utazások: Adršpach (Adersbach) 2. rész : A falu és Broumov (Braunau)

Még mielőtt asszonykám és Kati felkeltek volna addig Tibivel külön utakon szétnéztünk Adersbachban. A hosszú falu keskeny útján kilométereket gyalogolva örökítettem meg a régi nyaralókat és a kopott kastélyt. Volt több olyan is, amelyik homlokzatán a német szöveg szerencsére kivételesen meg lett hagyva.

Adršpach (Adersbach) kastély

Adršpach (Adersbach) felújított német ház

A szállodába visszaérve svédasztalos reggelink után kb. 8:30 órakor Broumovba (Braunau) tartva kanyarodtunk ki a parkolóból. Az előre jelzett esős reggel alapján nem a sziklák megnézését vettük napirendre, hanem a városnézést. Egyik vasúti sorompónál várakozva az arra robogó vonatot lencsevégre kaptam.

Braumovban a központ szélén, a rendelőintézetnél ingyenes parkolót találtunk és innen tettük meg háromórás sétánkat az utcáiban.

A város, német nevét Braunau, egészen a II. világháború végéig viselte, addig jórészt német anyanyelvű lakosok által lakott, tipikus Szudéta-vidéki település volt, viszonylag fejlett iparral, kereskedelemmel. A Beneš-dekrétumok következményeként az évszázadok óta németek által lakott térség polgárait, a Braunauer Land vidékén erőszakkal kitelepítették. Ez több mint 22 000 embert jelentett. Egyes környező falvak teljesen elnéptelenedtek, a 90 %-ban németek által lakott Braunau is kiürült. Az elhagyott házakba szlovákokat, magyarokat próbáltak betelepíteni. Az évtizedek során a magára hagyott, határ menti terület egyre jobban elszegényedett, aki tudott, visszaköltözött eredeti szülőhelyére, csak a szegényebb, elesettebb rétegek maradtak. Különböző fejlesztési projektek segítségével próbálják 2010 óta behozni a lemaradást a 7700 lakosú városban.

A négyszögletű főtértől egy utcányira magasodik a gótikus eredetű, de 1680 -ban barokkizált, sokablakos Szent Péter és Pál-templom. Ajtaja zárva volt, így csak az ablakon belesve kaphattunk némi ízelítőt a belső szépségéből.

Karnyújtásnyira áll a háromszintes szürke gimnázium.

A közelben a felújított és a még felújításra váró házak éles kontrasztja szembetűnő.

Az óváros közepét a Mírové námĕstí (Béke tér) nagy négyszögletű tere foglalja el. Számos szépen felújított épület szegélyezi. Sarkán áll az egykori óratornyos városháza, amely annyira templomos külsőt ad, hogy minket megtévesztve templomnak hittük, de amikor beléptünk kiderült, hogy harmadik funkcióként banknak alakították át.

A főtér, balra az óratornyos braumovi bank

A tér közepén az 1706-ból származó több mint 10 méter magas Mária-oszlop csúcsosodik, amely közelében egy szökőkutat is találtunk.

A bencés kolostor története szorosan összefügg a városéval, hiszen XIII. századi alapítása után épült ki mellette a település. Egy régi erőd helyén, magasan a Stĕnava (Steinau) folyó feletti fennsíkon építették a bencések az eredeti épületet, amely 1322-re készült el. A harmincéves háború pusztításai után még két ízben is tűzvész rongálta az épületegyüttest. Az 1690-es években először a templomot alakították át barokk stílusban, majd 1728-38 között az egész kolostorépületet átépítették.

1945 után a német lakosok mellett a bencés barátokat is elüldözték, akik az apát vezetésével az Alsó-Bajorországi Rohr-ban alapítottak új kolostort. A sors különös fintoraként, a kommunista hatóságok az elhagyott épületegyüttesben rabosították az országban maradt bencéseket, később pedig apácák börtönéül szolgált a hajdani kolostor. A nővéreket, volt idő, amikor egyszerre 300-at is, a környék üzemeiben, földjein dolgoztatták mostoha körülmények közepette. 1989 után az épület visszakerült a Benedek-rend tulajdonába, szépen felújították az elmúlt években.

A kolostor bejárata a főtértől a Klášterní utcán érhető el, a kassza a főkaputól jobbra lévő épület, amelyben egy kávézó is üzemel.

Vezetett látogatás keretében nagy részét megtekintettük. A refektóriumban az egyházi kegytárgyak mellett a legérdekesebb látnivaló a legendás torinói lepel egy hiteles középkori másolata.

Láthattuk a sekrestyét és a káprázatos Szent Adalbert-templomot is, amely Csehország egyik legdíszesebb barokk temploma.

A kolostor gyönyörű könyvtárában megcsodálhattuk a Codex Gigas-t, az Ördög Bibliáját.

A kolostor épületétől híd vezet át a kertekbe, ahol a melléképületekben galériát és kávézót alakítottak ki. A kert szabadon látogatható.

Néhány utcába még benéztünk, majd ebédünket a Szent Vencel templom közelében álló Alka Vendéglőben fogyasztottuk el. Az ételt felszolgáló pincérnő, ha Ida lett volna, akkor szójátékunkkal Alka Idájának is mondhattuk volna.