A
Szentgotthárd közeli osztrák Fehringben parkoltam le, majd onnan az elővárosi
vonattal Grazba utaztam. Az eső eleredt, viszont a meteorológusok a svájci Alpokba
napos időt jósoltak, ami végül be is vált. Az éjszakai zürichi járat kalauza egy
németes arcú, de budapesti származású fickó volt. A jegyem kezelésekor jöttünk
rá, hogy magyarul is beszélgethetünk egymással. Az osztrák vasútról kérdeztem
néhány dolgot. A fülkében egyedül utaztam, de hétköznap lévén a kocsiban is
kevesen tartózkodtak, így az üléseken volt módom elterülve aludni. Virradatkor
már ülve néztem az osztrák magas hegyeket. Építési munkák miatt Vorarlberg tartományban
lassabban haladtunk, de ez a menetrendben bele volt kalkulálva, így nem kellett
aggódnom, hogy lekésem Svájcban a csatlakozásomat. Sargansba pontosan érve
átszálltam a Landquart város irányába robogó személyvonatra. Itt a
keskeny nyomtávú vasút Rhätischen Bahn (RhB) régi, de korszerűsítve felújított
vonatával indultam a végállomásra a rétoromán Scuolba.
A 49,5 km hosszúságú, 1000 mm-es
nyomtávolságú, egyvágányú vasútvonal 1903 és 1913 között épült meg. Először a
Landquart folyó mentén kanyargott a vonat, majd egy hosszú alagút után az Inn
folyó völgyében. A légkondicionált kocsik ablakait meghagyták lehúzhatónak, így
módom volt az üveg visszatükröződésétől mentesen a gyönyörű tájat fényképezni.
Első osztályba szólt a jegyem, ahol nem volt rajtam kívül más, így a másfél
órás menetidő alatt a huzattal nem okoztam kellemetlenséget senkinek.
|
Malans vasúti megálló |
|
Jenaz fából készült vasúti megállója |
|
Küblis falu közelében |
|
Küblis falu utáni alagút |
|
Saas falu után |
|
híd az Inn folyó felett |
|
Sagliains falu vasútállomása |
|
Lavin falu vasútállomása |
|
Lavin falu a vonat ablakából |
|
Ardez falu |
|
Ardez falu |
|
Tarasp vára a hegyek hátterével |
A
kalauznő csinosságát és a kedvességét tapasztaltam, mialatt a tájjal
kapcsolatos kérdéseimre válaszolt.
|
Scuol - Tarasp vasútállomás |
A fejállomásra beérve először Scuol
társközségének a várát indultam Taraspban megnézni. Ajánlatos volt oda pár perc
várakozás után a menetrendszerinti busszal eljutni, ami 4,4 frankba került. Korlátozott
számban a bicikliszállítást is lehetővé tették.
|
bicikli szállítás a svájci busszal |
A parányi központban kiszállva
először a várat igyekeztem megnézni. Mint kiderült ez is és más múzeumok is
délután tartanak nyitva. Szerencsém volt, mert a felújítási munkák miatt a nyitva
hagyott kapukon a belső udvarig eljuthattam.
|
Tarasp vára |
|
feljáró a taraspi várba |
|
külső védőbástya a taraspi várban |
|
alulnézetből a taraspi vár |
|
az eső kapu a taraspi várban |
|
az első udvar a taraspi várban |
|
a második kapu a taraspi várban |
|
a második belsőudvar a taraspi várban |
|
a harmadik taraspi belsőudvar |
|
faragott ablak keret a taraspi várban |
|
a harmadik belsőudvar a taraspi várban |
|
ágyú a hegyek hátterével |
A kápolnába tudtam csak belépni,
mert a többi részét zárva tartották, de a nézelődésemet a macskaköveken nem akadályozták meg.
|
várkápolna |
A
várhegy szomszédságában egy másik dombon Sparsels Tarasp ófalu áll, ami néhány muskátlis
középkori házaival valóságos gyönyör. A nyári melegben a barangoló turisták a
hűs vizű kútjaiból onthatják a szomjukat.
|
festett ablak spaletta Taraspban |
A várdomb alatt a Taraspsee
(Tarasp-tó) mentén is áll egy történelmi központ.
A Szentháromság katolikus
templomában egy portugál származású pap szolgál.
|
Tarasp katolikus templom |
Itt a Fontana dombon 1163-ban
Uta von Tarasp úrnő egy emlékkápolnát állíttatott a férje III. Ulrich tiszteletére, annak utolsó
keresztes hadjárata után, miután ő Jeruzsálemben meghalt. A tornyot 1567-ben a
Habsburgok adományaként húzták fel mellé, majd 1674-ben átépítéseket,
bővítéseket végeznek barokk stílusban.
A szép házak mögött ösvény vezet a
magas hegyek felé, amely több felé elágazik.
Az erdős hegyoldalban a vasúti völgyhíd is jól kivehető.
Tarasp múltjából:
A félig német és félig rétoromán nyelvű Tarasp 340 lakosával a svájci
Graubünden kantonban található, Scuol társközsége, közel Ausztriához. Neve
valószínű a latinból, a Terrae asperae " parlagföld” -ből értelmezhető.
Tarasp első urai Észak – Itáliából származtak.
Erdőirtássokkal helyet adtak az első települések létrehozásához a XI.
században. A várat stratégiai okokból 1040-ben építették. Számos tavacskát
csapoltak le 1089 – 1096 között, de a vár alatti Taraspsee (Tarasp – tó) meg
lett hagyva halászat és tűzoltás céljából. A nemesi család kihalása után a tiroli
grófok vették át a kormányzóságot. Ez a hely 1464 óta a Habsburgokhoz tartozott,
akik a következő időszakban számos nemesi családnak adták hűbérbe a területet. Az
egyházi reformáció ezt a térséget is elérte, amely során 1559-ben az egyház és
a gazdaság szétvált egymástól. A falu még a rekatolizáció után is osztrák
grófság maradt, viszont 1803-ban ez az utolsó osztrák terület, ami utoljára
csatlakozott Svájchoz, amivel a mostani ország végső területi egysége
kialakult. Számos ásványforrásának köszönhetően a XIX. században Svájc egyik
legjelentősebb gyógyfürdőhelyévé vált Tarasp Vulpera részében. A jobb összeköttetéshez
2010-ben megépítették az Inn folyó felett a 235 méteres hidat Scuoltól
Vulperáig. Napjainkban az idősödő népesség jelenti itt a legfőbb problémát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése