Ehrenburgi szállásunkon már virradatkor felébredtem. A
muskátlis balkonra kimenve a vacogtató hűvös elriasztott a kiüléstől. A többiek
ébredése után kényelmes készülődéssel 8 óra körül indultunk el a Suzukimmal Bruneck
felé, de még előtte délre fordultunk a Dolomitok irányába. A Gader / Gadera
patak mentén a jó minőségű főút (SS244) kanyarokkal és alagutakkal van teli.
 |
| Gader / Gadera patak |
Kávézni
álltunk meg Pikolein / Piccolino egykori postaváltó helyén. Ez már a ladinok
földje, akik a német nyelvű lakosság között élnek mintegy húszezres népcsoportként. Éppúgy szólhatunk hozzájuk németül, mint olaszul. A pincérnek elmondtuk, hogy a
Dolomitok szívébe Arabbába megyünk túrázni. Közölte, hogy aznap az a térség le
van zárva, mert bicikli maratont tartanak.
Jó tanácsát megfogadva csak Abtei / Badia
üdülőközpontba mentünk. A 3400 lakosú ladin település 1324 méter magasan
fekszik. Határában a sífelvonó parkolójában pihentettük a Suzukimat a túránk
idejéig. Tolongás nem volt még 9 óra táján a pénztárnál, ahol a 12,2 euros
retour jegyünket vettük meg a kötélpályára.
 |
| Abtei / Badia |
A 12 perces ringatózással a Heilig
Kreuz / Santa Croce templom alá értünk. Félórás sétával jutottunk fel hozzá. Már a
XI. században állt itt egy templom, de a mostani 1484-ben épült.
Mellette hegyi
szálló és hegyi fogadó (Hütte) állnak.
A meredek Heiligkreuzkofel / Monte
Cavallo 2907 m magas szürke sziklacsúcs háttérként mesés.
Miközben a három
gyenge sört megrendeltem a népviseletes pincérnőt is lefotóztam az
engedélyével.
Amíg a padon ültünk az enyhe szellő hűtötte az izzadt homlokunkat.
A habos megivása után kisebb kört tettünk és gyönyörködtünk a sok apró virágban,
illetve a Gader völgy elénk tárulkozó látványában. Olykor felnéztünk a
fellegekbe nyúló sziklafalra is.
A sífelvonón leereszkedve fotóztuk a falut és
az alattunk legelő teheneket.
 |
| Abtei / Badia a sífelvonóról nézve |
A déli harangszóra értünk az
autómhoz. Bruneck irányába indultunk vissza pár kilométert. A figyelmeztető
lámpa jelezte, hogy fogyóban van a Tapolcán tankolt benzinből. Számomra
szokatlan helyen, egy automata üzemanyagkútnál nyomtam bele a szükséges
litereket. A Gader / Gadera patak völgyéből balra az 1700 lakosú St. Martin in
Thurn / San Martino in Badia / San Martin de Tor felé tértünk le.
Temploma és szép muskátlis házai mellett egy ultramodern szörnyű épület is éktelenkedik.
A Turm várhoz kanyarodtunk fel. Múzeuma betekintést ad a Dolomitok völgyeiben élő ladin népesség kultúrájába. Főleg az egykori használati tárgyaikat és nyelvi emlékeiket őrzik.
A magyar látogatóknak a rovásírásos kövek ragadják meg a figyelmét. A kézzel karcolt köveket a Pore hegyen a Buchenstein völgy felett találták. A felirat a vaskorból származik, vélhetően Kr. e. 400 – 100 közötti időből való. Az északi etruszk ábécét használják rajta, viszont a nyelv az rétó (Rätisch). A rétó (Rätisch) valószínű nem indoeurópai nyelv és valószínű az Alpok nagyobb területein beszélték a romanizálódás előtt. A rovások jól olvashatóak jobbról balra haladva és érthetőek is, de egyetlen szó sincs közöttük. A szöveg olvasatában még vannak értelmezési különbségek a kutatók között.
A hely, Würzjoch ismét ámulatba ejtő szépségű. Alig csuktuk be az autó ajtaját és tettünk pár lépést az ég zengése és a fekete felhők megsiettették iramunkat egy magasabb szinten álló hegyi fogadó felé (Munt de Fornella).
Ügyesek voltunk, mert ahogy a fedett teraszára betoppantunk megeredt az eső. A félórányi kényszerű pihenőt ebédünk elfogyasztásával töltöttük. Hiába olvastuk el a falapok közé szorított étlapot abból sok mindent nem értettünk, így rábíztuk a pincérre, hogy valami helyi étket hozzon könnyű sörrel. Nem csalódtunk a minőségben és a személyzetben.
