Graz

Olyan sokszor átutaztam a 289 ezer lakosú Grazon, hogy már szükségét éreztem megismerni végre. Ez nem pont úgy történt, mint ahogy akartam. Az autómmal a határ közeli Fehring vasútállomásán parkoltam le az este. Onnan Grazba az elővárosi vonattal utaztam, ahol éjjel Innsbruckig akartam utazni, majd hajnalban tovább Olaszországba. Amikor már az éjszakai vonatra beültem, a szabadjegyeimet a fülke asztalkájára kikészítettem. Rápillantva, mélységes megdöbbenésemre észrevettem, hogy a tavalyi fel nem használt olasz szabadjegyemet hoztam el véletlenül az idei helyett. Felpattantam és még a menesztés előtt pár perccel leléptem. Kénytelen voltam Fehringbe visszautazni. Két választásom volt vagy a szarvasbőgéses őszi éjszakában óvatosan hazavezetek vagy az autóban összehúzva magamat alszom reggelig és akkor újra Grazba indulok egynapos városnézésre. Az utóbbi mellett döntöttem.

Reggel fél 7 órakor Graz főpályaudvaráról indulva egyre jobbak lettek a fényviszonyok a fényképezéshez. A villamosnak itt a föld alatt van a megállója, de én a gyaloglást választottam az Annenstrassén. Az egész várost – még a szűk utcákat is - behálózzák a sínek. 

Az irgalmasrendi Szűz Mária templom ajtaja ebben a korai időpontban is nyitva volt és barokk belsejét megcsodálhattam. Építését már 1613-ban elkezdik, de a harmincéves háború megkéslelteti az elkészültét így végül 1638-ra avatják csak fel a mögötte lévő kolostorral és kórházzal együtt. A mai templom viszont egy száz évvel későbbi épület, mert elődjét megromlott állaga miatt le kellett bontani.

A sűrűn közlekedő villamosok mind egyediek, amelyek hozzá tartoznak Graz utcaképéhez. A szűk Südtiroler téren haladtam a Muráig. Még az innenső partján a régi és az új kombinációjaként áll a művészetek háza. Úgy tűnik, mintha egy léghajókikötő lenne.

művészetek háza Grazban

Szembe vele a szerelemlakatoktól terhelt Habsburg–Lotaringiai János főhercegről (1782-1859) elnevezett Erzherzog-Johann hídon még nem mentem át. A háború előtt a helyén a látványos Franz Karl híd állt.

A nyugati városrészben maradva a délebbi, a Tegetthof híd alatti Radetzky hídig sétáltam.

A Murától távolodva néhány oldalsó utcán és közön át a hosszanti irányban elnyúló Griesplatzra értem ki. A neve utal arra, hogy itt partmenti homokos rész volt egykoron, mert a Mura vagy az egyik ága erre folyt. Ezen a városfalon kívüli árvízveszélyes helyen a szegényebb kereskedők és kézművesek egyszerűbb faszerkezetes házai foglalták el a területet a XVII századig, amikor kezdik feltölteni és szilárdabb házakkal beépíteni.

A Grazban élő olasz építőmesterek, festők, szobrászok, stukkókészítők társasága 1725-ben építteti maguknak a téren a Welsche katolikus templomot. A homokkőből faragott pestisoszlop korábbról 1680-ból való. Jelenlegi helyére forgalmi okok miatt került ide 1953-ban.

A Griesplatz mögötti Sterngasseban (Csillag utcában) a régebben Kék Csillag fogadóként működő az 1770-ben későbarokk stílusban felépült, de mára a Zöld Kör járóbeteg tanácsadó és gondozási központja. Sarkain homokkő figurák néztek szembe velem, egyikük Szent Florián. Kapuja fölött Nepomuki Szent János szobra. 

A másik ház homlokzatdísze is utal az egykoron erősen katolikus város vallásosságára.

A képeimmel nem akarom érzékeltetni, hogy a modern építészet agresszív tolakodása a belvárosban mennyire oda nem illő a stílusával, így azok fotózását kihagytam.

Északi irányba indulva a Feuerbachgasse végével szemben áll a városi könyvtár „Zankl Hof” fehér központi épülete 1902 óta.

Jobbra fordulva a Kernstockgasse végéig nézelődtem, miközben a domonkos rendi kolostor melletti St. Andrä (Szent András) plébániatemplomba beléptem. Ezen a helyen 1270-ben állt az első gótikus templom, ami később kicsinek bizonyult és ezért 1627-ben kibővítik.

Kernstockgasse Graz

A Böhm ház alacsonyabb a környezetében a többitől, de azoknál figyelemre méltóbb. Jelenlegi formáját az 1900-as évek elején kapta, de falai a XVII. század előtti időszakból valók. Ebben a házban született 1894-ben Karl Böhm karmester. Pár házzal arrébb kiérni a nyugati városrészt hosszan végigszelő Mühlganghoz (Malomcsatorna).

Karl Böhm karmester szülőháza Grazban a Kernstock utcában

Mühlgang (Malomcsatorna) Graz

Újra a Südtiroler tér felé tartottam, hogy azon keresztül a Mariahilfer utca díszkő burkolatán lépkedhessek. Az egykori fogadó falán emléktábla őrzi a császári család itt megszállt tagjainak a névsorát.

Innen a Mariahilfer térre visz az utca, amelyet az 1611-re felépült impozáns Mariahilf templom ural a vele egységben lévő minorita kolostorral. Homlokzatát csak a tornyainak felhúzása után 1742-re nyeri el.

a grazi minorita kolostor oszlopai

A teret vele szemben modernizált saroktornyos reneszánsz várkastély zárja.

A keleti városrészbe a Mura különös - kávézószigettel kialakított - hídján értem át. Formája a bebábozodott lepkehernyóra emlékeztet.

A Szentháromság templom (1700) és kolostor (Kirche Heilige Dreifaltigkeit) a Schlossberg (Kastélyhegy) és a Mura között helyezkedik el. Meglepő, de úgy, mint a St. Andrä (Szent András) templom pár éve még élénkebb színű volt, de mára unalmas fehérre festettek át. Egy középkorú osztrák asszony szerint ezt azért tették, hogy ne zavarják a más vallásúakat a hivalkodó színükkel. 

Szentháromság templom 2016-ban

Szentháromság templom 2018-ban

Árnyékot vet a templomra az Attems család impozáns városi palotája (1702), amely megmaradt eredeti barokk állapotában.

A Schlossberg alatti szűk Sackstraße (Zsák utca) neve ellenére forgalmi szempontból nem zsákutca. A villamosok erre is sűrűn járnak.

A palotával és a templommal szemben áll az egykori kanonokház.

a kanonokház Graz-ban

A Sackstraße (Zsák utca) végéről a fogaskerekűvel is fel lehet jutni. Én inkább a sziklafalban kialakított lépcsősoron a lift mellől lépkedtem a Schlossbergplatzra. Az első világháborúban orosz hadifoglyok is részt vettek az építésében ezért Orosz lépcsőnek is hívják.

az Orosz lépcső a sziklában

az Orosz lépcsőről letekintve

Graz panorámája a Schlossberg oldaláról

Az Uhrturm (Óratorony) a város jelképe egy régi bástyából lett kialakítva. Alatta a hangulatos parkos terasz pazar kilátást nyújt a városra.

A város neve a VI. században az avarok vazallusainak számító itt letelepedő szlávoktól származik. Ők alapították meg Karantánia fejedelemségét. Ők építették azt a kis várat (gradec), amely a település nevét adta.

Az évszázadok során annyira megerősítették, hogy sem a törökök, sem Napóleon csapatai nem tudták bevenni. A francia császár bosszúja tükröződött az 1809-es bécsi békében is, amely szerint a grazi várat a földig kell lerombolni. A graziaknak csak az óratornyot sikerült kivásárolva megkímélni a város jelképét a pusztítástól, így csak néhány fal- és bástyamaradvány látható. A második világháború idején a hegyi kényszermunkások a kiterjedt 6,3 km hosszú alagútrendszert, 20 bejáratot és mintegy 12000 négyzetméter használható teret hoztak létre. Parancsnoki központként működött, továbbá 50000 ember védelmét nyújtotta a sziklakórház pedig Graz súlyos bombázása idején ellátta a sebesülteket. Az alagútrendszer természetes barlangokhoz kapcsolódik, amelyekről csak kevesen tudtak 1944-ig.

A Glockenturm (Harangtorony) az 1588-ban épült Szent Tamás templom tornya volt, amely 1810-ben maradt magára Napóleon haragja miatt. Alapfalainak romja a fűben rejtőznek.

A nagy ciszternát török hadifoglyokkal ásatták ki 1547-ben. Mostani szép külsejét 1897-ben kapta.

A várost védő nagy erődrendszerből csupán két kapu a Paulustor és a Burgtor, továbbá egy füles bástya maradt a Schlossberg alatt. 

Paulustor Grazban a város felőli oldalról

Paulustor Graz

Paulustor Graz

Paulustor Graz

Burgtor Graz

A vizesárok kis szakaszát hagyták meg, amely a városi park részét képezi. 

Szemben vele a Ferenc József – szökőkút vize lövell a magasba. Az alsó medencéjében 8 női kőalak, kezükben halak és egyéb tengeri élőlények, szoknyájuk alját kagylók díszítik. Ez eredetileg az 1873-as Bécsi Világkiállításra készült, majd Graz város megvásárolta és 1874. október 4-én, Ferenc József névnapján avatták itt fel a parkosított egykori vármezőn. Kávája összefirkálták a múlt emlékeit nem tisztelők.

Ferenc József - szökőkút Graz városi parkjában

A Burgtor (Várkapu) mögött áll a Grazer Burg (Gráci Vár) megmaradt szárnya. Az 1438-ban emelt építmény rejtett alagúttal volt összekötve a Schlossberggel. A hercegi lakhely később kormányzati székhely lett. A francia megszállást követően a romos szárnyait 1850-ben elbontották. Római sírkövekkel az oldalában a kettős csigalépcső tornya a legérdekesebb építmény.

Grazer Burg (Gráci Vár) mellett áll az 1464-ben III. Frigyes megbízásából elkészült késő gótikus grazi dóm. Szerény külsejéből nem is sejtettem, hogy milyen pazar barokk belsőt rejt.

Közvetlenül a Szent Egyed katedrális mellől az utcaszintről lépcsősor vezet a kupolás Szent Katalin-templomhoz és II. Ferdinánd (1578–1637) császár mauzóleumához. Ez valamennyi Habsburg-uralkodó síremlékénél nagyobb. Építése 1614-ben kezdődött viszont száz év múlva fejeződött csak be. Az 1618-ban magyar királlyá koronázott Ferdinánd buzgó katolikussága a harmincéves háború kirobbanásához vezetett. A hátsó toronyban szabadon felmehettem.

a dupla szarkofág 

A dómnegyed részét képezi a mauzóleummal szemben a Gráci Egyházmegyei Múzeum (Diözesanmuseum Graz), amelybe egy a császári nyughelyre is érvényes kombinált jeggyel léptem be. A kiállítás anyaga szerény, az absztrakt művészet szörnyűségeinek is helyed adtak benne. A monumentális épület egy részét egyházi előjárók, kispapok is lakják. A belső vakolatdíszei impozánsak.

püspöki étkezde

Keresztelő Szent János szobra a Gráci Egyházmegyei Múzeum kisebbik udvarán

A régi jezsuita egyetem a sarkon közvetlen szomszédja a múzeumnak.

A Burgtor (Várkapu) alatt kimentem a parkba (Stadtpark), ahol az egykori erőd nyomvonalára épült házak mentén haladtam az operáig. 

Ez a bécsi után Ausztria második legnagyobb operaháza. Eredetileg városi színházként működött, 1899-ben tartották a megnyitóját. A barokk stílusú épületet a II. világháborúban bombatalálat érte, emiatt helytelenül lebontották az oszlopcsarnokát és eredeti homlokzatát is egyszerűsítették az újjáépítés során. Belül azonban a tágas lépcsőház, a páholyok, a gazdagon díszített, aranyozott stukkók és a mennyezeti freskók érintetlenek maradtak. Az 1980-as évek közepén az operaházat kibővítették, gondosan ügyelve szépségének megőrzésére. Ekkor jó alkalom kínálkozott volna a kupola- és párkánydíszeit, illetve az oszlopcsarnokát visszaállítani.

Innen a kormányzati hivatalnál egy újabb kanyarral a szűk utcák felé fordultam vissza.

az egykori erőd nyomvonalára épült kormányzati hivatal az Opernringen

Bürgergasse és a Bindergasse sarka Grazban

Az Engegasse olaszosan szűk sikátorán áthaladva a turista seregek által „megszállt” harangjátékáról nevezetes Glockenspielplatzra értem ki. A tér meghatározó épülete a Maurer ház. Gottfried Maurer kereskedő a XIX. század elején a németalföldi utazásai során ihletet kapva készíttette a harangjátékot. Az óralap alatt megnyíló két ablakból előbukkanó stájer népviseletű figurapár táncjátékával egészül ki a harangjáték. A harangjáték naponta háromszor 11 majd 15 és este 18 órakor ad élvezetet az alatta összegyűlteknek.

Maurer ház a harangjátékkal Grazban

A terecske az egykori kelmefestők utcájában (Färbergasse) folytatódik.

A Schlossberg alját a Spor(n)gasse (Sarkantyú utca) szegélyezi, ami szintén kihagyhatatlan a város alapos megismeréséhez.

a Római Császár Vendéglő (1755)

szecessziós homlokzat a Sporgasséban

Graz ék alakú Főterét (Hauptplatz) sűrűn közlekedő villamosjáratok szelik át, de mind más színezetű. Az elegáns XVII-XVIII. századi polgárházak által határolt tér közepén magasodik a stájerek által nagyra becsült János főherceg emlékére 1878-ban emelt díszkút (Erzherzog-Johann-Brunnen). Ferenc József unokaöccse a tartomány fellendítéséért sokat tett. 

Erzherzog-Johann-Brunnen Graz

A Spor(n)gasse sarkán áll a Luegghaus, amely virágokkal befuttatott stukkódíszítésű.

Luegghaus Graz

A teljes homlokzatában festett 1360-ban épült Herzogshof freskóit 1742-ben vitték fel rá. A teljes felületen 220 m²-en görög és római istenek láthatók.

Herzogshof  Graz

A tér déli oldalát az impozáns, neoreneszánsz stílusú, 1893-ban átadott Rathaus (Városháza) épülete foglalja el.

A térről a villamosok mentén cseppet sem fáradtan a Herrengasseban folytattam a nézelődésemet. 

A városháza mögött egy sarokkal a reneszánsz Landeshaus (1531) udvarát sem szabad kihagyni.

Déli oldalához a Zeughaus (Fegyvertár) simul, amelyben középkori fegyvergyűjtemény látható. 

Kissé lejjebb, a Herrengasse túloldalán a városi plébániatemplom (Stadtpfarrkirche) barokk tornya emelkedik ki az utca házainak sorából. A gótikus belső tükrözi az 1440-ben az építésekor uralkodó stílust.

A Herrengasse végén a város déli fontos kijárata volt a középkorban az Eiserne Tor, ami nevének eredete valószínű a kapu fémburkolatára vezethető vissza. Mára semmi nem maradt belőle. Helyén ék alakú térré szélesedik az utca.

Innen vettem egy kanyart és a Herrengasse-val párhuzamosan egy másikban a Schmiedgassen lépkedve tartottam a vasútállomás felé. Persze még volt bőven mit látni a gyönyörű óvárosban.

A Főtér (Hauptplatz) sarkából nyíló Albrechtgasse egyik sörözőjében fogyasztottam és pihentem egy negyedórányit.

 

A városnézésem utolsó céljaként a XIII. század első felében épült ferences templomot és kolostort hagytam. Hagymakupolás tornyával a Mura partját szépíti.

A vasútállomásra igyekezvén a legnagyobb döbbenetemre egy drogautomatát vettem észre. Mindenki nem vehet belőle csak egy bizonyos engedéllyel rendelkezők. A gyönyörű Ausztriában további szégyen, hogy a melegházasság alkotmányos jog, továbbá a hatóságok elismerik a férfi/nő mellé a harmadik nemet. Mi lesz itt még? Majd az ember és az állat házassága lesz szentesítve?

A főpályaudvarról az elővárosi vonattal utaztam Fehringbe, ahol a parkoló autómmal 2,5 óra vezetés után még világosban fordultam be az udvarunkra , de egyetlen szarvassal sem találkozva.