Valtice (Feldsberg) Dél-Morvaország 7/2.

2014 április 30-án 15:44 órakor indultam Budapest irányába a szépséges Morvaországba kirándulni. A vonatról Kelenföldnél léptem le és az új metróvonalon jutottam el Bp. Keletibe, amivel legalább 15 percet takarítottam meg, mintha szokásosan Bp. Délin keresztül tettem volna azt meg. A metrómegállók többsége még szürke, de a Szent Gellért tér mozaikjai olyan hatást keltenek, mintha kígyóbőrben lenne az utazó.

A Metropol nemzetközi gyors 20:05 órakor gurult ki a főpályaudvarról. Vácnál bujkáló romániai cigányt vettem észre a WC-ben, aki Berlinbe akart jegy nélkül eljutni. Ennek megakadályozása végett szóltam a kalauzoknak.

Brno (Brünn), Breclav (Lundenburg) érintésével értem 6:05 órakor Valtice mesto megállóba. Valtice (Feldsberg) egykoron 1920-ig 97 százalékban német nyelvű kisváros a XVII. századtól a Liechtenstein hercegek családi rezidenciája volt. 

Belvárosában az eredetileg gótikus várkastély a többszöri átépítést követően barokk lett. 

A hozzátartozó hatalmas szőlőbirtok borát nevezetes pincéiben tárolják. 

A kastélymúzeum és a közeli borozó a korai látogatásomkor még nem volt nyitva, így annak szobrokkal szegélyezett ligetes parkjában sétáltam madárfüttyök kíséretében. Léptemre mezei nyulak ugráltak mindenfelé. A kerítésen túl, az osztrák határtól pár száz méterre - ahol egykoron a vasfüggöny húzódott - egy a szőlők fölé emelkedő dombon antik mitológiai szobrokkal díszített hatalmas oszlopsoros emlékművet láttam, amit a csöpögő eső ellenére is megközelítettem. Német nyelvű felirata arra utal, hogy Johann I. Liechtenstein herceg elvesztett férfi családtagjainak emlékére állíttatta.

Innen visszakanyarodtam a belvárosba. Fő terének sarkát a Mária mennybemenetele plébániatemplom kéttornyú monumentális épülete uralja. Sajnos ajtaja zárva volt, így belső szépségét a Rubens által készített oltárával együtt nem láthattam. 

A városháza is nagyvárosias méretekben magasodik, amiből senki sem gondolná, hogy csupán 3600 lakosú Valtice (Feldsberg). 

A megállóba vezető tízperces úton még egy barokk kéttornyú templomot és kolostort is látni, amely az irgalmasrendieké. Bejutni ide sem sikerült. 

A sarki közértben - ha már a helyi borokat nem kóstolhattam meg - két üveg jó cseh sört vettem, hogy ne csak látványában, hanem ízében is emlékezetes maradjon a délelőttöm. Fél tízkor már a másik morva városka felé induló vonaton ültem.