Oly sokszor átutaztam és átszálltam
Szlovákia felől az első cseh vasúti állomáson Břeclavban (Lundenburg), hogy
felkeltette a kíváncsiságomat vajon az állomás előtti háromszög alakú szép
házakkal szegélyezett parkos terén kívül rejt-e valami értékesebb műemléket is
a városmag. Tavaly két vonatközti időt kihasználva egy júniusi hajnalon került erre
sor. A téren álló tájékoztató tábla alapján indultam el, ami egy útburkolatból
kibújó fejet mintázó kőszobor közelében található.
A negyvenéves korszak építészete
szakította meg az ízléses kisvárosi házsort.
A Dyje (Thaya) folyó hídján
átkelve újabb régi házak, majd a főtér, aminek közepén nem odavaló modern
templom csúcsosodik.
Breclavban a fehér zsinagóga átvészelte a világháborút |
általános iskola |
Balra tartva egy csatorna mellett terül el a romos
várkastély, ami körül néhány lődörgő álmosképű hajléktalant láttam, akik
vélhetően a parki padokon pihenhettek. A cseh műemlékvédelem országos
lendületét látva szerintem néhány év múlva megint pompájában fog állni a
várkastély.
garázskapura festve a várkastély |
Hétvégeken a szombati napon nosztalgia motorvonat, míg vasárnap
gőzmozdonnyal indul vonat a
lednice–valticei kultúrtáj felé. Ez a Břeclav (Lundenburg) járásban
található, amit 1996-ban nyilvánított az UNESCO a világörökség részévé. A kultúrtáj
részei az egykori hatalmas Liechtenstein hercegi birtokon található kastélyok,
halastavak, parkok Lednice (Eisgrub), Valtice (Feldsberg), Hlohovec
(Bischofswarth) területein.
Német szövegek fordításából pár sor a
múltjából:
Az ásatások első emlékei már i.e.
8000-6000-ről bizonyítják az ember itteni jelenlétét. A bronzkortól (kb. i.e.
2000) a földművelésből és állattenyésztésből élők folyamatosan lakják.
Amikor i.e. 400 körül a kelták
Közép-Európát elfoglalták az nyelvi és kulturális asszimilációjához vezetett az őslakosságnak ebben a régióban is. A Majna folyó vidékéről i.e. 8 után a kvádok
ezt a térséget is benépesítették. A közelben a II. századból római katonai
tábor nyomait találták.
A VI. század felétől a legtöbb germán
törzs elhagyta a Közép-Duna régiót és helyükbe délkeletről egymást követő szláv
törzsek telepedtek le. Az avar birodalom veresége után a VIII. század végén a
meglévő kisebb szláv fejedelemségek megalapították a Nagymorva Birodalmat. A
térség központja először Mikulcice (Mikultschitz) majd Břeclav lesz. A
Nagymorva Birodalom utolsó évtizedeiből 890-nél korábbi emlékeit találták a
közeli Pohansko földvárnál. A falakon kívül 28 hektáron 12 templom és fejedelmi
székhely maradványait is megtalálták, amelyek az itt élt szlávok keresztény
hitre való térésének bizonyítékai. A birodalomnak a magyar törzsek honfoglalása
vetett véget, akik a X. század elején területének legnagyobb részét feldúlták.
A terület, ekkor nagyrészt lakatlanná válik.
Premyslide Bretislav I. 1041-től egy
szisztematikus uralmat épít ki - miután a Piastoktól Morvaországot visszaveszik
- várkerületeket hoz létre.
A város első említése a XI. századból
való, amelyben Breclavs-ként szerepel, de később Lauenburch, Laventenburg
alakban szerepel. A várat 1078-ban egy forgalmas főút mellé építik távolabb a
Dyje (Thaya) folyó átkelési pontjától, így 1872-ig egy kis jelentéktelen
mezőváros marad.
Plébániájáról 1131-ben tesznek említést,
amely a központjában állt.
A város 1220-tól I. Premysl Ottokár király
magyar származású Constance feleségének birtoka.
Őt követően 1230-ban az eredetileg fából
épült várkastély helyébe kőből építenek másikat. A közepén lakótornyot emelnek
és a vár árkába a folyó vízét vezetik. Az így kialakult szigeten egy kézműves
központ alakult ki. Constance halála előtt rövid ideig unokája III. Karintiai
Ulrich birtokolja a várost, aki 1247-ig Lundenburg hercege címen nevezi magát.
Őt követően a XIII: században Břeclav (Lundenburg) az Egerberg nemesi család birtoka, majd 1313-tól a Boskowitzoké.
Ebben az időszakában adják el a várat és a várost az osztrák Hainfeld és
Rauenstein nemeseknek mielőtt 1336-ban János cseh király el nem foglalja. A
morva őrgróf Johann Heinrich és fivére Hans és Georg von Liechtenstein a vár
urai 1367-ben. Vencel király 1419-ben megerősítette a Lichtenstein család
birtokjogát köszönetként a fogságából való kiszabadításért.
Mátyás király egy darabig uralma alatt
tartotta Morvaországot, így Břeclav (Leventevár, Lundenburg) is része volt
1490-ig a birodalmának.
A XVI. század második felében anabaptista
vallású hutteriták befolyása alatt áll.
Az 1574-es morvaországi progromok során Břeclavban (Lundenburg) is megsemmisül a zsidó közösség, amíg II. Maximillian
császár nem veszi védelmébe az egyházukat.
A Bocskai István fejedelem csapatai 1605
június 28-án kifosztják a várost. Az 1605, 1619-1622 közötti és az 1643-as
háborúk során súlyosan megsérül a város. A harmincéves háború elején 1619 szeptemberében
a várkastély, a város - ami egyben hutterita központ is volt – a császári
csapatok által leégett. Két évvel később az ellenreformáció során végképp
kiűzik a hutteritákat. A felkelő nemestől Ladislav Velentől elkobozzák a
birtokát és a Lichtensteineknek adják. A várost törökök és tatárok is
ostromolták. A svéd invázió 1643 május 3-án sok kínt és halottat eredményezett.
Anyakönyvi nyilvántartások 1686 óta vannak.
Karl Eusebius Liechtenstein és felesége
Johanna Beatrix védelmében a zsidónegyed megújul. A zsinagógát 1672-ben építik
újjá. A Mária Terézia és a porosz király II. Friedrich közötti a porosz-osztrák
háború során 1742 március 25-én véletlenül egy óvatlan huszár miatt leégett a
város. Napóleon csapatai vették be a várost 1805 november 21-én az austerlitzi
csata előtt. Ők egészen 1806 január 3-ig tartották megszállás alatt Břeclavot
(Lundenburg).
Kolerajárvány ütött ki 1831-ben, ami sok
áldozatot követelt, majd 1866-ban ismét pusztított a városban és körzetében.
Elkészült 1839-re a Franz
Ferdinands-Nordbahn vasútvonal, amely csomópontja lett a bécsi, brünni-prágai
vonalnak, miáltal bekapcsolódott az osztrák Sziléziához, Észak-Morvaországhoz és
a Felvidékünkhöz is.
Břeclavnak (Lundenburg) 1880-ban 5681
lakosa volt 1890-ben pedig 6430, ebből 3045 német 3075 cseh 310 egyéb és
többségük katolikus. A zsidó vallásúnak 740-en vallották magukat. A város
1896-ban kerületi bírósággal két cukorgyárral, szeszfőzdével, sörfőzdével,
fűrészüzemmel, parkettagyárral, keményítőgyárral is rendelkezik. Cseh
többségűvé teszik 1919-től, de ennek ellenére a müncheni egyezmény alapján 1938
őszén az Alsó-Duna tartományba csatolják a Német Birodalom részeként, mivel az
1910-es népszámlálási adatokat vették figyelembe. A zsidó lakosságot 1942-ig deportálják.
A második világháború végén 1945 május
8-tól az újraalakult Csehszlovákia részévé válik ismét a város. Majd a
németeket csecsemőtől aggastyánig egyaránt halálmenetben zavarták Ausztriába
minden ingóságuktól és értékeiktől megfosztva a Benes dekrétum alapján.
A
kommunista korszakban a közvetlen út Ausztria felé zárva volt, de a vasúti
határátkelőhely nyitva maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése