Vranov nad Dyjí (Frain) Dél-Morvaország 7/5.

Balatonszentgyörgyről 5 óra 44 perckor indultam el a belföldi gyorssal. Kelenföldnél az új metrón jutottam át a Keletibe. A Móricz Zsigmond körtérnél egy kép készítésére kiléptem a metrókocsi ajtaján, amíg az a ki- és beszállóknak kinyílt. 

Budapest, Móricz Zsigmond körtér metróállomás

Fővárosunkból Breclavba (Lundenburg) késve ért az EC vonat, mert Pozsony körül egy szemből érkező műszaki hibás tehervonat megkésleltetett minket. Sajnos ennek az lett a következménye, hogy Znojmoba (Znaim) is késve értem a csatlakozó vonattal. Innen perceken belül busz vitt a 20 km-re lévő egykoron németek által lakott Vranov nad Dyjí (Frain) felé. Az utolsó kilométert a busz a szerpentinen leereszkedve ért a belvárosi megállóba, ahol kiszálltam. 

A házak teteje fölé magasodó várkastélyra az apró főtérről a Szentháromság szobor mellől nyílik az egyik legjobb rálátás.
  

A főutca kanyarát követve a Dyje (Thaya) hídjához jutni, amely a belvároska mellett, a templom és a paplak dombja alatt áll.

A kalózfigurás vendéglőnél balra fordultam, de a bitumenes útról a parkolónál nem tértem le az ösvényre, ami szintén a várkastélyhoz vezet. 

A vármúzeumhoz bosszúságomra háromnegyed ötre értem fel, de ekkor már csak a kijövők számára volt nyitva a várkapu, így a külső szépségével kellett megelégednem.

A vasrácsos kapun kívülről sikerült pár fotót készítenem, majd a főúton pár száz métert haladva a bunkerek egyikéhez sétáltam. 

Innen vissza a várkastély közeli szálló mellett az erdőben tettem egy nagy kört a forrásházig. 

Az ágakhoz érve egy potyautast kaptam, amit itthon vettem észre a bőrömbe furakodva. A várkastély másik fáktól rejtett oldala alatti ösvényen a csörgedező patak mentén pár szép üdülőház közelében a Dyje (Thaya) folyó másig közúti hídjáig értem.

A folyás irányában a parton a pisztrángozókat és a turistákat köszöntve kb. egy kilométert sétáltam, ahol egy gyalogos kötélhídon a másik sziklás partra átjutva fordultam vissza.

Régi házacskák, német feliratú (Erbaut 1897) kápolna, vendéglő után a kiindulási pontomhoz a Szentháromság térre értem vissza. A buszmegálló sörözőjében másfél órát két pohár sör megívásával töltöttem. A szomszéd asztalnál ülő korombeli cseh férfiak áthívtak beszélgetni hozzájuk. Ausztriában vendégmunkásként megtanultak németül, így nyelvi problémáink nem voltak a vidám trécselésünknek. Znojmoba (Znaim) sötétedés előtt értem vissza.

Vranov nad Dyjí (Frain) ez az osztrák határ közeli nyolcszáz lakosú városka csodás várkastélyt rejt a Dyje (Thaya) folyó kanyarulata fölé magasodó sziklán. Luxemburgi Zsigmond adományozza 1323-ban Heinrich von Leipa-nak a várat városokkal, malmokkal tavakkal és erdőkkel együtt. Ő elismert vezetője volt az arisztokrata ellenzéknek és az egyik legerősebb uraság. Abban az időben a gótikus vár uralta a völgyet, mesterien kihasználva a hely természetes előnyeit a kanyargó folyót és a szűk sziklás hegyfokot. Ez akkor a Morva hercegség védelmi rendszerének végvári része volt. Ekkor épült a csarnok, a kétemeletes torony, a kápolna és a lakópalota. A XV. században gyakran cserél gazdát. Tűz pusztítja 1665-ben, így elhagyottá válik. Gróf Michael Johann Althann 1680-ban megvásárolja azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy modern, kellően reprezentatív kastély, amely belsejével is megfeleljen a megváltozott idők igényeinek. Építészként a közép-európai barokk egyik legnagyobb egyéniségét az udvari építészt Johann Bernhard Fischer von Erlach-t választották. Összesen 25 helyiség mutatja be a kifinomult kultúrát a késő XVIII. századig. Figyelmet érdemel Althann gróf díszes hálószobája, a hölgyek szalonja, a szobrok, a fürdőszoba kőmedencéje, a férfi szalon festményei, a kis és nagy étkező, a galéria. A belső tereket gazdag stukkó és festett díszítések teszik látványossá. A kandallók, csillárok, cserépkályha, bútorok, szőnyegek a tízezer kötetes könyvtár, a kerámia gyűjtemény és az Althann család portréi is növelik a múzeum látványosságát. A berendezés egy része a második világháborúban eltűnt.