar vitézek, török janicsárok és tüfencsik felvonulása követte a pálos rendi kolostorromig.

Az itteni tisztáson a bajvívásuk tette még hangulatosabbá a Bálint - napot. A közönség gyalog és szamárfogattal ért ki az erdő szélre.

Valaki megjegyezte, hogy itt nem lesz soha Valentin nap, mert az USA –ban sem tartanak busójárást. A megfáradt csapat és kísérői gulyásfőzéssel fejezték be a programot. Ebből én kimaradtam, mert a klastrom mögötti Öreg – hegyen át Badacsonyörsnél kiérve a vasúti megállóban a hazafelé tartó vonatra léptem fel a bringámmal. (2014)

A Káli-medencében már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok: a dimbes-dombos vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye volt. Később Koppány vezéré lett ez a földterület. Az őt legyőző Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföldet, amely kezdetben három falvat foglalt magába: Ábrahám, Alsó- és Felső-Kőkút településeket.

Az Árpád-házi királyok idején községünket Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos az Atyusz nemzetségbeli tagja Sal (Saul) volt, akitől fennmaradt két végrendelet (1221-ből és 1227-ből), mint hiteles írásbeli dokumentum. A Sal családnak a környéken is nagyobb birtokai voltak. A család férfi ága 1560 körül kihalt.

A falu élete a török hódításig virágzott; állattartás, szőlőművelés jellemezte. A lakosság etnikailag magyar volt. A török hódítás azonban elpusztította a falut. Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött: a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, aztán ostromolta a környék várait. A Káli medence falvai közt Salföld is elpusztult. Ezt a vidéket 1687-ben szabadították fel az egyesült keresztény seregek. Következett a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711), melynek dunántúli hadjáratai (Bottyány Jánosé 1705-ben, majd Csobánc ostroma 1707-ben) hátráltatták a falu újjászületését. Csak 1711 után éledt újra a falu.

Az 1715-ből származó összeírás szerint, "Schalfölde lakosai jövevények". Egy 1720-ból fennmaradt dokumentum alapján a betelepülők magyar jobbágyok voltak. A XVIII. században a község gyors fejlődésnek indult, hozzá tatozott Ábrahámhegy is nagy szőlőterületeivel.

A béke és a virágzás a XIX. században folytatódott. A népszámlálások adatai mutatják: 1828-ban 293 fő, 1890-ben már 613 fő élt a faluban (Ábrahámhegy és Salföld lakosait egybeszámolták). A helyi gazdaság legjövedelmezőbb ága a XX. század közepéig az állattenyésztés (tehéntartás), a halászat és a szőlőművelés volt.

A II. világháborúban sok hősi halottja és mártírja volt a falunak, az épületek azonban viszonylag jól átvészelték a háborús éveket. Salföld társadalmát 1950-től a szocialista rendszer gyökeresen átalakította. A magángazdaságokat szétverte, a parasztgazdák földjeit, a módosabbak házait is államosította. A parasztokat 1959 tavaszán néhány aktivista termelőszövetkezetbe kényszeríttette. A történelmi kényszerrel létrejött téesz 1973-ig működött, amikor egy nagygazdaságba olvasztották be.

A salföldi téeszt később a falusiak nagy része magáénak érezte, az elnöke sokat próbált tenni a községért. Egy településfejlesztési koncepció áldozataként 1973-ban mégis hanyatlani kezdett a falu. Megszűnt a helyi tanács, az iskola, a lakosság a kiemelt övezetnek számító Balaton-partra vagy városokba költözött, megkezdődött az elvándorlás. Míg 1970-ben 243-an voltak a salföldiek, addig 1990-re 77 főre apadt a lélekszám. Az egyetlen jó a rosszban, hogy a falukép viszonylag érintetlen maradt, és ez vonzotta ide a máshonnan ide kikapcsolódni, felüdülni járó bebírókat.

A régi házakat olyan városiak vették meg és újították fel, akiket vonzott a környék, a táj szépsége. A hajdani nyaralók némelyike mára „tősgyökeres” salföldi lett, mert közülük többen letelepedtek itt, némiképp gyarapítva a lakosságot. Manapság Salföld, amellett, hogy turista látványosság, működő falu is, saját önkormányzattal, természetvédelmi majorral, szép portákkal.

Az egyetlen magyar szerzetesrendet, a Remete Szent Pálról elnevezett pálosokat Boldog Özséb (1200-1270) alapította. A környéken több kolostor épült: Henye, Uzsa, és a kőkúti sancte Maria Magdelene. Először Pál veszprémi püspök 1263-ban kiadott oklevele említi. Ekkor épült a kolostor román ősmagva, a kerengő és a barátlakások. Kétszáz évig éltek itt a fehér barátoknak is nevezett pálosok. Az idők folyamán többszöri fosztogatás áldozatául esett. 1482-ben ismét felvirágzott a kolostor. Ebben az időben épült a késő gótikus templom, amelynek javára István bíboros 1475-ben búcsút engedélyezett. Jóval a törökdúlás előtt elnéptelenedett, oka ismeretlen. Hosszú évszázadokig elhagyatottan állott. A török hódoltság idején a térség teljesen elnéptelenedett. A XVIII-XIX. század folyamán a falvak újráépültek a lerombolt várak és paloták köveiből. Salföld megújulásakor a kolostor köveit elhordták, a híres Csigó család szállítatta el számtalan szép faragványát pincék, istállók építéséhez. Annak ellenére, hogy falainak nagy részét elhordták még ma is hirdet romantikus romjai az egykori kolostor lenyűgöző épületegyüttesét. Az egykori kolostorbirtok számtalan szép épülete szintén az újjáépítési hullámban pusztult el (vízzáró gát a Burnót-patakon, őrtorony a mai község területén)

A településről és környékéről részletesebben az alábbi linken:

http://www.salfold.hu/tortenet.php