Mariazell és Mira vízesés

„Ausztria legszebb szurdokvölgye” ranggal elismert Ötschergrabenbe indultunk június első szombatján. A keszthelyi buszmegállóból 5:45 órakor az ÉNYKK kisbuszával vittek minket tizenkettőnket Zalaegerszegre, ahol a Lentiből jövő nagy buszra szálltunk át. Körmenden és Rábafüzesen keresztül értünk ki Ausztriába, ahol Grosswilfersdorfnál kanyarodtunk rá a sztrádára. A háromszáz kilométeres utunk során - annak felénél - Arnwiesennél lett egy pihenő beiktatva. A tornyos épület WC-jébe 0,5 euró befizetésével lehet bejutni, de a kiadott belépőkártyát az éttermi és a bolti részében beszámítják vásárláskor. A kedvezményt csak visszafelé egy hűtőmágnes vételekor használtuk ki.

A Grazot elkerülő hosszú autópályaalagútban 7 percig robogtunk mire újra kijöttünk. A hegyek között várkastélyok, kolostorok majd a meseszép Frohleiten városka keltette fel a figyelmünket.

Frohleiten a busz ablakából

Bruck an der Murnál tértünk le a sztrádáról és Kapfenberg felé haladtunk a 20-as főúton. Az Alpok egyre magasabbak erre. Thörl patakmenti főútját egykoron várfal és kapu zárta le, ha a hadi helyzet úgy hozta. A hegycsúcson pedig a Schachenstein vár őrködött a keskeny völgy forgalmán.

Thörl

Schachenstein romjai

Dullwitznál szerpentinen kanyarodtunk fel, s majd le mire feltűntek Mariazell házai és katedrálisa.

Nem álltunk meg itt most, mert a programunk első felében először Wienerbruck volt a cél. Tizenegy óra körül parkolt le a buszunk.

Az erre kanyargó kisvasút ölelésében a fából épült új látogatóközpontnál tartott rövid pihenő után elindultunk a Stausee (Stau-tó) mentén.

Wienerbruck

Stausee

A töltés oldalában a rét virágai övezték sétánkat.

A becsületkasszánál a szurdok bejáratánál a turistajelzésen első ütemben az Ötscherhias irányt választottuk.

Lefelé haladtunk a kevés vízhozamú Lassing patak mellett.  Az ösvény könnyen járható volt, így kényelmesen tudtam fotózni a nemzeti park szépségeit. A fehér és mohás sziklák, gyaloghidak, vadvirágok, kidőlt korhadt fák és többlépcsős vízesések sokszorta késztettek a fényképezőgépem használatára.

A Lassingfall (Lassing vízesés) vízfüggönyét és a szurdok további szakaszát jól belátni az egyik kilátópontról.

Lassingfall

A párás fülledtség megszűnt mivel a völgy tágasabb szellősebb része következett. Erre már jobban kellett figyelni séta közben, hogy hova lépünk, mert keskenyebb és veszélyesebb ösvényen folytatódik a turistaút. Meglepő, hogy turistatársaink közül milyen sokan nem megfelelő lábbeliben jöttek el. Volt, aki sima talpú vászoncipőt viselt. Sokszor zavartak meg minket tájfutók, akik a kiálló gyökerek és kövek miatt sem fogták vissza a tempójukat.

Egy kavicsfolyást követően és több alagúton át jutottunk a vízerőműhöz.

A két patak összefolyásánál a szépen gondozott épületből táplálják árammal a kisvasutat. Nyitott kapuján át a generátor megtekintésére is lehetőség kínálkozott a turistáknak.

Eddig lefelé haladtunk, de innentől a másik bővebb hozamú patak mentén felfelé. A sűrű növényzettel benőtt tájat elhagyva a sziklafalak mentén egyre több padlón, hidacskán kellett lépkednünk mire az erdei turistafogadóhoz az Ötscherias Hüttéhez elértünk.

Ötscherias Hütte

A meteorológusok által megjósolt gyenge eső is megeredt, de nem áztatott el minket. A csoport egyik fele megpihent és fogyasztott, a másik velünk együtt a 25 percre lévő Mira vízeséshez (Mirafall) tett egy kitérőt. Szárazabb időszak lévén a látványa most nem volt annyira lenyűgöző, mint ahogy az esősebb napok után szokott lenni.

A turistafogadóhoz visszaérve az egyesült csapatunk lendületet vett a meredek szakaszon. Ismeretlen rendeltetésű vízkerék és egy vízesés gyönyörködtetett minket, amíg túránk legmagasabb pontjára felértünk.

Autóval járható úton gyalogoltunk tovább az Erlaufstau-tó mellett és gátján a 85 km hosszú kisvasút Erlaufklause nevű megállójához.

Erlaufstau-tó gátja

Erlaufstausee

Erlaufklause megálló

A vonat köszönésnek felérő kürtölését a hegyek visszhangozták. A Sankt Pölten irányából kanyargó modern szerelvény pontosan a menetrendnek megfelelően 16:40-kor érkezett meg.

A végállomásra Mariazellbe 12 perc alatt vitt minket. A monarchiabeli virágkosaras pályaudvar előtt várt ránk a buszunk, hogy innen a temető melletti fedett parkolóba guruljon velünk.

