Szécsényi nyaralás (3. rész)
Hétfőn szécsényi szállásunkon vihar nyomaira ébredtünk. A 22.
számú úton Salgótarjánon keresztül Somoskőre indultunk. Haladásunkat
útfelújítás lassította. A Karancs hegyvonulatai mentén a falvak többségén
átgurulva a gyalogosokat figyelve jelentős volt a cigányok aránya.
Somoskőújfaluban mellékútra fordulva értük el Somoskőt. A trianoni
békeszerződés 1920-ban a két települést az újonnan létrejött Csehszlovákiának
juttatta. A Somoskőújfaluban birtokos Dr. Krepuska Géza gégészprofesszor és
lokálpatrióta társai viszont elérték (egy francia antanttiszt életmentő
műtétéért cserébe), hogy a Nagykövetek Tanácsa 1923. április 23-án
Magyarországnak ítélje Somoskőújfalut, Somoskőt a bazaltbányával egyetemben (de
a vár nélkül) és a Medves-fennsík egy részét. A terület 1924. február 15-én
tért vissza Magyarországhoz.
A vár eredeti formája teljes egészében nem ismert.
Valószínűleg háromszög alapzatú, bástya nélküli volt, később gótikus kastéllyal
és bejárati toronnyal gazdagodott. A XVI. századi átépítés során kibővítették
két ágyútoronnyal, egy körbástyával valamint a vár északi és déli részén
található épületekkel. A vár belterét vésett formákkal díszítették.
Legfiatalabb része valószínűleg a hatszögletű bástya.
A település nevét 1341-ben, a falu határjárásakor említette
először egy oklevél. A felette magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia
területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a XIII.
század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák
Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát
követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. A Szécsényi
család 1460-ig birtokolta a várat. (Meg kell jegyeznünk, hogy ehhez a Kacsics
nemzetségből származó családhoz a később országos szerepet játszó gróf
Széchenyi-családnak, amelyből a „legnagyobb magyar” Széchenyi István
származott, semmi köze sincs.) Ezután a Losonczyaké lett. Az 1560-as években az
akkor már törökök által elfoglalt várak gyűrűjével teljesen körbevett várban
lakott Losonczy Anna, akihez Balassi Bálint számos alkalommal jött látogatóba,
és akihez Júlia dalait címezte. A törökök 1576-os váratlan rajtaütéssel
elfoglalták a várat. Prépostváry Bálint vezetésével 1593-ban foglalták vissza a
magyarok, köztük volt Balassi Bálint is. A XVII. században házasság útján a
Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi-szabadságharc végén
királyi parancsra rongálták meg. További romlásának az 1970-es években
megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, amelyek – Szlovákia önálló
állammá alakulása után – sajnálatos módon félbeszakadtak. Az 1840-es években
erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő
nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű
öt-, hat-, hétszögű kövekből van.” Ezek
a kövek bazaltorgonák darabjai. A vár alatt, de még magyar területen a Petőfi
ligetben áll a Petőfi kunyhó, ami a költő 1845. június 12-i idelátogatásának
emlékét őrzi. A mai kunyhó az eredeti 1965-ben összeomlott épület helyén épült.
A várhegy alatt rövid séta után lejuthatunk a somoskői
bazaltorgonákhoz, amelyek a területen lejátszódó, egykori vulkanizmus gyönyörű
bizonyítékai.
Somoskő jelenleg Salgótarján 250 lakosú településrésze,
korábban önálló község volt. A szemközti hegytetőn a Zagyva forrásának
közelében áll Salgó vára. Természetesen ide is felmentünk.
A Medves vidékének legismertebb és talán legszebb
bazaltcsúcsa a Salgó (625 m). Rajta az egykori kis vár romjai. Építése a
Kacsicsok Illés ágához tartozó Simon bán nevéhez fűződik. Teljes kiépítésére a
Szapolyai család időszakában 1500 táján került sor. Kara Hamza bég 1554-ben
elfoglalja és mintegy negyven éven át a török birtokolta. A meredek bazaltkúpra
épült vár bevétele nem tűnt egyszerű vállalkozásnak, ezért cselhez folyamodtak
a törökök. A súlyos ágyúk helyett a talyigákra fagerendákat raktak és azokat
nagy zajjal a várral szembeni dombra vontatták. A Zagyvai Simon kapitány
vezette várvédők az „ágyúk” láttán megijedtek és az éj leple alatt megszöktek. Rövid
ideig Balassi Bálint tulajdona is volt. A töröktől visszafoglalt és lerombolt
vár azután évszázadokon át tovább omladozott, mígnem 1938-ban turisztikai
célból kilátószerűen felújították.
A két várromtól Pásztóra tartottunk
volna, de a nejem a sáros ösvényen megcsúszott és a nadrágja olyannyira koszos
lett, hogy előbb vissza kellett mennünk a szécsényi szállásunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése