utazások: Istria májusban (3. nap)

1.Nap: Buje, Grožnjan, Motovun, Buzet, Hum, Roč, Istarske Teplice. 2.Nap: Pazin, Vrsar, Limski kanal, Rovinj, Dvigrad, Kanfanar, Žminj, Trviž. 3. Nap: Bale, Vodnjan, Pula, Barban, Labin, Kršan, Gračišće. 4.Nap: Štanjel, Škocjan, Betinja, Trojane.

Második éjszakánkon még jobban esett az alvás, de mégis 6 órakor játszi könnyen felkeltünk. Aludni otthon is lehet, de mi nem azért jöttünk. Minél több látnivalót igyekeztünk megnézni.

Elsőként a tengertől kb. 6 km-re a 21 számú út mentén a sziklás fennsíkon elterülő Bale/Valle központja szélénél parkoltunk le. A festői középkori kisváros mára alig ezerlelkes faluvá zsugorodott, azonban megőrizte történelmi városmagját. Helyén már a rómaiak előtt és alatt is vár állott.

Bale/Valle

Fő nevezetessége a Soardo-Bembo várkastély. A középkorban a Nadal család idejében még két erős toronyból állt kölcsönös kapcsolatban a védőfalakkal. A XV. században a Soardo család közéjük egy egyszárnyú, többemeletes gótikus-reneszánsz palotát épített. Jelenleg a helyi olasz egyesület működik benne.

Bale/Valle

Szemben a kövezett téren találtuk a loggiás, élénk színű, egykori városházát, ami jelenleg községi önkormányzatként tölti be a feladatát. Oszlopai mögül az óratornyot is sikerült lefotóznom.

Bale/Valle

A várkastély egyben átjárója az óváros külső és belső gyűrűje, a koncentrikusan futó utcák között. A központtól keletre van a főtér a Sarlós Boldogasszony plébániatemplommal, amelynek hátsó fala elérte a vár alsó részét a védőfalakkal. Építésekor a régebbi templomból megmaradt a kripta. Ennek hasznosítására itt rendezték be a település kőtárát, ahol a régészeti feltárások során előkerült szobrokat, díszesen faragott domborműveket és sírkőlapokat az ókor és a késő középkor közötti időszakból láthattunk belépődíj ellenében. A lapidáriumban őriznek egy a régi templomból származó XV. századi reneszánsz szárnyasoltárt és egy VII. századi kőszarkofágot is, amely Bale védőszentjének Szent Juliannának a maradványait tartalmazza.

Bale/Valle

Bosszúságunkra kikerülhetetlenül kötélre csíptetett száradó ruhák is belelógtak a templom fényképébe.

Bale/Valle

Ahogy az a legtöbb isztriai középkori város esetében is történt a várfalak védelmi funkciójuk elveszítésével szükségtelenné váltak és legnagyobbrészt lebontották őket, vagy nyomvonalán lakóházak épültek.

A régi városmag területén a plébániatemplom közelében található a XV. században épített kis gótikus Szentlélek-templom. A kőtömbökből épített, kőpalával fedett templom szentélyének falán freskótöredékeket láttunk.

Bale/Valle

Innen a következő célként a 21-es főúton haladva 10 km-re a 3500 lakosú Vodnjan/Dignano városkát választottuk. Ez is a tengertől kb. 6 km-re Pula közelében található. A vasúti megálló parkolójában hagytuk a Suzukimat. Nem jellemző módon a városmag sík területen fekszik egy római településen Attinianumon. A gazdaság alapját régen a mezőgazdaság (olajbogyó, szőlő, zöldség, dohány és gabona) és az állattartás képezte. Dignano/Vodnjan 1411-ben részt vett az aquileiai pátriárka és Velence közötti háborúban. A pátriárka Zsigmond magyar királlyal és a vegliai grófokkal kötött szövetséget. A város falai súlyosan megsérültek a magyar és horvát seregek ostromában és a város vezetői úgy határoztak, hogy nem építik őket újjá. A XVI. században élte a város a fénykorát, ekkor az Isztria legfejlettebb és legnépesebb városának számított. Ebben az is befolyással volt, hogy több járványhullám is elkerülte.

Az ódon házak közötti sikátorok összetalálkozásánál a parányi téren a város valószínűleg legrégibb temploma a Szent Katalin templomocska rejtőzik. Négyszög alaprajzú épület félköríves apszissal, kora román stílusjegyekkel. A korabeli források alapján a XII. vagy a XIII. században épült. Északi falán Szent Apollónia és Szent Katalin életéből vett jelenetet ábrázoló freskókat tártak fel.

Vodnjan/Dignano

Pár sarokkal innen a főtérre értünk ki, ahol már színes vakolattal felújított házak körében piroslik a városháza.

Vodnjan/Dignano

Vodnjan/Dignano városháza

A velencei stílus több homlokzaton is fellelhető. Nem különben a Szent Balázs püspök tiszteletére szentelt plébániatemplomnál is, amely az Isztria legnagyobb szakrális épülete. Egy korábbi templom helyére 1761 és 1830 között építették. A XI. századi háromhajós kora román bazilika a XVIII. század közepére olyan állapotba került, hogy az 1757-es egyházlátogatás után Balbi pólai püspök megtiltotta a használatát. Különálló harangtornya iránytűként 63 méter magasan a többszintes házak cserepei fölé nyúlik.

Vodnjan/Dignano

A vasúti megállóban pihenő autónkhoz visszamentünk. Az utastér forró levegőjét kiengedtük, miközben szomjunkat oltva kortyolgattunk. Sajnos ez idő alatt nem jött egy vonat sem. Ritkán jár és vélhetően az a greffitis motorvonat pár közlekedik oda-vissza, amely egyikét előző nap Kanfanar/Canfanaro vasútállomásán fotóztuk le.

Húsz perc kocsikázással az Isztriai-félsziget délnyugati csücskére a százezer lakosú Pula/Polába értünk. A kikötőben volt bőven szabad hely az autóknak. Rajtunk kívül pár német állt le.

Pula/Pola

Az út túloldalán öreg pálmák csodálatos sora, amely a vasútállomás felé húzódik. A mályva színű épület és az előtte kiállított gőzmozdony a császári időket idézi.

Pula/Pola

Pula/Pola és Isztria 1813-ban Ausztriához került, ami a város felvirágzását eredményezte. Nagy természetes kikötője a Habsburg Birodalom fő hadikikötője és fontos hajógyártó központja lett. Pula/Pola megfakult antik ragyogású kisvárosból modern iparvárossá nőtte ki magát. A szemközti Brioni szigete a Habsburg királyi család nyaralóhelyévé vált. Az állomásról a kikötőhöz visszafordultunk és onnan pár lépésre az amfiteatrumot jártuk körbe. A 23 000 nézőt befogadó ellipszis alakú építmény hosszabbik tengelye 132 méter. Mivel részben domboldalra épült, ezért a szárazföld felőli oldala kétszintes, a tenger felőli viszont három. A római kori amfiteátrumok közül az öt legnagyobb között található. A római korban még közvetlenül a part mellett állt, de az évszázadok folyamán az öböl egy részét feltöltötték. A támpillérek hézagjának hátterében a Szent Antal templom látható.

Pula/Pola

Megkerültük az ovális építményt és az erődbe mentünk fel. Tetejéről az egyik oldalról a történelmi központra való kilátás gyönyörű, a másik oldalról a közeli hajógyár darui magasodnak, a harmadik oldalról pedig a renoválás alatt álló ókori színházba pillanthattunk le.

Pula/Pola

Az óváros további nevezetességeit kerestük a régi házak között sétálva.

Pula/Pola

A diadalív a római klasszikus művészet egyik legfontosabb műemléke. A Sergiusok családjából származó Salvius Postumus építette családja három tagjának tiszteletére. Egykor a Sergiusok szobrai álltak, mára már csak a feliratai maradtak meg. A központi íves nyílás gazdagon profilozott és túlnyomórészt növényi motívumokkal díszített. Az ív tetején egy kígyóval harcoló sas domborműve található. Az ív és a koszorú egyenes irányát két háromszög alakú felület zárja le, amelyekben a Győzelem - Viktória szimbólumok szimmetrikusan vannak ábrázolva. A frízen a „Salvia Postuma” felirat olvasható.

Pula/Pola

A diadalív alatt áthaladva a várost védő római bástyák megmaradt alapjai emelkednek ki kb. félméternyit.

Pula/Pola

Arrébb egyre magasabban maradtak meg. A kövei több kor építészetének emlékeit őrzik. Van ahol jól kivehetően épületek bontásából származó törött oszlopokat és vésett köveket is beépítettek. A római korban jellemzően nagyobb tömböket használtak.

Pula/Pola

Két körbástya között épségben van a Herkules-kapu a legrégebbi római emlék a városban a Kr. e. I. századból. A megkopott zárókő Hercules fejét ábrázolja, aki az ókori Pola védőistene volt. Lucius Calpurnius Piso Caesoninus és Caius Cassius Longinus neve szerepel, akiket a római szenátus bízott meg, hogy alapítsák meg a polai kolóniát, amit a Kr. e. 47-44 közötti időszakra tesznek. Történelme ennél régebbi, mert a rómaiakat megelőzően a nevéből Pola is következtethetően görögök is lakták, akiket viszont az illírek előztek meg.

Pula/Pola

Néhány lépésre a II. századi kettős kapu (Porta Gemina) áll, amely még megmaradt a városi fal lerombolása után a XIX. században.

Pula/Pola

Pula történelmi főtere a római fórum helyén van. Kialakítására a Krisztus születése előtti évtizedekben került sor. Ekkor épült Augustus temploma is. Ez a hely volt a vallás mellett a kereskedelmi és a közigazgatási központ is. A kora középkorban még keresztény templomként, majd gabonatárolónak használták. Műemléki, művészettörténeti értékének újrafelfedezésére a XVIII. században került sor. Az épületet a második világháború során bombatalálat érte, aminek következtében nagyrészt összedőlt. Újjáépítésére 1948-ban került sor. A templomban az isztriai régészeti múzeum kiállítása látható. Mellette a zászlókkal kitüzdelt erkélyes városháza szépíti teret.

Pula/Pola

Félórás autózással - az ablakon beáramló akác és bodza illatával kísérve - északkelet irányában a nagyon szerény látni valókkal rendelkező kétszáz lelkes Barban/Barbana faluba öt percre betértünk. A település nevét a hagyomány szerint a római Parpanus családról kapta. Barban a középkorban erődített település volt, de mára a védőfalaknak csak kis része maradt fenn. Az egykori védelmi rendszer legjelentősebb fennmaradt elemei a négyszögletes védőtorony, a nagykapu és a kiskapu. A torony jelenleg 10 méter magas, de a középkorban még 15 méter magas volt. A múltban itt volt a börtön. Tőle nem messze áll a nagy kapu, amelyet 1718-ban építettek, a kapu felső részén az egykori birtokos Loredan család címere látható. A kiskaput 1720-ban építették.

Barban/Barbana

A nagy városkapu előtt álló Remete Szent Antal tiszteletére szentelt templomát a XIV. század végén építették román stílusban. Kőlapokkal borított teteje van, a freskói XV. századiak. A boltozaton és az ablakoknál Remete Szent Antal életéből vett jelenetek láthatók. Több glagolita felirat is található benne.

Barban/Barbana

Innen a hegyek oldalábanhuszonöt perces kanyargás után a tengertől 2 km-re 320 m magasban a 11 ezer lélekszámú Labin/Albona tűnt fel. Népességének megtartásában a szénbányászatnak nagy szerepe volt. Mára már nem működő szénerőművének gigászi kéménye egy völgyből nyúlik fel. Jellemző módon ez az istriai gyöngyszem is dombra épült. Az ingyenes nagy parkoló a temetőnél majdnem egy km-re van az óvárostól. A város körvonalait a zöldellő hegyekkel a Szent Mária Magdolna templom külső padjáról csodáltuk, miközben a tavasz virágillatos levegőjét szívtuk.

Labin/Albona

Labin/Albona helyén már a bronzkorban erődítmény állt. A kelták az i. e. IV. században alapították meg Alvonát. Neve magaslaton fekvő várat, vagy települést jelent. A város mai formáját a XVI. és XVIII. század között nyerte el. A főtéren áll az 1900-ban épült árkádos városháza.

Labin/Albona

Másik irányban a körbástya és rajta a bronzágyúval. A XVI századból származó városi loggia és ugyanebből a korból származó főkapu vezet. Felette a város faragott címere és a velencei uralom jelképe a szárnyas velencei oroszlán látható.

Labin/Albona

Az óváros legmagasabb pontján magányosan áll az 1623-ban épült harangtorony. Egy VI. századi templom volt itt, amely maradványai elzárva mellette találhatók. A szűk sikátorokban csak korlátozottan tudtunk fotózni, így a sok szép épület mindegyikét nem tudom bemutatni. Egyik homlokzatán ókori szobor domborodik ki.

Labin/Albona

Lépcsősor vezet a múzeumnak helyt adó élénk színű Battiala Lazzarini-palota mellett a Szűz Mária Születése (Kisboldogasszony) tiszteletére szentelt három hajós plébániatemplomhoz. Egy XI. századi helyén 1336-ban épült gótikus stílusban. Többször átépítették. Homlokzatán egy szép gótikus rózsaablak, alatta pedig Velence jelképe a szárnyas oroszlán látható a nyitott könyvet tartva az 1604-es évszámmal. Ez azt jelenti, hogy béke idején készült, háború idején ugyanis az oroszlánt csukott könyvvel ábrázolták. A homlokzat jobb oldalán pálmával takartan található az eredeti, mára elfalazott gótikus kapuzat. A templom gazdagon díszített belső terében hat márvány oltár található. Közülük említésre méltó a XVIII. századi Urunk Színeváltozása oltár, amelyen egy urnában Szent Jusztusznak az 1664-ben Rómából ide hozott ereklyéit helyezték el. Az 1832-ben készített főoltár képén a Kisboldogasszony ábrázolása látható Szent Jusztusz, Szergiusz, Juliánusz, Tamás és Jakab társaságában.

Labin/Albona

A plébániatemplom és a Battiala-Lazzarini palota között álló barokk homlokzatú Szent István kápolna a XVIII. században épült. Reklámtábla hirdeti a mindenféle abnormális nemi és egyéb irányultságot elfogadni igyekvő tolerancia fesztivált. Szörnyű, hogy a horvátok is engednek ennek a nyugati nyomásnak.

Labin/Albona

Labintól negyedóra a 64-es út mentén Kršan/Chersano kétszáz lakosú faluba értünk, amelytől pár száz méterre délkeletre az erdő közepén találtuk meg a kísértet várát. Ajtói tárva vannak, pedig a korhadt padlózat miatt veszélyes. Elhagyatott és újból felfedezett kis városka veszi körül néhány házzal. Háromban úgy tűnik laknak, de a többi (talán még nyolc) lakatlan és némelyik romos. A városkát a XI. században alapították. Kršan/Chersano vára először 1274-ben szerepel a történelmi dokumentumokban, mint az aquileiai pátriárkák tulajdona, és a XIII. század elejétől a XVII. századig a Karscheyner család hűbérbirtokainak székhelye volt. Az olasz és horvát neve is tőlük ered. A várból fennmaradt a négyszögletes torony és a védőfalak, valamint a várban állt lakóépületek falai, belső udvarán pedig a XV. századi gótikus kapu négyszögletes kerete, továbbá az 1666-ból származó kút faragott kávája.

Kršan/Chersano

Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt kéthajós plébániatemploma a XVII. században épült. Különálló harangtornya 22 méter magas. Egyik oldalán óra is van, amely bármennyire is meglepő, de a pontos időt mutatja a pár lakónak és a betévedt turistáknak egyaránt.

Kršan/Chersano

Május végén későn nyugszik a Nap, így aznap szállásunkra visszaindulva utolsóként még belefért a 450 lakosú Gračišće/Gallignana megnézése. Létéről nem tudtunk, csak a 64-es főúton gurulva vettük észre a városkaput. Gondoltuk valami szépet csak találunk mögötte. Nem tévedtünk.

Gračišće/Gallignana

Történelme nagyvonalakban hasonló, mint a többi istriai városé, így azt most nem említem külön. Az egykor védőfalakkal körülvett település négy részből áll, amelyek közepén kis tér található templommal. Az egykori városközpont a Szűz Mária templom, a Szent Antal kápolna és a Salamon palota körül terült el.

Gračišće/Gallignana Szűz Mária templom

Gračišće/Gallignana

A Szent Vid templom melletti temetőből nagyszerű kilátás nyílik a félsziget középső részére keleten az Učka-hegységig, északon pedig egészen a Júliai Alpokig és a Dolomitokig.