A Karácsony előtti péntek hajnalán megenyhült az idő. A hideg
utakra lecsapódott a pára és ráfagyott. Végig sózták a zalai utakat, amelyek így nem csúsztak viszont fehér permetként felverődve beborították az autókat.
Világosban indultam az Őrvidék szomszédságába lévő 4 ezer lakosú Hartbergbe.
Tankolással együtt sem kell 3 óra eljutni Körmend, Pinkamindszent, Németújvár (Güssing)
irányába tartva a kelet – stájerországi városkába. Előtte az 50-es úton a Klaffenau - kastély hívta fel magára a figyelmet. A négy saroktornyos úri lak
magánkézben van, így azt csak tisztes távolságból volt illő lefényképezni.
Klaffenau kastély Hartberg szélén |
Fél kilóméterre a körforgalomnál járműszoborként egy úthengert
állítottak ki.
A közeli Lidl parkolójában álltam le, hogy innen kezdjem a
városnéző programomat. A szemközti szürke vasútállomásra átsétáltam, de induló
vagy érkező vonatot nem találtam.
Sok évvel ezelőtt a Kröpfl Mercedes – Benz márkakereskedő által
fenntartott autómúzeum csodálattal töltött el. Azt sajnos már 3 éve bezárták. A
kb. 60 autó szépséget most szűkebb helyen tárolják. Némelyik meg is vásárolható
közülük. Az egyik értékesítő volt olyan szíves és beengedett. Még a veterán javítórészleg
munkálataiba is betekinthettem.
Kröpl MB Márkakereskedés szakszerű veteránautó javítása |
Innen az óváros felé vettem az irányt. Az egykori városfal
megmaradt 3 tornyából az egyik a forgalmas 54-es főút mellett áll, amelyre a
galambok pihenni szálnak rá.
Az általános iskoláig mentem. A kis tér körüli házak egyikének
sarkát a várost ábrázoló dombormű díszítette.
általános iskola Hartberg |
Az 1658-ban épült kapucinus kolostor előtt karácsonyi árusok kínálták
portékáikat. A templomban a világítás felkapcsolásával jobban láthatóvá vált a
barokk belső szépsége.
kapucinus kolostor Hartbergben |
Innen a lépcsőkön a XII.-XIII. századból megmaradt városfal és a
második torony (Reckturm) mellett értem fel a várkastélyhoz. Elődje a XII.
században várként épült, amit a XVI. században reneszánsz stílusú kastéllyá
alakítottak át.
a Reckturm Hartbergben |
a várkastély Hartbergben |
A lejtőn a Herrengasse felőli kapun kijövet az óváros további
utcáiban tekeregtem.
a kapu mögött a Herrengasse Hartbergben |
A szálloda is középkori hangulatot áraszt.
Egy boltív alól az oldalsó szűk Kirchengasse végén álló templom
is felettébb festői.
a Kirchengasse Hartbergben |
A Michaeligasse sarkán álló ház ablakát majdnem elfedi egy másik
épület.
a Herrengasse Hartbergben |
a Michaeligasse Hartbergben |
Innen a késő román stílusú csontkápolnához jutottam el.
Ausztriában szokás volt, hogy a temetők területének korlátozottsága miatt az
elhantoltak csontjait kb. 20 év múlva kiemelték és azokat megjelölve a
csontkápolnákban helyezték el. A kétkörös kőépület falait teljesen freskók
borítják.
a csontkápolna a Szent Márton templommal Hartbergben |
Mellette áll a Szent Márton templom, amely 1157-ben épült, de
azt 1745-ben barokk pompában átépítve kibővítették. Oldalába római sírköveket
is beillesztettek.
a Szent Márton templom Hartbergben |
a templomba beépített római sírkövek Hartbergben |
A mögötte álló plébánia pincéje és földszintje is megőrízte a
múlt építészeti emlékeit, de azokat a zárt ajtó miatt nem tekinthettem meg.
A templomtorony felől kerülve a főtérre értem ki, amely a közelgő
Karácsony hangulatát tükrözte az adventi árusok bodéival és a betlehemi
jelenettel. A városháza (1898) és még több más épület teljes szépségében nem
volt fényképezhető tőlük.
a hartbergi városháza |
a Fekete Medve Patika Hartbergben |
Az 1675-ben emelt Mária-oszlop mögött 10 év alatti gyerekeknek
ideiglenes korcsolyapályát alakítottak ki.
Mária-oszlop a főtéren Hartbergben |
a Mária-oszlop másik szögből |
a 3. torony a Brühl utcában |
A közeli ház ablaka körül ügyes festéssel stukkókat imitáltak a
falra.
A Wienerstrasse-’n át hagytam el az óvárost a Polo Pizzéria felé
tartva.
Az egykori Alhóban (Allhau) egy percre érdemesnek találtam
kiszállni az autómból.
Alhó (Allhau) |
Hartberg területe már az őskorban is lakott volt, a Ringkogelen
a régészek újkőkori települést tártak fel. A hegyen a vaskori hallstatti és a
La Tène-kultúrák erődített oppidumot tartottak fenn. A római időszakról
árulkodnak egy vidéki majorság és a templom alatti 2. századi római épület
maradványai.
Hartberget I. Lipót stájer őrgróf alapította 1125-1128 között.
1286-ban már városként hivatkoznak rá. Egészen 1529-ben hercegi tulajdonban
maradt, amikor eladták az akkori tartományi kormányzónak, Siegmund von
Dietrichsteinnek.
A várost 1469-ben elfoglalta az osztrák herceg ellen fellázadó
Andreas Baumkircher, néhány évvel később pedig Mátyás magyar király dúlta fel.
1532-ben a Kőszeg ostromából visszavonuló törökök csak elhaladtak Hartberg
mellett, de külvárosait elpusztították. 1605-ben Bocskai István hajdúi is
megostromolták a várost; elfoglalni nem tudták, de környékét feldúlták.
1715-ben egy tűvész során néhány ház kivételével az egész város
leégett.
1944-ben a Hartberg környéki erdőkben bujkált a Wehrmachtból
dezertált Gustav Pfeiler, aki mintegy 40 fős náciellenes ellenálló csoportot
hozott létre. 1945 márciusában felrobbantottak három Fieseler Fi 156 futárrepülőgépet
és megpróbálták elfogni Erich Heumann Ortsgruppenleitert és eközben
megsebesítették. Az SS a csoport néhány tagját elfogta, május 4-én közülük
kilencet agyonlőttek, négyet pedig felakasztottak. A Vörös Hadsereg közeledtére
május 7-én a menekülő SS-egységek további szimpatizánsokat végeztek ki; a
kivégzettekkel együtt összesen 27-et.