Stralsund a Balti - tengernél

Német ismerősöm nagy utazási szenvedélyemet ismerve ajánlotta a Balti-tengernél a Rügen sziget védett öblében rejlő 58 ezer lakosú Stralsund kikötővárosát, ahol ő annak idején a haditengerészetnél szolgált. Megfogadtam ajánlatát és a vasúti szabadjegyemmel el is utaztam oda  egy szép szeptemberi hétvégén.

Budapestről a jól bevált zsúfolt Metropol vonattal indultam 20:25 órakor pénteken Pozsony érintésével Prágába. Szerencsémre a cseh fővárosban a késés nem volt jelentős, így elértem a Berlinbe tartó EC-t. Onnan egy órányi várakozás után folytathattam tovább az utamat, de addig kimerészkedtem a főpályaudvar környékére nézelődni. Az áramvonalas fehér vonat vezetőfülkéje mögötti üvegajtón át a vágányra is jó rálátás kínálkozott Németország Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartománya felé tartva. Néhol biztosító és egyben sorompó hiba lassította egy szakaszon a haladást, de mégis majdnem pontosan 14:40 órakor értem az egykori Hansa városba. 

Az óratornyos vasútállomás a táj építészetének egyik gyöngyszeme. 

Stralsund vasútállomás

Szemben áll vele az a szálloda, ahol német viszonylatban kedvezményesen szálltam meg az este.

A világörökségként elismert óvárost majdnem teljesen víz veszi körül. A terület adottságából fejlődött kikötővárossá a hajdani szláv Stralow falu. Német nyelvű telepesek gyarapították 1168-tól, amely 1234-től Stralsund néven városi címmel büszkélkedhet.  

Szürkületig jártam a történelmi központját, amelyben számos épület a német téglagótika szép példája. A második világháború iszonyatos károkat okozott köztük mégis a helyreállításoknak köszönhetően újra csodálhatóak.

Stralsund a második világháborúban

A Deutsche Bank 1927 óta remekül illeszkedik a környezetbe. 

Deutsche Bank Stralsund

Pár sarokkal beljebb tárult elém szépségével az 1298-ban épült gótikus evangélikus Mária templom, ami tornya egykoron a 150 méteres magasságával a világ legmagasabb épületének számított 1647-ig. Jelenleg 104 méteres csupán, de mérete így is impozáns. Az orgona mindent felülmúló remekmű. 

A templom előtti téren (Neuer Markt) gumikerekű vonat várta körutazásra a turistákat. 

Egy információs térképet magamhoz véve és az alapján tájékozódva igyekeztem minden utcát bejárni, nehogy kihagyjak valami látnivalót.

kétszínű ház Stralsundban

A kikötőhöz a felnyitható hídon kiérve a legfeltűnőbb a régebbi korokat idéző, de valójában 1933-ban épült Gorch Fock nevű háromárbócos iskolahajó.

Gorch Fock iskolahajó Stralsundban

A tat mögött a régi házak közé beerőszakolt abszurd külsejű épületben található az Ozeaneum, amely legfőképpen a hidegebb tengerek, óceánok állatvilágának élő és preparált bemutatóhelye. A 17 euros belépő ár nem éppen baráti, de a témát kedvelőnek megéri. Én inkább sötétedésig Stralsund teljes bejárását választottam, hogy másnap már Greifswaldban lehessek. 

Az irányítóház mögött fordultam újra a városközpont felé. 

az irányítóház és mögötte az Ozeaneum Stralsundban

https://www.youtube.com/watch?v=wygqtBtVVn0

           .
Az Alter Markt tér gyönyörűségét a városháza adja és mellette az 1276-ban épült Sankt Nikolai Kirche (Szent Miklós templom). Sajnos bejutnom nem sikerült. A lakosságot és a turistákat térzene szórakoztatta.

Stralsund Szent Miklós templom és a városháza

Stralsund Alter Markt tér egyik háza

Stralsund Régi Piac tér háza

Újra a kikötő felé fordultam, de egy másik utcán értem oda.

Egy utca sarokkal arrébb a Semlowerstrasse végén állt még száz éve a Semlower Tor (Semlowi kapu). Visszaépíthetnék, úgy mint sok más elpusztult építményt pl. Drezdában és Berlinben.

Innen az északi városfal nyomán tartottam az 1913-ban épült Hansa Gymnasium mellett a Kniepertor városkapuhoz. 

Hansa Gymnasium Stralsund

Kniepertor Stralsund

a Knieper kapu mögötti házak Stralsundban

Az 1914-ben megnyílt új színházzal szemben áll Ferdinand von Schill szobra, akinek vezetésével Napoleon ellen Észak-Poroszországban több népfölkelő kitört Berlin falai alól abban a reményben, hogy útközben a nép majd csatlakozni fog a nemzeti megmozduláshoz. Nem így lett, ezért a kis csapat csalódottan végül Stralsund alatt áldozatul esett a francia seregeknek.

