Miután a
szeptemberi vasárnapon már virradatkor felébredtem a stralsundi szállodában, korábbra tervezhettem a programjaimat. A közeli vasútállomáson a piros emeletes berlini vonatra
6:16 órakor felszállva a másik balti kikötővárosba Greifswaldba indultam. Húsz
perces volt csupán az utazás.
A vasútállomás valamikori tégladíszes homlokzatát
felújításkor bevakolták, de így is tetszetős. Egy állványon térképet találtam, amit mobilommal lefotóztam és a város bejárásához jól hasznosítottam.
Greiswald vasútállomása most |
Greifswald vasútállomása egykoron a gőzös világban |
A
vizesárkot övező töltés ligetes ösvényén haladtam egy darabig, ahonnan az
egyetem hátsó épületeire rálátni.
gimnázium Greifswald |
Városfalából alig maradt meg valami, de városkapuiból meg egy sem.
Csupán egy kerek torony
árválkodik a Ryck csatorna mellett. Egykoron csillagvizsgálásra is használta az
egyetem, amiért 1775-től bérleti díjat fizetett a városnak. A tornyot akkor obszervatóriummá alakították, továbbá ablakokkal látták el, majd egy emeletet
ráhúztak és a tető alakját megváltoztatták. A francia hadsereg hadászati célra
használta 1807-től, ami alatt néhány csillagászati eszköz eltűnt. A város
1810-ben rövid ideig visszaszerezte és 1826-ig lőportoronyként használta. Csak
1891-ben épült az egyetem korábbi épületében egy obszervatórium, így addig a
csillagvizsgálásokat itt végezték.
raktár a Ryck csatorna mellett Greifswaldban |
Vízi
úton vagy gyalogosan is 5 km-re van innen a Balti – tenger. A vitorlások a a Ryck csatorna sima
vízfelületéről festőien visszatükröződtek. Némelyik lakója, akkor ébredezett és dugta ki
fejét a kabinjából.
sétahajó a Ryck csatornában Greifswaldban |
Az
árbocoktól nézve a lombkorona felett az 1260 - 1280 között épült evangélikus St. Marien templom szép zömök tornya és egy csövestanyaként
használt kiégett tetejű förtelmes ház tűnik ki.
A vastag falu toronyban található egy pedálkerékkel működő
teheremelő. A napóleoni megszállás alatt a templombelső bútorzatának nagy része
elveszett.
Két utcasarokkal arrébb a
Marktplatz (Piac tér) a leglátványosabb része Greifswaldnak, amit középen a
városháza ural élénkpiros színével. A közeli Stralsundhoz képest Greifswald nem
annyira szép Hansa város, viszont különösebb pusztítás nélkül vészelte át a
második világháborút. Jelentős német hadsereg állomásozott itt a Stalag II-C
nevű fogolytábor mellett, de a szovjet hadsereg 1945. áprilisi betörésekor
mégsem bocsátkozott hiábavaló harcba és véráldozat nélkül feladta a várost.
városháza Greifswald |
Marktplatz Greifswald |
a Marktplatz szegélyezte házak |
Greifswald legszebb temploma a
tengerészek és kereskedők védőszentjének szentelt St. Nikolai Kirche, amely a
központ nyugati felében található. Szintén vörös téglából épült, amelyről az
első írásos hivatkozások 1263-ból valók. A tornya 1457-ben épült hozzá, amely
akkor 120 méter magas volt. Két vihar is ledöntötte, először 1515-ben. A második
volt a legpusztítóbb 1650 februárjában, amikor a leomló torony a tetőt
összetörve a boltíveket ledöntötte és ebből adódóan néhány nap múlva a keleti
oszlopsor is összerogyott. A belsőtér is teljesen megsemmisült. A helyreállítás
hamar megkezdődhetett az adakozásoknak köszönhetően és már két évvel később a 100
méterre visszabontott toronyra is felkerült az új barokkgömbös csúcs.
Egy
sarokkal arrébb az egyetem főépülete előtt áll a Rubenow oszlop, amelyet a
város egykori polgármesterének Heinrich Rubenownak (1400-1462) az egyetem
alapítójának tiszteletére avatták fel 1856. október 17-én. Oldalain az egyetem
jeles professzorainak alakjai is láthatóak.
az egyetem alapító Heinrich Rubenow polgármester |
az egyetem másik épülete, a csillagvizsgáló kupolával |
Az NDK korszak alatt a város középkori részét elhanyagolták és épületeinek egy részét a felújítás helyett lebontották. Helyettük régieskedő stílusú panelházakat emeltek.
Az
óváros rekonstrukciója az 1980-as évek végén kezdődött, mára úgyszólván
teljesen helyreállították. A kikötőtől északra eső részt lebontották, majd
teljesen újjáépítették.
Az oldalsó utcákba is benéztem a sétálóutcáról, amelyekben elvétve találtam műemlékjellegű házakat.
Az oldalsó utcákba is benéztem a sétálóutcáról, amelyekben elvétve találtam műemlékjellegű házakat.
A délnyugati
belvárosban rátaláltam a legkisebb vörös téglás St. Jacobi templomra. Ez is a
XIII. században épült, de akkor még új városrész volt ez a terület. A
zarándokok védőszentjének Jakab apostolnak a tiszteletére szentelték fel
1280-ban. A napóleoni megszállás alatt hadi pékségként használták, így a legtöbb
berendezése elveszett. A helyreállításokat 1817-ben végezték el. A mai tornya
eredetileg még egy szinttel magasabb volt. Ez a tetővel együtt 1955. márciusban
égett le. A tűz ismeretlen eredetű volt, igazi oka soha nem derült ki.
Szemtanúk állításaiból arra lehet következtetni, hogy a Stasi emberei okozhatták
a tüzet, hogy kiiktassák a politikailag kellemetlen papot. Az 1965-ös
felújításkor a torony nem kapta vissza eredeti magasságát.
Szent Jakab templom Greifswaldban |
A járásbíróság mentén tértem vissza vasútállomásra, hogy a délután jó 4,5 órát Berlin utcáit is járhassam. Erről majd egy másik részben írok.
Greifswald múltjából:
Dán ciszterciek alapítottak itt
apátságot 1199-ben. A sókereskedelem révén fejlődésnek indult települést III. Wartislaw
pomerániai nagyherceg emelte városi rangra 1250-ben.
1648-ban a vesztfáliai béke
eredményeképpen Greifswald Svédországhoz került. Az 1815-ös bécsi kongresszus
egyezménye alapján egész Pomerániával együtt Poroszországhoz csatolták.
A város 1900 körül jelentősen
túlterjedt az óváros falain, mivel fejlődését elősegítette a vasúti hálózatba
1863-ban való bekapcsolódása.
A lakosságszám az 1970-es években
megnövekedett a szomszédos lubmini négyreaktoros szovjet atomerőmű
megépítésével, amit aztán az 1990-es évek elején leszereltek. Új lakónegyedeket
húztak fel szocialista stílusú monolitikus ipari panelépületekből az óvárostól
keletre és délkeletre, a városközpontot annak északnyugati csúcsára tolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése