Nagyrécse

Nagykanizsára bútort nézni mentünk. Miután végeztünk már ebédidő volt. A város határában hazafelé Nagyrécsénél egy csodálatos épület hívta fel magára a figyelmet. Ez a Berényi Fogadó és lovarda, amely parkolójában leálltunk. Először csak a homlokzatát fényképeztem, de mivel volt nálunk SZÉP KÁRTYA is rákérdeztünk, hogy elfogadják-e azt. A kedvező válasz miatt beültünk és két kacsapecsenyét rendeltünk. Nem volt olcsó, de voltaképpen a cégünk és az állam jóvoltából nem pénzzel fizettünk. 

A fogadó berendezése leírhatatlanul hangulatos, amelyet a képekkel igyekszem szemléltetni. 

A teli pocakunkkal egy kört is tettünk az ezer lakosú faluban, ahol semmi jelentős látványosság nincs. A földbirtokos Inkey László által 1864-re felújíttatott neoromán Szent László király templom szép formájú, de ráférne már egy külső színezés. 

Szemben áll vele az Inkey kastély, amely csupán egy része az eredetinek. A második világháború után a nagy téglahiányra hivatkozva lebontották az úri lak felét, ezzel megszentségtelenítették Inkey László az 1848-1849-es szabadságharc hadnagyának emlékét. A mostani homlokzata, stukkó hiányos fala a legkevésbé sem tetszetős. Jelenleg az épületcsonk művelődési ház. 

A parkjának egységét az iskola kockaépületével tették tönkre. A nebulóknak remekül szolgálhatott volna a kastély az eltüntetett felével együtt, ha a nemzeti érzés meg lett volna a tégla elhordóiban. A főbejárata előtt áll egy mamut fenyő. 

Onnan a lépcsősoron jutni a hősök emlékművéhez. 

A sarkon egy helyreállított 1926-ban emelt korpusz áll. 

A faluban nincs tájház, csupán két rossz állapotú épület viseli a népi építészet jegyeit. 

Az utcákon végiggurulva meg kell állapítsuk, hogy a 2001-ben épült fogadó a legfigyelemreméltóbb épület a faluban. Nagyrécse nevű vasútállomás is van, de az Nagykanizsa területére esik és csupán forgalmi kitérőként használják a vonatoknak. A falu innen szinte megközelíthetetlen gyalog.

Az újkőkortól bizonyíthatóan lakott hely. A késő vaskor gazdag anyaga a kelták jelenlétére utal. A település első ismert írásos említése 1263-ból való Reche alakban. A név horvát eredetű, amely olyan helyet jelöl, ahol árok húzódik. Folyamatosan létező település. A középkorban várjobbágyok lakták. A törökök először 1566-ban pusztítják el, de mindig újraépült. A szabadságharc idején – a néphagyomány szerint – a récseiek Jellasics és Nugent tábornok utánpótlási vonalát zavarták, illetve részt vettek a nemzetőrség Mura menti védelmi harcaiban.

Nagyrécse része Bacónakhegy. Itt vezetékes víz is van nem csak villanyhálózat. A szelídgesztenyefák a zalai dombokon sok helyütt jelen vannak. A szúrós megsárgult kupacsai a fák alatt terülnek el. A makktermésért már kevés ember hajol le, mert jobbára a vadak eledelévé vált.

A pincesor közepén áll az 1745-ben épült Mária Magdolna kápolna. Falai felnedvesedtek a szigetelés gondjai miatt. 

Itt „ELADÓ” táblát alig láttam, pedig annál több birtok vár vevőre, mint amennyit kitűztek. Egy gazdálkodóval szóbaelegyedtem, aki pár nappal előbb vette le a kiírást, mivel régóta senki se érdeklődött iránta. Egy elfogadható állapotú 30 nm területű 2 helyiséges alápincézett épület több ezer nm területtel potom pénzért megkapható. 

Még két másik hegyháton is vannak a falunak pincéi, amelyek Kisrécséhez vannak közelebb. A betonelemekkel borított hegyi út mellett ritkábban vannak pincék és azok is rosszabb állapotúak. Itt is vannak állandó lakosok, sőt még külföldiek is. Az utóbbiak legtöbbször németek, akik hazájuk nagyvárosaiból a betelepített migránsok miatt költöznek a számukra nyugodt, olcsó, erdős és jó levegőjű zalai dombokra.