Tarasp a svájci falu

A Szentgotthárd közeli osztrák Fehringben parkoltam le, majd onnan az elővárosi vonattal Grazba utaztam. Az eső eleredt, viszont a meteorológusok a svájci Alpokba napos időt jósoltak, ami végül be is vált. Az éjszakai zürichi járat kalauza egy németes arcú, de budapesti származású fickó volt. A jegyem kezelésekor jöttünk rá, hogy magyarul is beszélgethetünk egymással. Az osztrák vasútról kérdeztem néhány dolgot. A fülkében egyedül utaztam, de hétköznap lévén a kocsiban is kevesen tartózkodtak, így az üléseken volt módom elterülve aludni. Virradatkor már ülve néztem az osztrák magas hegyeket. Építési munkák miatt Vorarlberg tartományban lassabban haladtunk, de ez a menetrendben bele volt kalkulálva, így nem kellett aggódnom, hogy lekésem Svájcban a csatlakozásomat. Sargansba pontosan érve átszálltam a Landquart város irányába robogó személyvonatra. Itt a keskeny nyomtávú vasút Rhätischen Bahn (RhB) régi, de korszerűsítve felújított vonatával indultam a végállomásra a rétoromán Scuolba. 

A 49,5 km hosszúságú, 1000 mm-es nyomtávolságú, egyvágányú vasútvonal 1903 és 1913 között épült meg. Először a Landquart folyó mentén kanyargott a vonat, majd egy hosszú alagút után az Inn folyó völgyében. A légkondicionált kocsik ablakait meghagyták lehúzhatónak, így módom volt az üveg visszatükröződésétől mentesen a gyönyörű tájat fényképezni. Első osztályba szólt a jegyem, ahol nem volt rajtam kívül más, így a másfél órás menetidő alatt a huzattal nem okoztam kellemetlenséget senkinek. 

Malans vasúti megálló

Jenaz fából készült vasúti megállója

Küblis falu közelében

Küblis falu utáni alagút

Saas falu után

híd az Inn folyó felett

Sagliains falu vasútállomása

Lavin falu vasútállomása

Lavin falu a vonat ablakából

Ardez falu

Ardez falu

Tarasp vára a hegyek hátterével

A kalauznő csinosságát és a kedvességét tapasztaltam, mialatt a tájjal kapcsolatos kérdéseimre válaszolt. 

Scuol - Tarasp vasútállomás

A fejállomásra beérve először Scuol társközségének a várát indultam Taraspban megnézni. Ajánlatos volt oda pár perc várakozás után a menetrendszerinti busszal eljutni, ami 4,4 frankba került. Korlátozott számban a bicikliszállítást is lehetővé tették. 

bicikli szállítás a svájci busszal

A parányi központban kiszállva először a várat igyekeztem megnézni. Mint kiderült ez is és más múzeumok is délután tartanak nyitva. Szerencsém volt, mert a felújítási munkák miatt a nyitva hagyott kapukon a belső udvarig eljuthattam. 

Tarasp vára

feljáró a taraspi várba

külső védőbástya a taraspi várban

alulnézetből a taraspi vár

az eső kapu a taraspi várban

az első udvar a taraspi várban

a második kapu a taraspi várban

a második belsőudvar a taraspi várban

a harmadik taraspi belsőudvar

faragott ablak keret a taraspi várban

a harmadik belsőudvar a taraspi várban

ágyú a hegyek hátterével

A kápolnába tudtam csak belépni, mert a többi részét zárva tartották, de a nézelődésemet a macskaköveken nem akadályozták meg. 

várkápolna

A várhegy szomszédságában egy másik dombon Sparsels Tarasp ófalu áll, ami néhány muskátlis középkori házaival valóságos gyönyör. A nyári melegben a barangoló turisták a hűs vizű kútjaiból onthatják a szomjukat. 

festett ablak spaletta Taraspban

A várdomb alatt a Taraspsee (Tarasp-tó) mentén is áll egy történelmi központ. 

A Szentháromság katolikus templomában egy portugál származású pap szolgál. 

Tarasp katolikus templom

Itt a Fontana dombon 1163-ban Uta von Tarasp úrnő egy emlékkápolnát állíttatott a férje III. Ulrich tiszteletére, annak utolsó keresztes hadjárata után, miután ő Jeruzsálemben meghalt. A tornyot 1567-ben a Habsburgok adományaként húzták fel mellé, majd 1674-ben átépítéseket, bővítéseket végeznek barokk stílusban. 

A szép házak mögött ösvény vezet a magas hegyek felé, amely több felé elágazik. 

Az erdős hegyoldalban a vasúti völgyhíd is jól kivehető.

A Val Zuort patak medrét követve lépkedtem egyre feljebb az erdő lombjai alatt miközben különböző virágokat fotóztam. 

Val Zuort patak

a Val Zuort patak itt a kőfolyam alatt csörgedezik 

Végül egy hosszú kőfolyam alatt tűnt el a patak, ami felett még gyalogolhattam volna egy jó kilométernyit, de innen inkább visszafordultam Tarasp Vulpera üdülő részén keresztül, ami kanyarogva ér le az Inn folyóhoz. A vendégek parkoló drága autóiból ítélve némelyikben borsos lehet a szobaár. 

muskátli a templom ablakában Vulperaban

A hídhoz közeledve a túlsó oldalon egy robogó vonat tűnt fel. 

Az Inn folyó hídja Scuol és Vulpera között

az Inn folyó

A túlparton átérve Scuol óvárosát és a felette emelkedő csúcsokat jártam körbe a nap hátra lévő idejében, amit majd egy másik részben írom meg. 

Tarasp múltjából:
A félig német és félig rétoromán nyelvű Tarasp 340 lakosával a svájci Graubünden kantonban található, Scuol társközsége, közel Ausztriához. Neve valószínű a latinból, a Terrae asperae " parlagföld” -ből értelmezhető.

Tarasp első urai Észak – Itáliából származtak. Erdőirtássokkal helyet adtak az első települések létrehozásához a XI. században. A várat stratégiai okokból 1040-ben építették. Számos tavacskát csapoltak le 1089 – 1096 között, de a vár alatti Taraspsee (Tarasp – tó) meg lett hagyva halászat és tűzoltás céljából. A nemesi család kihalása után a tiroli grófok vették át a kormányzóságot. Ez a hely 1464 óta a Habsburgokhoz tartozott, akik a következő időszakban számos nemesi családnak adták hűbérbe a területet. Az egyházi reformáció ezt a térséget is elérte, amely során 1559-ben az egyház és a gazdaság szétvált egymástól. A falu még a rekatolizáció után is osztrák grófság maradt, viszont 1803-ban ez az utolsó osztrák terület, ami utoljára csatlakozott Svájchoz, amivel a mostani ország végső területi egysége kialakult. Számos ásványforrásának köszönhetően a XIX. században Svájc egyik legjelentősebb gyógyfürdőhelyévé vált Tarasp Vulpera részében. A jobb összeköttetéshez 2010-ben megépítették az Inn folyó felett a 235 méteres hidat Scuoltól Vulperáig. Napjainkban az idősödő népesség jelenti itt a legfőbb problémát.

https://de.wikipedia.org/wiki/Schloss_Tarasp