utazások: Nagybajom

Sajnálatos módon már többeknek volt okuk mondani, hogy nagy bajomban Nagybajomban jártam, ugyanis a kaposvári megyei kórházba a 61-es főút a 3200 lakosú városka központján vezet át. Szélén, a villanyoszlopokon megannyi gólyafészek állt egykoron, amiért a gólyák városa jelzővel illették. Manapság már alig látni a kelepelő madarakból, amelyek létszáma drasztikusan lecsökkent. Elköltöztek élhetőbb vidékre, mint sok helybéli ember.

A gyógytermál vízre épült fürdője reményt adhatott volna a fejlődésre, de a bővítését vállaló becsődölése után lakat került pár éve a bejáratra. A szegény önkormányzat lelkes igyekezettel próbálja a lehetőségeihez mérten a települést fejleszteni vagy azt ösztönözni. Így újult meg részben a központja, amely a körforgalomnál található városházát, a középen álló első világháborús emlékművet, a mögötte található 3. református templomot az iskolával és néhány felújított régi házat jelenti.

A település neve ősi személynévből eredeztethető. Már az 1197-es zselicszentjakabi apátság birtok összeírásában is fellelhető. Az 1332-es pápai tizedjegyzékből tudható, hogy akkor már plébániája is volt. A török időkben reformátussá lesz a teljes lakosság, amin majd a hódoltság megszűntével igyekeznek erőszakosan változtatni. A katolikus templomot ők használják 1717-ig. A középkorban több egymást követő család birtokolta Nagybajomot, de később már a XVI. századtól felaprózódva számos nemesi család között oszlik meg a területe. A várát először 1543-ban említik, és feltehetően a 2. református templom romja helyén álló középkori templomot vették körül palánkkal. Pusztulása vélhetően 1557-ben következhetett be, amikor a közeli Koroknavár újból török kézre került.

A 2. református templom a türelmi rendelet után 1787-ben épült fel, amely a második világháborúban súlyosan megrongálódott. Egyszerűsített formában újjáépült, de az 1986-os villámcsapástól leégett és mára csupán homlokfalából maradt meg egy rész.

Nagybajom református templom romja

A katolikus templomban is nagy károk keletkeztek a több hónapig megmerevedett front harcai során. Új ízlésnek megfelelően hozták ismét tető alá.

Régebben zsidó közösség is élt Nagybajomban, de nekik a zsinagógájuk sem maradt fenn. Ők a XVIII. század közepén telepedtek le. A hitközség a XVIII. század végén jött létre, és akkor épült fel a zsinagóga is. Négyosztályos zsidó népiskola nyílt 1861-ben. Az 1861 - 1921 közötti években elemi iskolát is működtettek. Főleg kereskedelemmel foglalkoztak: 1929-ben 18 kereskedőt, 6 kisiparost, 5 nagyiparost, 3 orvost, 3 földbirtokost és egy ügyvédet találhattunk közöttük, de malmot és bankot is alapítottak. A fiatal férfiakat 1941-ben behívták munkaszolgálatra. Többségük később a keleti fronton vesztette életét. A településen 1941-ben 72 zsidó élt. A falu zsidóságát a nyilasok hatalomra kerülése után 1944. május 26-án beköltöztették a kaposvári gettóba, ahonnan valamennyiüket Auschwitzba deportálták. A zsidó vagyont 1944 nyarán árjásították. A deportálást kilencen, a munkaszolgálatot hatan élték túl. A hitközséget nem tudták újjászervezni, a romos zsinagógát lebontották, a telket eladták. A településen 1956-ban már nem éltek zsidók. A cigányság aránya viszont a szocialista rendszer alatt a külterületekről való beköltözésekkel megnőtt és azóta is gyarapodik.

A nemesi kúriákban a XVIII. századtól komoly irodalmi élet folyt. Az 1760-as években itt töltötte gyermekkorát Virág Benedek költő és történetíró, itt élt két évig (1798-1799) Sárközy István Somogy vármegye másodalispánjának vendégeként, Csokonai Vitéz Mihály és ide vonult, 1707-1812 között, élete alkonyán Pálóczi Horváth Ádám, a költő, akinek Sárközy Jusztina volt a neje. Ugyancsak 1734-ben Sárközy Jánosnál fordult meg vendégségben Bél Mátyás is. A Sárközy kúria - nem lakott része - 25 éve emlékházként és helytörténeti múzeumként is működik. A háromszázéves épületet az államosítás után szolgálati lakásokká alakították át, majd azok megszüntetésével 1996-tól helyet ad Deák Varga Józsi bácsi - a Sárközy család tagjának - lelkes gyűjtése eredményeként megbővült múzeumi anyagnak. A kúriát – részben magánerőből, részben pedig állami támogatásból – 2000-ben teljesen felújították.

Sárközy István Helytörténeti Múzeum Nagybajom

Kacsóh Pál főjegyző

Kacsóh kripta a temetőben

Az udvar a második világháborúban az elesett német katonáknak lett az ideiglenes temetője. A legsúlyosabb harcok 1944. december 3-án folytak a térségében. A Margit-vonal részeként a németek erős védelmi vonalat építettek ki, hogy elzárják az oroszok útját a zalai olajmezőktől. A front 1945. március végéig - a végső orosz áttörésig – megmerevedett, nem kímélve a települést. Különösen nagy volt a Vörös Hadsereg vesztesége. A szovjet csapatok csaknem bekerítették Nagybajomot, de ez a fokozódó német ellenállás miatt viszont nem sikerült nekik hónapokig. A szovjet megszállás után községgé minősítik vissza. A település épületeinek nagy részében komoly károk keletkeztek. A helyreállítás, regenerálódás több évig eltartott. Városi rangját 2001. július 1-jétől nyerte el újra. A Fő utcán sétálóktól kérdezve senki nem tudta megválaszolni, hogy miért város Nagybajom, de így van ez akár Lengyeltótiban is.

Korábbi tragédiák közül további kettőt is meg kell említeni. Egy fellázadt önkéntescsapat dúlta fel 1800. november 11-én a települést, amely akkor a fél vármegyét végigpusztította. Nagy kb. 200 – 300 áldozatot követelő kolerajárvány szedte áldozatait itt 1855-ben. A fejlődését ez mégsem állította meg, mert 1859-ben közel 3000 lakosával mezővárosi rangra emelték. Az viszont komolyan kihatott a további felvirágzására, hogy 1872-ben 6 km-re délre – Jákó érintésével – helyezték üzembe a vasútvonalat. Ez is befolyásolta, hogy számottevő ipar nem telepedett meg Nagybajomban és mindvégig az agrártermelés túlsúlya maradt a jellemzője.

Nagybajomban több kúriát is láttam, de azok többsége siralmas állapotban van, viszont említésre méltó a szépen felújított Igmándy kúria.