Félnapos kirándulásra kerestünk környékünktől távolabbi helyeket, ahol még nem voltunk. Egy egykoron 80 százalékban sváb falut Bikalt választottuk ki meg a környékét. A Balatontól indulva először Nagyberkiben az 1760-ban épült, kerítés nélküli elhagyatott Schmidegg-Vigyázó kastélynál álltam meg. Körbejártuk és néhol a nyitott ablakain galambok szálltak ki és be, mert fészkük lehetett az úri lakban. A második világháború alatt a berendezését kifosztják, majd iskola lesz és végül 2016-ig levéltár. Most funkció nélküli. Csupán a füvet nyírják le körötte.
Somogy vármegyét elhagyva a már Tolna vármegyei 17 ezer lakosú Dombóváron álltunk meg. Annak központja helyett a vasút közeli Szigeterdőnél parkoltunk le csupán. A fák rejtekén mély árokkal körülvett dombon került elő egy 10x10 m-es alapterületű, 2,5 m falvastagságú tégla lakótorony, mellette egy faszerkezetű épület maradványa. A toronyvár okleveles adatai nem ismertek, építésének ideje a XIII. századra tehető. Alapjaira 2013-ban lakótorony rekonstrukciót építettek, benne bélyeges tégla gyűjtemény van vagy volt, ezt nem tudtuk eldönteni, mivel nyitvatartási időre vonatkozó információt nem olvashattunk az ajtaján.
Több községen áthajtva értünk a 600 lakosú Bikalba. Kollár László a Puchner kastélyt 1996-ban árverésen megszerezve azt csodálatos szállodává fejlesztette és a mögöttes birtokot pedig élményparkká alakította.
Az élménybirtok Magyarország első tematikus élményparkja. Életre kelti a középkori Magyarországot: kézműves mesterek, színészek, harcedzett lovasok és íjászok közreműködésével a középkorra emlékeztető házak, várfalak, várkapuk környezetében. Aki kívánja az ruhát kölcsönözve és azt felöltve még inkább beleélheti magát a múltba. A színpadon ülve a többféle előadás egyikének részesei lehetünk volna, ha lett volna időnk rá. Aki ott maradt az középkori életet megelevenítő előadást, fegyverbemutatót, lovagi tornát vagy kiemelt alkalmakkor madárröptetést is láthatott.
Karámok, ólak és kifutók házi állatai meg az emuk is érdeklődést keltettek bennünk. A fekete kakas, mintha koromból bújt volna ki, hisz teljesen csőröstül, tarajostul is fekete.
Délben leültünk a tóparti étteremnél és a hattyúk úszkálását figyelve falatoztunk.
A kastély szállót kívülről körbejártuk miközben a park fáinak hűse alatt megpihentünk.
Bikal (Wickerl) már csupán 10 százalékban maradt sváb falu, mert a világháború után 400 német ajkú lakosát kitelepítik és moldvai csángókat költöztetnek a helyükre. A tájházat nem reklámozzák nagyon, de mi mégis megtaláltuk és az ajtón lévő telefonszám segítségével Klári néni kinyitotta nekünk, hogy a régi sváb élet emlékeit megnézhessük. Sajnos már alig látni a népi építészetre utaló épületeket, mert azokat vagy elbontották vagy erősen átalakították.
A falut elhagyva az evangélikusok 1869-ben épült romba dőlt temploma szomorú látvány. A nagy esőzések hatására a löszös talajon a torony megrogyott és azt a haranggal együtt 2023-ban le kellett dönteni, mivel naponta 8-10 centimétert dőlt. Talán a tetőről lefolyó esővizet messzebbre kellett volna elvezetni és akkor nem lett volna ez a baj !
Következő úti célként a 2100 lakosú Szászvár lett, ahol központjában a katolikus templom melletti várkastély maradványát néztük meg. A szászvári vár a XIV. század második felében püspöki uradalmi udvarházként jött létre. Várként 1439-től említették először. A pécsi vár elestekor 1543-ban kerül az oszmánok uralma alá egészen 1686-ig. A múzeum szolid anyagát megtekintve az udvart ölelő néhány méternyi bástyája mentén tértünk vissza Szászvár központjába a parkoló autónkhoz.
A napi programba még belefért, hogy innen a 11 km-re a Mecsek erdejében megbúvó Máré-vár romjaihoz felsétáljunk. Magyaregregyen túl van a buszmegállónál, a kecske legelőnél egy pihenőhely büfével és csárdával.
Hűsítő üdítőnk megivása után mi nem hagytuk itt a Suzukit, hanem a gödrös aszfaltos Várvölgyi úton még kb. másfél km-t haladva az erdei elágazásig gurultunk a kulcsosházig. A nyári nap melegétől védett minket a bükkfák árnyéka. A kanyargós erdei út mentén a Máré forrás hűs vízét is megkortyoltuk.
A vár keletkezésének időpontját és építőjének nevét nem ismerjük, de minden bizonnyal a tatárjárás után épült, első említése csak az 1316-ban kelt oklevélben történik.
Az utolsó ostroma 1956-ban volt, amikor a Várvölgyből egy orosz tank a romok mögött meghúzódó forradalmárokra a „Mecseki láthatatlanokra” tüzelt. Tábla emlékeztet az itt meghalt két szabadságharcosra. A vár feltárását és helyreállítását 1960-ban kezdték meg. Az eredetihez képest mára már jelentéktelen a külseje. A lépcsőjénél használt motorkerékpár gumikból egy művész által alkotott várvédő sárkány figyelt minket. A betonból rekonstruált várkapu szörnyű látvány. Az udvaron néhány alapfal maradvány és egy emeletes épület van, amelyben néhány „kísértetszoba” látogatható pár forintos belépőért.
A Mecseket elhagyva hazafelé néhány falu pár épületét, templomát érdemesnek tartottam lefotózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése