Schladming, Strechau, Rottenmann

Csütörtökön nagyon korán keltünk, hogy egynapos ausztriai kirándulásunkat teljesíthessük. A Szentgotthárd közeli Fehring vasútállomásáról indultunk 4:09 órakor Grácon át Schladmingba.

A városka szépségét már a múltkori sétánk során megismertük. Most csupán azokról a házairól készítettem képeket, amelyek akkor kimaradtak.

A városháza közeléből indulnak a síliftek az 1828 m magasan található Planai végállomására.

Az Interneten előre jelzett erős nyugati szél itt kb. 60 km/h-val fújt. Amikor a hegyoldal takarásában sétáltunk, akkor ezt nem éreztük. A tervezett 20 km-es túránk többségében a hegygerinctől alig valamivel lejjebb húzódott a szélirány frontjában. Az ősvények egyre szűkebbek lettek és így már az erős szél hatására nem éreztük biztonságosnak tovább folytatni a túránkat. Két óra múlva retúrjegyünkkel lejöttünk a sílifttel.

A kabin ablakán át – úgy, mint felfelé - húsz percig gyönyörködhettünk a tájban. Sietős léptekkel a 11:52-kor Selztalba induló vonatunkat épphogy elértük. Itt az állomás előtti buszra felszállva – a vonatból is látható – Strechau-i vár megállójáig utaztunk. A patak hidacskáján és egy tehenészeten át vezető turistaúton a sziklára épült várhoz értünk fel.

Az idegenvezetőnk a jegyvételt követően egy óra alatt körbesétált velünk a pompázatos építményben. A várat kitűnően renoválták. Főbb látványossága a kapu építmény őrházacskával, két tornya és egy ágyú rondellája.

Árokhídon juthatunk a fővárba, amelyben egy négyemeletes építményt középkori toronnyal, egy reneszánsz - árkádos udvart, egy kápolnát, egy nagy lovagteremet és lakószobákat láthatunk.

A pincéjében óriás hordók állnak.

Az egykori gazdasági épületben Steyr veteránautó kiállítás van.

A várból Rottenmann kisvárosba buszoztunk, ahol a kevés látni valót hamar megnéztük.

Utána 17:45-kor indultunk vonattal St. Michael in Obersteiermark átszállással Grácba. Mindkét helyen közel egy órát várakoztunk.

A gráci állomás előtt, a modern épületegyüttes körül, az emeletes biciklitároló környékén undorító narkós kinézetű alakokat láttunk mindenütt.

Vonatunk Fehringbe 22:24 órakor ért, mi pedig autónkkal haza hajnal 1 órakor értünk.

Strechau-i vár:

A salzburgi érsekség létesítette 1036 körül a várat. Valószínűleg akkor még csak egy toronyból állt. Oklevelek a Strechau nevet először 1074-ben említik. A várgrófok 1120-tól egy nemzetség tagjai voltak.

A vár 1282 -ben I. (Habsburg) Albrecht herceg tulajdonába került. A birtokot a hírhedt II. Heinrich admonti apát igazgatta. A zsarnok apát alattvalói vagyonát elkobozta, majd fogságba ejtette őket, hamarosan gonosz démonnak, átkozott hajcsárnak és az ördög káplánjának tartották. Végül szolgái megölték. Vérben úszva fejezte be életét az, aki maga oly sok embert a legkülönbözőbb módon öletett meg.

A XV. évszázadig gyakran változott a vár birtokosa. Itt rejtették el éveken át III. Frigyes német-római császár (1415-1493) mesés kincsét. A császár a Mátyás királlyal vívott háború idején, 1480-ban Grazból a várba hozatta kincseit, köztük a gótikus ötvösművészet remekét a Corvinus kelyhet” is. Az aranyozott ezüstserleget III. Frigyes készíttette a Mátyással kötött béke emlékére 1463-ban. A serleg ma Wiener Neustadtban (Bécsújhely), a városi múzeumban látható, miután Mátyás király 1487-ben Wiener Neustadt polgárainak ajándékozta a Frigyes császárral történt békekötés alkalmából.

A vár a XVI. század közepén Felső-Stájerország protestánsainak támaszpontja lett. Ekkor a részint román, részben gótikus várat reneszánsz kastéllyá építették át. A várban itáliai mintára, reneszánsz jellegű árkádos udvar és egy gyönyörű mennyezetfreskókkal díszített protestáns imahely (1579), az evangélikus kápolna kapott helyet.

A várat 1629-ben Urbán apát Admont számára szerezte meg, és egészen 1892-ig az Admonti Alapítvány birtokában volt. Ebben az időben építették át a kápolnát barokk stílusúvá. Később a vár egy részét János főherceg (1782-1859) részére személyes és reprezentatív célokra átadták. A főherceget a XIX. században Stájerország legmeghatározóbb személyiségének tartották. János főherceg többször találkozott a várban későbbi feleségével, a polgári származású, bad-aussee-i Anna Pochllal, akit 10 év udvarlást követően oltár elé vezetett. Szerelmi történetük legendássá vált, egy pár, akik különbözőbbek nem is lehetnének: János főherceg, az uralkodó Habsburg császár bátyja, politikai látnok és meghatározó egyéniség, igen nehéz életúttal és tragikus kudarcokkal a háta mögött és a nép lánya, az életvidám Anna Pochl. Esküvőjüket a várban szerették volna megtartani, de ehhez nem kapták meg az engedélyt a császári bátytól, II. Ferenctől. Ebben az időben hozták létre a kastély kertjét is a felsővárban.

A vár történetéhez hozzátartozik „Burg Strechau kisasszonyának” legendája is. A mese egy fiatalasszonyról szól, aki a férjének hűségesküt tett. Amikor azonban a férj keresztes hadjáraton vett részt, egy másik férfiba szeretett bele. A férj azonban visszatért, az asszony zokogva kért bocsánatot, kolostorba akart vonulni. De a férj sohasem bocsátott meg, és az elátkozott asszony „Burg Strechau kisasszonyként” rémisztő alakúvá változott.

A várat 1892-ben Julius Hofmeier bécsi gyáros vásárolta meg, 1909-ben továbbadta Adolf Boesch-nek, akinek fia, Adolf Egon Boesch az infláció (1909-1926) miatt elvesztette. Majd miután 1926-ban a bécsi Mária-Terézia Akadémiához került, a várkastélyt gyakorlatilag 1938-ig nem használták. Ezt követően gyermek szanatóriumot üzemeltettek benne. Állami kézbe került 1955 után, de a vár állapota folyamatosan romlott. Végül 1979-ben az egykori tulajdonos unokája, Harald Boesch vásárolta meg a várkastélyt, aki folyamatos restaurálással látogathatóvá tette, sőt egy oldtimer autókat bemutató kiállítást is berendeztek.

A vár autóval is megközelíthető, bejáratánál nagy parkoló van, azonban érdemes gyalog kirándulva menni. Rottenmann várostól a várhoz egy erdőn át vezet az út barlangok, sziklák és források mellett, csodaszép kilátást nyújtva a környékre.

A vár Lessing község területén fekszik, Burgfried részében, azonban gyakran tévesen Rottenmann-hoz sorolják.