utazások: Schladming, Silberkarklamm, Kulm

Még hajnalnak is korán volt, amikor felkeltünk ausztriai utazásunkhoz. Fél kettőkor gurultunk ki az udvarunkról. A feleségem vadfigyelőként akarta segíteni a biztonságos közlekedésünket, de hamarosan lecsukódtak a szemhéjai. Szentgotthárd irányába haladtunk a határtól 25 km-re lévő Fehring (Vasgyűrűbükszád) városka vasútállomásához. Az 57 számú főúton a lekanyarodás helyét nem „Bahnhof” (vasútállomás) hanem „P+R” táblával jelzik. (A park and ride rövidítve: P+R, Parkolj le és utazz!) A hazánkban is használatos korszerű Desiro motorvonattal 4:09 órakor indultunk Grazba. Itt átszálltunk a Frankfurt am Mainba tartó EC-re, aminek több kocsija is ázsiai menekültekkel volt teli. Egy osztrák tanárnő kíséretében ültünk be az elsőosztályú fülkébe. A kalauz szolgáltatásként újságot kínált. Lapozgatás helyett a szunyókálást választottuk a célállomásunkig.

Schladmingba 8 órakor értünk.

Hűvös, felhős idő fogadott minket. Kezdetnek a városnézést választottuk, mert tudtuk, hogy az égi párnák a hőmérséklettel együtt emelkednek. A Talbach hídjától kezdődik az óváros. A városkapu mellett a katolikus templomot találjuk. A belső felújítás utáni takarítási munkákat végezték éppen, amikor beléptünk. Nem örültek a jelenlétünknek és tudatták velünk, hogy távozzunk. Néhány képet mégis sikerült készítenem.

Az evangélikus templomban két utcával arrébb senki sem korlátozott minket.

A Talbach zubogása ide hallatszik a szurdokból. A hömpölygő víz melletti ösvényen félórás sétát tettünk.

Az erdőből csurgó erecskékre kis kerekeket építettek, amelyek harangocskákat működtettek.

Visszafordulva észrevettük, hogy az eltelt idő alatt a felhők feljebb kúsztak az égen, de még nem annyira, hogy a 2000 méter feletti Dachstein bércei teljes tisztaságukban láthatóvá váljanak. A városka ismeretlen óvárosi utcáinak bejárásával folytattuk.

Az utazásunk legfőbb célja volt a Silberkarklamm vízeséseihez eljutni. Ez Schladming központjából nyolc kilométeres gyaloglást jelentett volna, de néhol főút mellett. Erről minden helybéli lakos lebeszélt minket. Buszjárat akkor éppen nem volt, így taxiba ültünk. A szurdok bejáratánál fizetni kell a belépésért. A falépcsőkön, fapallókon biztonságosan közlekedhetünk a sziklafalak között a patak fölött. A hegymászók is gyakorolták kedvtelésüket a szürke sziklákon lógva. A szurdok felső vége többágú vízeséssel ér véget. Ezután még folytatható a túra a kőtömbökkel teli katlanban a Silberkarhüttéig. Másokkal együtt itt megpihentünk, majd könnyebb felszerelésünk okán visszafordultunk.