A városnézést a temetőtől a bazilika irányába kezdtük meg. A Grazer Strasse (Gráci utca) szép házai és szállodái mentén érni a Fő térre (Hauptplatz).

A kincstár mesés gyűjteményét sajnálatunkra nem volt szerencsénk látni, mivel azt az új nyitvatartási rend alapján 17 órakor bezárták. Az impozáns, jellegzetes háromtornyú búcsújárótemplom, a gótikus és a barokk stílus érdekes ötvözete.

Magyar nyelvű misét tartottak benne, így annak megzavarása nélkül settenkedtünk az oldalhajókban. Befejezéséig az egyház szolgálatában álló helyi magyar idegenvezető kísért minket kívülről a bazilika körül és annak történetéről beszélt.

Közép-Európa legfontosabb Mária-kegyhelye Mariazell, ami Nagy Lajos kora óta a magyarok legnagyobb búcsújáróhelye, a magyarok Nagyasszonyának temploma (Magna Hungarorum Domina). Egyszersmind az osztrákok és a szláv népek fontos kegyhelye is.

A legenda szerint a térítő útra induló Magnus szerzetes egy Mária szoborral érkezett meg 1157-ben ide, útját hatalmas szikla kőtömbje zárta el. A megpihenő bencés barát a szobrot a sziklára helyezte, amely kettéhasadt. Remetekunyhót épített ide, ún. kis cellát-kápolnácskát, innen ered a későbbi település neve Mariazell.

Az első román stílusú kőtemplomot, 1200 körül, I. Henrik morva őrgróf építtette hálából. A történet szerint súlyos köszvényben szenvedett, egy éjjel az ágyhoz kötött Henrik álmában Szent Vencel jelent meg, és azt mondta, ha visszanyeri egészségét, Mariazellbe zarándokoljon el, és építsen a Szűzanya tiszteletére templomot. A Henrik által épített román kori templom a XIV. század folyamán gótikus stílusban történő nagyszabású átalakítása és a kegykápolna megépíttetése Nagy Lajos királyunknak köszönhető, kinek álmában, egy, a török elleni csata előtti éjjel, megjelent a Szűzanya, és felébredvén egy Mária-kép volt a mellén. Miután legyőzte a török túlerőt, hálából építtette meg Mariazellben a kegykápolnát.

A templom újabb, nagyszabású átalakítása és kibővítése 1644-1683 között barokk stílusban történik, Domenico Sciassia tervei alapján. A gótikus szentélyt lebontották, de megmaradt a 90 m magas torony és a hosszház. Érdekes módon a meglévő torony mellé két oldalról egy-egy hagymakupolás tornyot is emeltek. 1908-ban bazilika rangra emelik. 1983-ban II. János Pál pápa látogat el a kegyhelyre, ennek apropóján széles körű felújítási munkákat végeznek. Fennállásának 850. évfordulóján XVI. Benedek pápa is tiszteletét teszi itt. A bazilikának rengeteg magyar vonatkozása van, tán a legismertebb, hogy egészen 1991-es esztergomi újratemetéséig itt nyugodott Mindszenty József hercegprímás a Szent László-kápolnában. Ebben a kápolnában találjuk Szelepcsényi György esztergomi érsek síremlékét is a XVII. század végéről. A kupolatérből megközelíthető kincstár (Schatzkammer) legértékesebb kincse, egy fára festett ikonszerű Mária-kép, amelynek keretét magyar és lengyel királyi címerek díszítik, ezt a képet ajándékozta 1370 körül a templomnak Nagy Lajos király.

A mise végén újra beléptünk a bazilikába és már nyugodtan vakumentesen fényképeztük pazar belsejét.

vörös márvány szószék 1691-ből

ezüstből készült kegyoltár

A déli kaputól néhány méterre a XV. század végén épült gót nyolcszögletű torony a Szent Mihály kápolna áll.

Közelében elhunyt szeretteinkért gyújthatunk mécsest a Gyertyás barlangban. A sok kicsi láng komoly hőt és kormot termel. A mennyezeten ezért elvezetőcsövek lógnak.

Gyertyás barlang

A templom köré nőtt városka a zarándokturizmus fellegvára, egymást érik a kegyszer- és ajándékboltok, a vallási turisztikai szolgáltatók.

Mikor 1948-ban városi rangra emelkedett a település, akkor ez nem méretének volt köszönhető, hanem annak, hogy lelki és kulturális jelentősége messze az országhatárokon túl gyakorolja vonzó hatását. Mióta az Európát kettészakító vasfüggöny megszűnt létezni, a keleti és déli szomszéd államokból ismét akadálytalanul jöhetnek zarándokok Mariazellbe. A városka állandó lakosainak száma alig éri el a kétezret. Ugyanakkor a zarándokok és látogatók, akik ideérkeznek, évente több mint milliónyian vannak. Az utcákon többnyire magyarul beszélőkkel találkoztunk, akik egy része a Felvidékről jött. Buszunkkal 18:30-kor indultunk és éjfél körül érkeztünk Keszthelyre.