2014. november 23., vasárnap

Két óra Szófiában

Budapest Keletiben a Prágából jövő AVALA EC-re a freskódíszes oldalcsarnokban vártam.

Budapest Keleti pályaudvar
Budapest Keleti pályaudvar
Késve érkezett, de 13:05 órakor már pontosan indult. A cseh első osztályú kocsiban utaztam, ahol Braille – írással is meg voltak címkézve a felíratok. Az Alföld síkja engem nem ihletett meg versírásra, mint Petőfit, mert én egyhangúnak találtam e tájat. A felénk nem honos vadgyapot érett fehér szálaival nagy területeket uralt a vágány mellett. Az utastájékoztatón a sebességkijelző 79 km/h-nál magasabbat nem mutatott Kelebiáig. Ez a nem szédítő tempó mégis kétszer gyorsabbnak bizonyult a szerbiaihoz képest. A vámvizsgálat hossza tovább növelte a menetidőt. Szabadkánál (Subotica) a mozdonytemető és a mocsárból magasodó szemétlerakó lehangoló.

Szabadka (Subotica) mozdonytemető
Kosztolányi Dezső szülővárosából a 75 km-re lévő Verbászig (Vrbas) közel másfél órán át kerékpár iramban döcögött a vonat. Belgrádba 20:50 -kor értem. Egy óra múlva a szomszédos vágányról indult Szófia felé a NUSIC nemzetközi gyors.  A fülkémbe hangszereikkel szerb zenészcigányok telepedtek be Nisig. A határon Dimitrovgrádnál az útlevélellenőrzés és vámvizsgálat alatti időben kezdett kivilágosodni. Az állomást tavaly óta szépen felújították. Az órámat előrehajtottam, mert Bulgáriában más időzóna van.  A Vitosa hegyei között kanyarogva a táj szépsége tárult elém.


A falvak szegényesnek tűntek. A kertek zugában néhol üzemen kívüli ZIL-ek és GAZ-ok rohadtak emlékeztetve az egykori szovjet járműipar kedvelt márkáira. A cigánytelep övezte Szófiába, mint tavaly 8:30-kor érkeztem szintén a 7. vágányra. Megdöbbentően a balesetveszélyes gödrös peront egy év alatt sem szüntették meg. Szökkenésekkel tudtam csak az épebb részekre jutni. A mozgólépcső rozsdásan üzemen kívül állt már jó ideje. A szocialista kori állomásépület nagy része nem volt bizalomgerjesztő. Felét felújítás végett lezárták.
Betonlépcsőre hajtott fejjel egy hajléktalan alkoholista kinézetű fickó a flakonját párnának használva aludt zavartalanul.


Az aluljárón át a villamosmegállóba mentem, ahonnan a kopott járattal a belvárosba 1 leváért jutottam.
A Szent Nyedelja ortodox templomban a mise alatt titokban kellett fényképeznem, mert a biztonsági őr ezt nem engedte volna meg. Több régi elpusztult templom helyére építették, majd átalakították orosz stílusura miután a török igából az ország a cár segítségével felszabadult.





A közelben áll Szent Zsófia aranyozott szobra.

    
Az óvárosban ókori városfal maradványok és másutt is a múlt feltárt emlékei lépten - nyomon. A terület első lakosai az i. e. VIII. század folyamán már megtelepedtek, így Európa egyik legöregebb fővárosaként tarthatjuk számon Szófiát. Az első elnevezését Serdica a trák Serdi törzs után kapta. Ezt megtartotta a római hódítás után is. E korabeli romok ma is megtalálhatóak a központban, a metrólejáróban is. Falán térképen szemléltetik az egykori kiterjedését a mai utcák vonalán. Az egyik metróállomás neve is az ókori elnevezést viseli.


A népvándorlás korában a hunok feldúlták és elpusztították, ami után I. Justinianus keletrómai császár építette újjá Triaditsa néven. A hunok után érkező szlávok már Szredec néven említik, amit a 809-ben érkező bolgárok átvettek és egészen a 16. századig használtak.

A neobizánc fehérmárvány Alekszandr Nyevszkij – székesegyház terén ázsiai turistákkal jártam körbe a monumentális egyházi épületet.


A park sétányán ikonárusok kínálták portékáikat.


A Szent Szófia templomnál a járdaszint alatti sírkamrákat üvegpadlón keresztül tették láthatóvá.


A Szent Miklós templom zöld és aranyozott 100 éves hagymakupolái is orosz ízlést tükröznek.



A városi parkban a nemzeti színházat 1907-ben bécsi építészek által klasszicista stílusban építették.


Az elnöki hivatal díszőrsége mellett az udvarra tartva a Szent György rotunda felújított romjai szabadon látogathatóak. A IV. században épült templom valószínűleg egy vagy esetleg több neves személynek emelt sírhely lehetett. A VI. században alakították át pravoszláv templommá. Ettől az időszaktól kezdődően már nyomon követhető az épület történelme. Három vakolat-, illetve freskóréteg különböztethető meg a falain. A török időkben Gül dzsámi volt, majd raktár. Később Battenberg Sándor fejedelem mauzóleuma lett, végül ismét pravoszláv templom.














A régészeti múzeum az egykori Bujuk dzsámiban lelt otthonra, amely a XV. század második felében épült. Bejárata előtt ókori faragott kövek sorakoznak.


A Svetka Petka Szamardzsijszka minden vihart kibírt kicsiny temploma máig őrzi eredeti formáját. Félig földbe vájva rejtőzik a belváros igen élénk, zajos forgalmától. Kívülről elég egyszerűnek hat. Valószínűleg a város első keresztény temploma volt.


A másik oldalt találtam a XVI. századból való Banja Basi dzsámit. Ez Szófia egyetlen épen maradt, ma is működő mohamedán temploma. A vörös téglából épült, nagy tömeghatású dzsámi az utcai homlokzat három szamárhátas boltívvel élénkített szép árkádjával, ólomborítású kupolájával, a hatszögletű főkupolával és a szigorú mértéket tartó minarettel együtt harmonikus egységet alkot.


Vele szemben a hatalmas, Európa második legnagyobb zsinagógája áll.

A dzsámi mögött az egykori törökfürdő tartósított romjainál ivókutakból folyt a langyos víz, amit a lakosság kannákban vitt haza.


A szomszédban található a tatarozás alatt álló központi fürdő - neobizánci építménye.

A járdák állapota az óváros kivételével mindenütt katasztrofális. El nem tudom képzelni, miként tolják az anyukák a babakocsit és a havat hogyan tisztítják le róluk, mert tele vannak gödrökkel, púposodásokkal lyukas tetejű aknafedelekkel, elmozdult és törött kőlapokkal.



Régi házai is több gondozást igényelnének.

Kétórányi időt szakíthattam a belváros megismerésére a Veliko Tarnovo felé tartó csatlakozásom indulása előtt. Az útleírást majd azzal folytatom egy másik részben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése