2019. július 30., kedd

Dél – Tirol / Südtirol (3. rész: Meran/Merano)



Ehrenburgi szállásadónk az érkezésünkkor felkínálta az ingyen vonatozásunk lehetőségét. Három kis kártyát adott, amelyeket a második napon használtunk fel. A 200 méterre lévő vasútállomáson blokkoltuk le mindet az automatában, amitől számítva 1 hétig lehetett kirándulgatni. Mi csupán egy napot éltünk a lehetőséggel. Hétfő reggel negyed nyolckor már a vonaton ültünk. Két átszállással értünk a mediterrán növényzetben rejlő negyvenezres Meran / Merano városba. A korszerű szerelvény ablakán át a völgyek oldalában mindenütt kisebb őrvárak tűntek ki az erdőkből. Az Eisack / Isarco folyót Franzensfesteben alsó és felső részből álló erős monarchiabeli erődrendszer védte előkapujaként a Brenner hágónak. A csonkavágányra érkeztünk a fából épült vasútállomás elé, amely éppúgy két nyelven van feliratozva, mint minden ebben a régióban. Ne feledjük Szlovákiában csak az idéntől. 


Itt és még Bozen / Bolzano-ban kellett a forgalmas peronokon igyekeznünk az átszállások során.  
A háromezres hófoltos hegyek koszorújában két folyó (Etsch/Adige – Passer/Passirio) összefolyásánál fekszik Meran / Merano. Klímája mediterrán, amit egyből észrevenni az utcáinak növényzetén. Nekünk roppant különös, hogy itt pálmafák gyökeredznek a földben. Az állomási büfében megkávéztünk, majd emléktárgyat is vettünk a trafikban, de mindegyikben nyolcvan év körüliek szolgáltak ki minket. 

Meran / Merano vasútállomása a város felől

A Goethe utcán, a régi villák mentén értünk a Vinschgauer városkapuhoz, majd egészen a Színház térig folytattuk. 



Vinschgauer városkau Meranban





Túlsó felén folyik a Passer / Passirio. Gátján hosszú sétány húzódik, amin mi az egykor szanatóriumként működő Kurhaus felé nézelődtünk. A XIX. században a régi városfal lebontásával alakították ki ezt a népszerű korzót. A pálmaligetes szakasza a legszebb a két híd között. 






Az 1909-ben átadott Postbrücke a korának szépségével áll ma is. Túlsó vége a XV. századi gótikus Szentlélek-templomhoz (Heiliggeistkirche) vezet. 

Szentlélek-templom (Heiliggeistkirche) Meran

Inkább az óváros felé fordultunk. A Bozner kapu alatt belépve szűk sikátoron érni a katolikus Szent Miklós templomhoz, amely 1302-től 1465-ig épült. 







Külső homlokzatát két freskó is ékesíti. A háromhajós belső terét a gótika határozza meg, de a XVIII. század végi barokk stílusú átépítés is nyomot hagyott. 







A kávézók, emléktárgyboltok előtt az átalakított Piaggio robogó teherautóról Heisse Würstel (hot dog) vehető. Nem éltünk a lehetőséggel, mert lassította volna a közlekedésünket. 


A 83 méteres harangtorony alatt folytattuk tovább a Passeir kapuhoz. 


Rajta keresztül a folyó parti buja mediterrán növényzetű panorámasétányra jutottunk, ami a házak felett húzódik. 






A gyalogos kőhídnál (Steinerner Steg) a sziklákon átzúgó víznél ágazik el. 


Mi a magányos lőportoronyhoz (Pulverturm) kanyarodtunk fel, amely remek kilátópont Meran/Merano felett. 





A korláttal szegélyezett ösvény másik végén az V. századból eredő ókeresztény, később a XIII. században bővített Zenoburg erősen felújított erődtemploma áll a sziklán a lombok takarásában. 



Innen visszafordulva araszoltunk le a roskatag lépcsőkön a templom oldalába. Több várkastély is látogatható Meran/Merano karéjában, de mi még a tartomány nevét adó kb. 3 km-re lévő Tirol kastélyt is csak távolról néztük. Az itteni kastély nevét felvett grófok a XIII. sz. végén tették meg Merant uradalmuk központjává, majd 1317-ben Meran hivatalosan is egész Tirol fővárosa és a grófi család rezidenciája lett. A Habsburgok, viszont 1420-ban az ezüstbányákhoz közelebb fekvő Innsbruckba teszik át a terület központját.



Az egykori városfalon belül a hegy tövében 1480-ban épült helytartói vár (Landesfürstliche Burg) viszont útba esett. Mi inkább a történelmi központban igyekeztünk másik utcákat megjárva a vasútállomás felé.

  

helytartói vár (Landesfürstliche Burg) Meran



Vissza útban csak Franzensfeste-ben volt átszállásunk. 


A második vonatról nem léptünk le Ehrenburgban a szállásunk falujában, hanem Bruneckben, mert volt időnk ahhoz, hogy a nap másik felét további városnézéssel töltsük.     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése