Mikulov (Nikolsburg) Dél-Morvaország 7/3.

Április 30-án Valticeből (Feldsberg) 14 perc menetidővel háromnegyed tíz előtt Mikulov (Nikolsburg) állomására ért be a vonat. A közelség okán az ablakon át mindvégig követni lehetett a 7200 lakosú városkát a horizonton. Békés magyar utazóként érkeztem ebbe a boráról nevezetes helyre. Mátyás hadai viszont 1468-ban fegyverrel foglalták el 22 évre ezt az akkor még Liechtenstein herceg kezén lévő erősséget. A központ felé a forgalmas főút felett gyalogos híd vezet. A néhány modernkori tömbház után a várdombot ölelő régi hangulatos házak gyűrűjéhez érni. 

 

Az út több várkapu felé is kanyarodik. A palota résznél lévőt választottam, amely díszes kovácsoltvas kapun vezet be a szökőkutas parkba.

Az eddig sem gyors sétámat még lassabbra vettem, mert annyira lenyűgözött ez az építészeti csoda. A várudvar több részre tagolódik. Az erős falak néhol a szikla megfaragásával lettek egybeépítve. A renoválás eltüntette a második világháború során a Vörös Hadsereg által okozott tűzvész nyomait. A nácik által tárolt műkincsek viszont odavesztek.

Innen lejtős úton a fő térre mentem le. Közepén a Szentháromság-szobor áll, amelyet tarka, külső freskós és borostyánnal benőtt házak illetve kapuzat veszi körül. Föléjük magasodik a jókora órával és szép kilátást nyújtó körerkélyes templomtorony. 

A tér másik felét a kéttornyú templomnak tűnő Dietrichstein család XVII. századi barokk mauzóleuma zárja. 

Mellette, és további szép polgárházak között, majd egy kis erdei ösvény lépcsősorán át sikerült a kálvária dombra feljutni a Szent Sebestyén kápolnához. 

A lengedező szél hűsítően hatott rám a tavaszi melegben. Az alattam elterülő műemlékvárost egy padon ülve csodáltam hosszú percekig. 

A pihenést követően az úgynevezett Kecskevárba sétáltam át. Ez valójában egy ágyútorony csak, amit a város védelme okán egy kisebb sziklára építettek még a XV. században. A lépcső aljában székre tett táblával csehül figyelmeztetik a feljebb menőket, hogy a kilátóhelyként funkcionáló felsőbb résznél díjat fognak kérni. Nem riasztott vissza a csekély 210 forintnak megfelelő tarifa. Innen egy másik szögből tárult elém Nikolsburg/Mikulov. 

Másik irányba nézve a zsidó temető található. Itt nyugszanak azon zsidók és leszármazottaik, akiket Buda visszafoglalása után az oszmán hódítókkal való fegyveres együttműködésben bűnösként Nikolsburgba telepítettek. A második világháború során először az ő közösségüket éri pusztulás a náciktól, majd a fegyverletétel után a város többségét alkotó németekét a Benes - dekrétum kollektív bűnösség koholmánya okán.

Haza 14 órakor indultam és éjjel negyed tizenegyre értem.