Ehrenburgi
szállásadónk az érkezésünkkor felkínálta az ingyen vonatozásunk lehetőségét.
Három kis kártyát adott, amelyeket a második napon használtunk fel. A 200
méterre lévő vasútállomáson blokkoltuk le mindet az automatában, amitől
számítva 1 hétig lehetett kirándulgatni. Mi csupán egy napot éltünk a
lehetőséggel. Hétfő reggel negyed nyolckor már a vonaton ültünk. Két
átszállással értünk a mediterrán növényzetben rejlő negyvenezres Meran / Merano
városba. A korszerű szerelvény ablakán át a völgyek oldalában mindenütt kisebb
őrvárak tűntek ki az erdőkből. Az Eisack / Isarco folyót Franzensfesteben alsó
és felső részből álló erős monarchiabeli erődrendszer védte előkapujaként a
Brenner hágónak. A csonkavágányra érkeztünk a fából épült vasútállomás elé, amely éppúgy két nyelven van feliratozva, mint minden ebben a régióban. Ne feledjük Szlovákiában csak az idéntől.
Itt
és még Bozen / Bolzano-ban kellett a forgalmas peronokon igyekeznünk az
átszállások során.
A
háromezres hófoltos hegyek koszorújában két folyó (Etsch/Adige –
Passer/Passirio) összefolyásánál fekszik Meran / Merano. Klímája mediterrán,
amit egyből észrevenni az utcáinak növényzetén. Nekünk roppant különös, hogy itt
pálmafák gyökeredznek a földben. Az állomási büfében megkávéztünk, majd
emléktárgyat is vettünk a trafikban, de mindegyikben nyolcvan év körüliek
szolgáltak ki minket.
Meran / Merano vasútállomása a város felől |
A Goethe utcán, a régi villák mentén értünk a Vinschgauer
városkapuhoz, majd egészen a Színház térig folytattuk.
Vinschgauer városkau Meranban |
Túlsó felén folyik a
Passer / Passirio. Gátján hosszú sétány húzódik, amin mi az egykor
szanatóriumként működő Kurhaus felé nézelődtünk. A XIX. században a régi
városfal lebontásával alakították ki ezt a népszerű korzót. A pálmaligetes
szakasza a legszebb a két híd között.
Az 1909-ben átadott Postbrücke a korának szépségével
áll ma is. Túlsó vége a XV. századi gótikus Szentlélek-templomhoz (Heiliggeistkirche)
vezet.
Szentlélek-templom (Heiliggeistkirche) Meran |
Inkább az óváros felé fordultunk. A Bozner kapu alatt belépve szűk
sikátoron érni a katolikus Szent Miklós templomhoz, amely 1302-től 1465-ig épült.
Külső homlokzatát két freskó is ékesíti. A háromhajós belső terét a gótika határozza
meg, de a XVIII. század végi barokk stílusú átépítés is nyomot hagyott.
A
kávézók, emléktárgyboltok előtt az átalakított Piaggio robogó teherautóról Heisse
Würstel (hot dog) vehető. Nem éltünk a lehetőséggel, mert lassította volna a
közlekedésünket.
A 83 méteres harangtorony alatt folytattuk tovább a Passeir kapuhoz.
Rajta keresztül a folyó parti buja mediterrán növényzetű panorámasétányra
jutottunk, ami a házak felett húzódik.
A gyalogos kőhídnál (Steinerner Steg) a
sziklákon átzúgó víznél ágazik el.
Mi a magányos lőportoronyhoz (Pulverturm)
kanyarodtunk fel, amely remek kilátópont Meran/Merano felett.
A korláttal
szegélyezett ösvény másik végén az V. századból eredő ókeresztény, később a
XIII. században bővített Zenoburg erősen felújított erődtemploma áll a sziklán
a lombok takarásában.
Innen visszafordulva araszoltunk le a roskatag lépcsőkön a templom oldalába. Több várkastély is látogatható Meran/Merano karéjában, de mi még a tartomány nevét adó kb. 3 km-re lévő Tirol kastélyt is csak távolról néztük. Az itteni kastély nevét felvett grófok a XIII. sz. végén tették meg Merant uradalmuk központjává, majd 1317-ben Meran hivatalosan is egész Tirol fővárosa és a grófi család rezidenciája lett. A Habsburgok, viszont 1420-ban az ezüstbányákhoz közelebb fekvő Innsbruckba teszik át a terület központját.
Innen visszafordulva araszoltunk le a roskatag lépcsőkön a templom oldalába. Több várkastély is látogatható Meran/Merano karéjában, de mi még a tartomány nevét adó kb. 3 km-re lévő Tirol kastélyt is csak távolról néztük. Az itteni kastély nevét felvett grófok a XIII. sz. végén tették meg Merant uradalmuk központjává, majd 1317-ben Meran hivatalosan is egész Tirol fővárosa és a grófi család rezidenciája lett. A Habsburgok, viszont 1420-ban az ezüstbányákhoz közelebb fekvő Innsbruckba teszik át a terület központját.
Az egykori városfalon belül a hegy tövében 1480-ban épült helytartói vár (Landesfürstliche Burg) viszont útba esett. Mi inkább a történelmi központban igyekeztünk másik utcákat megjárva a vasútállomás felé.
helytartói vár (Landesfürstliche Burg) Meran |
Vissza
útban csak Franzensfeste-ben volt átszállásunk.
A második vonatról nem
léptünk le Ehrenburgban a szállásunk falujában, hanem Bruneckben, mert volt időnk
ahhoz, hogy a nap másik felét további városnézéssel töltsük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése