Zalaszentgrót

Miután Türje Árpád-kori templomát megnéztük a szomszédos Zalaszentgrótra fordultunk. A csatolt községekkel 6300 lakosú kisváros kevés nevezetességgel bír. A nézelődést a központjában álló Szent Imre barokk egyhajós templomnál kezdtük. 

Szent Imre templom Zalaszentgrót

Szent Gellért szobra Zalaszentgróton

A környék birtokosa a Battyány család építtette 1753-58 között a mocsaras talajba cölöpökre, amelyhez felhasználták a kisgróti ferences kolostor anyagát is. Az oltárképét (Győztes Immaculata 1760) egy szovjet katona géppuska sorozattal lyuggatta ki a második világháború alatt, amit azóta persze helyrehoztak.  

A templomban megtalálható még Szent Ince kora keresztény vértanú üvegkoporsóban elhelyezett ereklyéje. Mellette áll a már 55 éve itt szolgáló jelenlegi plébános koporsója is, aki kívánságára majd halála után benne a padlózat alá lesz elhelyezve.

A kis tér parkosabb részén a Batthyány kútnál a szomjunkat oltottuk néhány korty vízzel. A vörös márványon áll a grófi család címerének pelikánja. (Ez a keresztény szimbolikában az önfeláldozás, a szeretet jelképe.) Oldalain a nemesi család négy jeles tagjának portréja.

A kovácsoltvas nagykapuhoz meglepő, de a széles híd helyén mára csak kis gyalogoshíd vezet. 

Mellette áll az egykori XVIII. századi árkádos kiszolgáló épület, amelyet kis kastélynak is említenek. 

Néhány méterre, délre található a forgalomtól elzárt négy nyílású műemlék kőhíd, ami alatt már csak árvíz idején folyik a Zala. Ez a Batthyány család XVIII. századi fa vámhídja helyén épült 1846-ban. 

A Zala gátjáról van lehetőség betekinteni a grófi birtokra, amelyet platánok uralnak. Árnyékuk rávetül a barokk U alakú 1988-ban felújított kastélyra.  

Egykor vár állott itt a Zala ölelte szigeten, amire egy 1299-ből származó oklevél utal először. A Szentgróti család által épített erődítményt később több mint 200 éven keresztül a berekszói Hagymásy család tartotta kézben. A török időkben heves támadásoknak volt kitéve a végvár, erre utal az is, hogy 80 év alatt öt alkalommal erősítették meg. A Hagymásy család kihalása után, 1654-ben került Batthyány (I.) Ádám tulajdonába. A török kiűzése után vesztett jelentőségéből a végvár, s fokozatosan tönkrement, mígnem 1767-ben Batthyány Imre nagy részét lebontatta. A ma is álló kastélyt 1787-ben Batthyány Ferenc emeltette az erőd egyes részeit vagy bontott anyagát beépítve. A vakolatban más színnel kiemelve megtalálni ennek bizonyítékait.

A XIX. század végén a Károlyi család birtokába került a kastély. Jelenleg, 1947-től gyermekintézmény. Dolgozói hétköznap készséggel kalauzolják körbe a betérő turistákat.

A szentgróti vár elképzelt formája 

szovjet katona golyóit kapták a Habsburgok képei

A kastélytól megfordulva a belvárosi Fiáker étterem felé indultunk ebédelni. 

Zalaszentgrót polgárházainak megfogyásáért a szocialista időszak itt is nagyban felelős, mert nem a helyreállításban volt érdekük, hanem oda nem illő „modern” építmények felhúzásában. A rendszerváltást követően a felújítások valahol nagyszerűen sikerültek, de valahol csak szerényen.

az egykori Zala szálloda felújítása nem korhű

az egykori  takarékpénztár most figyelemreméltóan szép hotel

Hotel Corvinus Zalaszentgrót

egy ház két tulajdonos, ami erősen meglátszik a külsején

Kisszentgrót felé hagytuk el a várost. A lombok takarásában megmaradt egykori ferences templom és kolostor romjánál pár percre megálltunk.

Feltételezések szerint a XIV. században a templomos lovagrend építteti román stílusban, majd gótikus stílusban átalakították. A rend feloszlatása után a ferenceseké lett. A leírások szerint még az 1800-as évek végén is állt mind a két tornya, a falai és a boltozatok is, ekkor azonban gróf Batthyány Ferenc lebontatja, hogy az urasági majort megépítse. A kolostor részéből korábban a Szent Imre templomhoz vittek anyagot. A polgárvárosiak kérésének eleget téve meghagyták az egyik tornyot, hogy haranglábként szolgálja az ott lakókat.

Kisszentgrót ferences templomrom

Zalaszentgrót neve eredetét Szent Gellértre a Kelen hegyen 1046-ban megölt térítőre vezetik vissza. Erre semmi nem utal különösebben csak találgatás úgy, mint a korábbi frank időkre visszanyúló magyarázat. Első említése 1247-ből való ZentGyrolth alakban. A Gyrollth azaz Gerold név akár utalhat arra a frank gróf egyikére, akit 803-ban ötödmagával még a frank király Nagy Károly helyezett Pannonia nyugati felére miután 799 –ben egy újabb győzelmet aratott az avarok felett. Ez a hely nekik is annyira fontos átkelőhely lehetett a Zalán, mint a keltáknak, rómaiaknak és később a magyaroknak.

A római időkből sok lelet származik a város területéről, amely okot ad arra a feltételezésre, hogy itt lehetett a Savariától 30, Mogetianától pedig 25 mérföldre lévő Maestriana település.

A honfoglalást követően a környék a Türje nemzetséghez tartozott. Ők valószínű Bulcsú törzsének egyik ágához tartoztak.

Az 1299-ben már felépült vár és környéke rendkívül sokszor váltott gazdát az elkövetkező évszázadokban. Az 1550-es évektől egyre több török támadást vert vissza a helyi vár, amelyet Kanizsa 1600-as eleste után végvárrá alakítottak át, amely később a Rákóczi-szabadságharc egyik fontos színhelye lett. A várat 1710-ben vették be a császári csapatok és később le is rombolták.

A XVIII. században kezdett fellendülni a település gazdasága: iparosok, kézművesek települtek ide. Akkori birtokosa, gróf Batthyány Ferenc rendelete alapján több utca, új híd épült, megindult a környező mocsarak lecsapolása. Mezővárosi rangját 1830-ban kapja, majd 1887-ben járási székhellyé válik. Az első vonat 1892-ben érkezett meg Türje felől, majd 1895-től már Balatonszentgyörgy felé is lehetett a Zala völgyében továbbutazni.

A sok áldozatot követelő első világháborút követően épült ki a nagyközség élelmiszeripara: gyümölcsfeldolgozó, tejüzem létesült itt. A második világháború ismét súlyos terhet jelentett, 262 fő polgári áldozat volt, köztük sok zsidó, akiket koncentrációs táborokba hurcoltak.

Lengyelország náci megszállását követően 1940 nyarán Zalaszentgrótra lengyel menekültek érkeztek. Közöttük sok mérnök és tanár volt, akik társaiknak tanfolyamokat, önképzőköröket szerveztek. A családos tisztekkel több iskoláskorú gyermek is érkezett, számukra a községi állami iskolában szerveztek lengyel tanárok irányításával „iskolát”. A lengyel „iskola” 1942-ig működött, utána a lengyel gyerekek Balatonboglárra költöztek és ott folytatták tanulmányaikat.

A II. világháborút követő időszakban is az élelmiszeripar jellemezte a települést.  Városi rangját – miután több települést hozzácsatolnak – 1984-ben kapja vissza.

Az eredetileg 42,5 kilométer hosszú vasútvonal legnagyobb részét 1974-ben felszámolták Zalaszentgróttól Sármellékig, majd 2007-ben a Zalabér-Batyk és Zalaszentgrót közötti megmaradt hat kilométeren is végleg leállt a közlekedés.

a bezárt vasútállomás Zalaszeentgrót

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zalaszentgr%C3%B3t