Ferdinand von Schill szobra Stralsundban

A városfal nyugati oldala mentén tovább haladtam a másik megmaradt városkapuhoz a Kütertorhoz. Közben egy felújított bástyára is felnéztem. Mögötte a háborúban elpusztult házak üres grundja alatt parkolóház található, amellyel szemben panelból épült régieskedő stílusú házak sorakoznak.

panelházak Stralsund centrumában

Kütertor Stralsundban kívülről 

Kütertor Stralsundban az óváros felől

A Meeresmuseum kultúrtörténeti és oceanográfiai múzeumként működik. Az épület a hajdani Katalin kolostorban található, amelyet a domonkos szerzetesek alapítottak a XIII. században és két évszázadon át építették. Ide már későn érkeztem, így kapuját zárva találtam.

bálna csontváz a Meeresmuseumban

https://www.youtube.com/watch?v=tDC8qvwH6QM

Harmadszor is átmentem az óvároson a kikötőig, mert minden utcájának értékes házait látni kívántam. Volt még mit néznem.

Az 1303-ban épült Szent Jakab templom a háborúk és katasztrófák során a legtöbbet szenvedett templom Stralsundban. A gótikus sisakja 1662 áprilisában villámcsapástól leégett, majd a terjedő tűz az egész tetőzetet leégette nagy kárt okozva a belsejében is. A tűzvész gyorsan terjedt és sok épület földig égett a szomszédos utcákban. Az erős szél a Szent Miklós templomra is átterjedt, amely gótikus tornyai is áldozatul estek. Az újjáépítést követően a svédek által uralt várost 1678 októberében ostromló brandenburgi őrgróf Friedrich Wilhelm által a torony ismét leégett. Az 1944. október 6-ai bombázások alatt a déli folyosó, a tetőszerkezet, az ablakok, a teljes templombelső elpusztult. Szerencsére még kellő időben kimentették a barokk oltárt, szószéket és a csillagászati órát, képeket. Az 1993-as felújítás óta filmstúdió céljára szolgál. Előtte parkoló, amely a bombázástól elpusztult házak helyén alakítottak ki.

Ismét megannyi műemlék ház között átmentem az óvároson egészen a Ferences Szent János kolostorhoz. 

A városfal északi feléhez épült 1254-ben két udvarral. Az 1624-es tűzvészben és az 1944-es bombázáskor is elpusztult. Mára a templomból csak a külső falai maradtak meg. A kolostorudvar színes favázas házai mesébe illőek.

Utolsó körként ismét a kikötő felé mentem megannyi középkori ház között.

egykori kikötőrakodó Stralsundban

A borostyánnal benőtt Szentlélek templomban Isten tiszteletre készültek, így csak betekintettem, de mögötte a víz partján lévő kolostorba már mélyebben is bemerészkedtem.

A vitorláskikötőtől az óváros déli oldala mentén fordultam a vasútállomás közeli szálloda irányába. Már erősen alkonyodott mire odaértem.

kiszolgáló mozdony a kikötő iparvágányán Stralsundban

A portás kulcs helyett mágneskártyát adott, ami a zár nyitását, illetve az ajtón belül az áram használatát biztosította. Az akkumulátoraimat azonnal a töltőkre raktam, hogy másnap a szomszédos Greifswaldban tudjak fényképezni és telefonálni. Erről egy másik részben írok.

A középkori Stralsund gazdasági alapjait a hajózás jelentette, a város kereskedői a XIII. és a XIV. század fordulóján különleges jogokat szereztek a skandináviai piacokon. A gazdasági megerősödéssel együtt a város polgárai politikai kiváltságokhoz jutottak, függetlenítették magukat a Rügen-szigeti hercegek gyámsága alól. A Hansa Szövetség létrejötte tovább erősítette a kereskedők helyzetét.

A XIV. század folyamán nehézséget okoztak a csatározások a tengeri uralomért harcoló Dániával. Végül a Hansa-városok felülkerekedtek és a stralsundi Városházában 1370-ben aláírt békeszerződéssel a város korai fejlődésének csúcspontját érte el.

A Hansa hanyatlásával, a XVII. században, a város lassan elvesztette gazdasági jelentőségét és viszonylagos függetlenségét. A harmincéves háború folyamán 1628-ban, Wallenstein gróf hiábavaló ostromával Stralsund az európai történelem gyújtópontjába került, dán és svéd csapatok siettek a segítségére, s a II. Gusztáv Adolffal megkötött egyezmény révén kezdetét vette a város svéd korszaka. Egészen 1814-ig Svéd-Pomeránia tartomány része volt, ekkor a kieli békeszerződés, majd a bécsi kongresszus döntése után a város a Porosz Királysághoz került.

A város még többször volt háborús események színhelye, átélte a napóleoni csapatok megszállását, a második világháború során pedig hatalmas károk keletkeztek a településben.