Pásztó és Tar

Szécsényi nyaralás (4. rész)

A két határszéli várromtól délután Pásztóra tartottunk volna, de a nejem a Salgóról lejövet a sáros ösvényen megcsúszott és a nadrágja olyannyira koszos lett, hogy előbb vissza kellett mennünk a szécsényi szállásunkra. A Karancs jelentős cigány lakossággal bíró falvain ismét áthaladva néhány fotóra kiugrottam az autónkból. Először Karancslapujtőn a falu közepén emelkedő cipó alakú dombon álló - középkori alapokra épült - katolikus neogótikus templomépület került lencsevégre.

Ennél látványosabb volt a fél kilométerre lévő Karancskeszi, ahol még néhány tájjellegű házra is rábukkantam a faluközpontban.

Polo - motoros Trabink Karancskesziben

Karancskeszi

Karancskeszi

Szécsényben a szállásunkon a szükséges nadrágcsere után már indultunk is a Cserhát kanyargós útján Pásztóra.

Neve valószínűleg az iráni eredetű (valószínű jász) nyelvből ered, amely tábort jelent. Ha igaz, akkor a jászok idetelepítésével a szláv nyelvhatár északabbra tolását akarták egykoron elérni. A palóc városka emlékeit a román és gótikus stílusjegyeket is magán viselő barokk Szent Lőrinc vértanú plébániatemplom körül fedeztük fel.

Először a XII. század végén épült itt egy román stílusú kápolna, amelynek kis ablaka ma is látható a hajó déli, tér felőli, falában. A XIII. századi bővítés eredménye a torony nyers kőből épült alsó szintje és a templom oldalában álló hatszögletű temetőkápolna. A XV. században gótikus stílusban bővült a templom, ekkor készült a gyönyörű, csúcsíves ablakú oldalkápolna. A torony, a szentély és a mellékhajó az 1700-as évek akkoriban divatos, barokk stílusában készültek el.

Pásztó

A Pásztói Múzeumba igyekeztünk először, hogy azt még a 16 órai zárás előtt megnézhessük. Az idegenvezetést felvállaló igazgató rendkívül élvezetes módon ismertette a parkosított Múzeum tér látnivalóit. A múzeum az egykori cisztercita kolostorban rendezkedett be. A teret dél felől lezáró egyemeletes cisztercita kolostor 1717-ben épült az előzőleg itt álló XIII. századi kolostor és templom köveiből. Az itt élő szerzetesi közösségre emlékezik a földszinten kialakított kiállítás. Az apátságról már 1138-ban történt az első említés, akkor még a bencések tulajdonában volt, majd 1190-ben III. Béla adta a cisztercitáknak. Az épület többi helyiségében helytörténeti- és természettudományi kiállítások láthatók.

Az Oskolamester háza a tér közepén álló fehérre meszelt falú, egyszerű kinézetű épület a mai Magyarország egyetlen fennmaradt középkori mezővárosi polgárháza.

Pásztó oskolamester háza

A XV. századi gótikus épületet a helyiek kántorházként ismerik, mivel itt lakott egészen 1968-ig a mindenkori kántortanító. Csupán az 1970-es években elvégzett régészeti feltárások alkalmával derült ki, hogy a jelentéktelen külsejű ház az ország legrégibb lakóházai közé tartozik. A feltárás során a padló alól előkerültek azok a használati és vagyontárgyak, amelyeket a tulajdonos 1551-ben a törökök elől rejtett el. Az itt talált tárgyakat a házban ki is állították. A falusi házakhoz hasonlóan három helyiségből álló házban jelenleg kiállításokat láthatunk. Korabeli metszetek, oltárképek ábrázolásai alapján rekonstruálták a ház berendezését. Az egykori konyhában egy rekonstruált középkori tűzhelyet, ill. konyhai tárgyakat, a szobában berendezési tárgyakat és egy szép régi kályhát, a kamrában pedig középkori háztartási eszközöket állítottak ki. A ház alatti eredeti állapotában megmaradt gótikus borospincében Pásztó középkori szőlőművességét bemutató kiállítás látható.

oskolamester háza Pásztón

Az Oskolamester házától délre álló üveghuta páratlan ipartörténeti emlék. Az üveggyártáshoz szükséges kemencéket a XI. század végén bencés szerzetesek építették, és az 1190-ben idetelepített ciszterciek is használták a XIII. század közepéig. Ekkor valószínűleg a tatárjáráskor elpusztult. Az 1984-ben feltárt üveghuta a leletek tanúsága szerint az ablakszemeken kívül üvegtárgyakat is készítettek az itt dolgozó szerzetesek. A tér egy nagy területét foglalja el a romkert, a XII-XIII. században épült bencés kolostor és templom alapjai kerültek feltárásra.

Pásztón kevés régi polgárházat találni, ami növelhetné a városias rangját.

A vasútállomás téglaépülete a monarchia kort tükrözi.

A hangulatos Ózon Étteremben a SZÉP kártyánkat felhasználva vacsoráztunk.

Innen a szomszédos Tar községbe ruccantunk át, hogy az Árpád-kori templomot megnézhessük. Az ajtaján a gondnok telefonszáma található, aki sajnos akkor otthon nem lévén nem tudott kijönni bemutatni. A Zagyva parti falu legmagasabb pontján álló, erődszerű fallal körbevett Szent Mihály-templom három építészeti kor, a román, a gótikus és a barokk nagyszerű harmonikus kombinációja, amelynek festői hátterét a kéklő Mátra hegyei adják.

A legszebb rálátás a mellette lévő magaslatról kínálkozik, ahol Tari Lőrinc egykori udvarházának egyetlen megmaradt falmaradványa tornyosul.

A török időkben romossá lett templomot a XVII. század végén építették újjá, majd a XVIII. században teljesen átalakították. Sekrestyét építettek hozzá és ekkor emelték barokk tornyát is. A legutolsó hozzátoldás 1845-ben történt, amikor a torony homlokzata elé egy klasszicista stílusú timpanonos előcsarnokot építettek.

nógrádi táj

nógrádi táj

nógrádi táj

nógrádi táj

nógrádi táj

Somoskő és Salgó vára

Szécsényi nyaralás (3. rész)

Hétfőn szécsényi szállásunkon vihar nyomaira ébredtünk. A 22. számú úton Salgótarjánon keresztül Somoskőre indultunk. Haladásunkat útfelújítás lassította. A Karancs hegyvonulatai mentén a falvak többségén átgurulva a gyalogosokat figyelve jelentős volt a cigányok aránya. Somoskőújfaluban mellékútra fordulva értük el Somoskőt. A trianoni békeszerződés 1920-ban a két települést az újonnan létrejött Csehszlovákiának juttatta. A Somoskőújfaluban birtokos Dr. Krepuska Géza gégészprofesszor és lokálpatrióta társai viszont elérték (egy francia antanttiszt életmentő műtétéért cserébe), hogy a Nagykövetek Tanácsa 1923. április 23-án Magyarországnak ítélje Somoskőújfalut, Somoskőt a bazaltbányával egyetemben (de a vár nélkül) és a Medves-fennsík egy részét. A terület 1924. február 15-én tért vissza Magyarországhoz.

A vár eredeti formája teljes egészében nem ismert. Valószínűleg háromszög alapzatú, bástya nélküli volt, később gótikus kastéllyal és bejárati toronnyal gazdagodott. A XVI. századi átépítés során kibővítették két ágyútoronnyal, egy körbástyával valamint a vár északi és déli részén található épületekkel. A vár belterét vésett formákkal díszítették. Legfiatalabb része valószínűleg a hatszögletű bástya.

A település nevét 1341-ben, a falu határjárásakor említette először egy oklevél. A felette magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a XIII. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. A Szécsényi család 1460-ig birtokolta a várat. (Meg kell jegyeznünk, hogy ehhez a Kacsics nemzetségből származó családhoz a később országos szerepet játszó gróf Széchenyi-családnak, amelyből a „legnagyobb magyar” Széchenyi István származott, semmi köze sincs.) Ezután a Losonczyaké lett. Az 1560-as években az akkor már törökök által elfoglalt várak gyűrűjével teljesen körbevett várban lakott Losonczy Anna, akihez Balassi Bálint számos alkalommal jött látogatóba, és akihez Júlia dalait címezte. A törökök 1576-os váratlan rajtaütéssel elfoglalták a várat. Prépostváry Bálint vezetésével 1593-ban foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is. A XVII. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi-szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg. További romlásának az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, amelyek – Szlovákia önálló állammá alakulása után – sajnálatos módon félbeszakadtak. Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.”  Ezek a kövek bazaltorgonák darabjai. A vár alatt, de még magyar területen a Petőfi ligetben áll a Petőfi kunyhó, ami a költő 1845. június 12-i idelátogatásának emlékét őrzi. A mai kunyhó az eredeti 1965-ben összeomlott épület helyén épült.

A várhegy alatt rövid séta után lejuthatunk a somoskői bazaltorgonákhoz, amelyek a területen lejátszódó, egykori vulkanizmus gyönyörű bizonyítékai.

Somoskő jelenleg Salgótarján 250 lakosú településrésze, korábban önálló község volt. A szemközti hegytetőn a Zagyva forrásának közelében áll Salgó vára. Természetesen ide is felmentünk.

A Medves vidékének legismertebb és talán legszebb bazaltcsúcsa a Salgó (625 m). Rajta az egykori kis vár romjai. Építése a Kacsicsok Illés ágához tartozó Simon bán nevéhez fűződik. Teljes kiépítésére a Szapolyai család időszakában 1500 táján került sor. Kara Hamza bég 1554-ben elfoglalja és mintegy negyven éven át a török birtokolta. A meredek bazaltkúpra épült vár bevétele nem tűnt egyszerű vállalkozásnak, ezért cselhez folyamodtak a törökök. A súlyos ágyúk helyett a talyigákra fagerendákat raktak és azokat nagy zajjal a várral szembeni dombra vontatták. A Zagyvai Simon kapitány vezette várvédők az „ágyúk” láttán megijedtek és az éj leple alatt megszöktek. Rövid ideig Balassi Bálint tulajdona is volt. A töröktől visszafoglalt és lerombolt vár azután évszázadokon át tovább omladozott, mígnem 1938-ban turisztikai célból kilátószerűen felújították.

A két várromtól Pásztóra tartottunk volna, de a nejem a sáros ösvényen megcsúszott és a nadrágja olyannyira koszos lett, hogy előbb vissza kellett mennünk a szécsényi szállásunkra.