Veliko Tarnovo Bulgária

Szófiában a kétórás városnézést követően fél tizenegykor indult Várna felé a vonatom, amivel én Gorna Orjahovicán átszállva akartam Veliko Tarnovoba eljutni. Utastársaim egyike civil vasutas volt, aki nagyon barátságos lett miután elmondtam, hogy magyar kolléga vagyok. Erre régi magyarországi látogatásának kellemes emlékeit igyekezett elmesélni. A beszélgetés sem vette el a figyelmemet a Balkán hegységben kanyarodó vonatból látható szirtek szépségeitől. A négy órás út harmadában ritkán lakott völgyekben, alagutakban és folyó feletti hidakon váltakozva haladtunk a kétvágányú vasúti fővonalon. Elhagyott üzemek romjai és szemetesség rontotta a táj szépségét. 

Gorna Orjahovicán bolgár kollégám felajánlotta, hogy ne vonattal, hanem az ő autójával folytassam Veliko Tarnovoba az utamat. Reggel nem volt jó a mellékvonalról a csatlakozás neki, ezért jött idáig tíz kilométernyit az autójával. A félig erdős, dombos vidéken áthajtva az út a Jantra folyó kanyarához lejtett. Kőhídján áthajtva a kolostorrom mellett a várfalak alatt értünk az óváros központjába.

Elköszönés után a partfal oldalába épült régi favázas házakat fényképezve sétáltam vissza a vár felé a szűk utcákon át.

A török által elpusztított királyi erődöt a kevés maradványokból 1971-től kezdődően korhűen jórészt újraépítették. A ma 68 ezer lakosú észak bulgáriai város a XII. éa a XIV. század között élte fénykorát. Veliko Tarnovo lett az 1185-ben alapított állam fővárosa. A Carevec hegyen építették fel a II. Bolgár Birodalom uralkodóinak otthont adó várkastélyt. Impozáns romja római és bizánci alapokra épült. A vár legbelső magjában található a Pátriárkák Palotája. 

A folyó másik partján a Szent Dimitar templom a II. Bolgár Birodalom megszületéséhez vezető Bizánc ellenes felkelés bölcsője volt. Később több cárt is megkoronáztak itt. 

A fölötte lévő dombon zárt régészeti terület van, ahol már néhány tornyot és bástyát újrafalaztak.

A késő délutánig tartó városnézést egy újabb vonaton való éjszakázás követte volna. Ettől a szándékomtól eltérített egy hangulatos óvárosi favázas Slavianska dusha Hotel a 4500 forintnak megfelelő árával. Az egykoron Franciaországban dolgozó tulajdonos a pénzét hasznosan befektetve korszerűsítette ezt a műemlék jellegű házat, miközben meghagyta annak romantikus külső és belső hangulatát.

Miután a szobában lepakoltam elindultam az esti utcai fényekben is megismerni Veliko Tarnovot. Az ajándék üzletek némelyike még 21 órakor is nyitva állt. A szállásom rendkívül csendes helyen volt, így zavartalanul tudtam aludni.

Másnap délelőtt a még be nem járt helyeket kerestem fel.

Az óváros dombja alatt alagutat fúrtak a főútnak és a vasútnak.

A minaret körzetében az ott lakóknak törökül (Günaydin) köszöntem, amit ők barátsággal viszonoztak. Az Isztambulból kihelyezett szakállas imam a 10 éve épült szerény dzsámit megmutatta nekem.

Jó pár ház még felújítást igényel a centrumban. Néhányat a VW támogatásával borítottak be ponyvákkal, amelyeken homlokzatot, virágosládát imitáltak. 

A vasútállomásra való lejutást busszal ajánlották, mert gyalogosan az körülményes. A jó tanácsot nem fogadtam meg, mert minél többet akartam látni. A haza felé tartó vonatra 13:20 –kor léptem fel. Kopottsága undorral fogott el, viszont a bolgár vasutasok meglepően mindenütt elegánsnak tűntek. Egyik forgalmista vagy kalauz sem volt borostás.