Falatozgatásunk közben a felhők mozgását figyeltük, amelyek olyan rendesek voltak, hogy addigra elvonultak mire mi leraktuk az evőeszközöket. A hegyi fogadó mögött indulva a villanypásztorral elkerített alpesi legelőn háromféle marha legelt, a nálunk megszokott tarka, alpesi és őstulok.
Még hófoltok is fehérlettek néhol a 2813 méteres csúcs szikláinak árnyékában.
A parkolóba visszaérve egy
másik útvonalon keresztül kívántunk a szállásunkra indulni. Kissé hosszabb
volt, de nem bántuk meg, mert szintén gyönyörű tájakon gurultunk át. A hegyoldal
meredekén rejlő templom Eores / Afers-ban a festői hegyek hátterével épp olyan
megállási kényszerrel hatott ránk, mint St. Andrä körtemploma.
A buszmegállóban várakozó házaspártól érdeklődtünk a helyes irány felé, akik stopposként beültek hozzánk és kísértek minket Brixen / Bressanone központjába. Az SS49-es főútra kiérve a Rienz folyó 1269 óta álló őrvárának (Mühlbacher Klause / Chiusa di Rio Pusteria) rom jellege néhány gerendával és tetőcseréppel megszüntethető lenne. A vasút a felső, a főút az alsó felén húzódik, így falai már nem érnek a vízbe.
 |
| St. Martin in Thurn / San Martino in Badia |
Temploma és szép muskátlis házai mellett egy ultramodern szörnyű épület is éktelenkedik.
 |
| abszurd a modern ház ebben a szép alpesi környezetben |
A Turm várhoz kanyarodtunk fel. Múzeuma betekintést ad a Dolomitok völgyeiben élő ladin népesség kultúrájába. Főleg az egykori használati tárgyaikat és nyelvi emlékeiket őrzik.
A magyar látogatóknak a rovásírásos kövek ragadják meg a figyelmét. A kézzel karcolt köveket a Pore hegyen a Buchenstein völgy felett találták. A felirat a vaskorból származik, vélhetően Kr. e. 400 – 100 közötti időből való. Az északi etruszk ábécét használják rajta, viszont a nyelv az rétó (Rätisch). A rétó (Rätisch) valószínű nem indoeurópai nyelv és valószínű az Alpok nagyobb területein beszélték a romanizálódás előtt. A rovások jól olvashatóak jobbról balra haladva és érthetőek is, de egyetlen szó sincs közöttük. A szöveg olvasatában még vannak értelmezési különbségek a kutatók között.
Szembetűnő
a székely - magyar rovásírással való hasonlóság.
Innen kemény 14 km hegyi menetet követően a 2006 méter magasan
fekvő ladin feliratos Börz vendégház elé parkoltunk le.
A hely, Würzjoch ismét ámulatba ejtő szépségű. Alig csuktuk be az autó ajtaját és tettünk pár lépést az ég zengése és a fekete felhők megsiettették iramunkat egy magasabb szinten álló hegyi fogadó felé (Munt de Fornella).
 |
| Würzjoch |
 |
| Munt de Fornella hegyi fogadó |
Ügyesek voltunk, mert ahogy a fedett teraszára betoppantunk megeredt az eső. A félórányi kényszerű pihenőt ebédünk elfogyasztásával töltöttük. Hiába olvastuk el a falapok közé szorított étlapot abból sok mindent nem értettünk, így rábíztuk a pincérre, hogy valami helyi étket hozzon könnyű sörrel. Nem csalódtunk a minőségben és a személyzetben.
 |
| Munt de Fornella hegyi fogadó étlapja falapok között |
Falatozgatásunk közben a felhők mozgását figyeltük, amelyek olyan rendesek voltak, hogy addigra elvonultak mire mi leraktuk az evőeszközöket. A hegyi fogadó mögött indulva a villanypásztorral elkerített alpesi legelőn háromféle marha legelt, a nálunk megszokott tarka, alpesi és őstulok.
Még hófoltok is fehérlettek néhol a 2813 méteres csúcs szikláinak árnyékában.
 |
| Würzjoch |
 |
| Eores / Afers falucska temploma |
 |
| St. Andrä |
A buszmegállóban várakozó házaspártól érdeklődtünk a helyes irány felé, akik stopposként beültek hozzánk és kísértek minket Brixen / Bressanone központjába. Az SS49-es főútra kiérve a Rienz folyó 1269 óta álló őrvárának (Mühlbacher Klause / Chiusa di Rio Pusteria) rom jellege néhány gerendával és tetőcseréppel megszüntethető lenne. A vasút a felső, a főút az alsó felén húzódik, így falai már nem érnek a vízbe.
 |
| Mühlbacher Klause / Chiusa di Rio Pusteria |
Szállásunkra
szürkületben értünk vissza. A tartalmas napunk után remekül aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése