utazások: Szécsényi nyaralás (1. rész)

Jobbágyi, Szurdokpuspöki, Hollókő

Az idén Nógrád megyében nyaraltunk. Szécsényben a Bástya panzióban telefonon előre 3 éjszakára foglaltunk szállást. Az Interneten keresgélve találtam erre a városközponti szállásra. Szombatokon diszkó is működik a másik felében, de mi vasárnap, hétfő és kedd éjszakáin mentesültünk ennek élvezetétől.

Vasutasként vonattal ingyen is mehettünk volna, de akkor a környék megismerésében sokkal korlátozottabbak lettünk volna. Vasárnap reggel indulva az autópályákat igénybe véve robogtunk négyütemű Trabinkkal Somogyból az Ipoly menti városkába.

Útközben nézelődni elsőként a Zagyva parti kétezres Jobbágyiban álltunk meg. A település központjában a dombon körítőfal maradványokkal szabadon áll a Szent György templom. Első pillantásra jellegzetes barokk kori építmény.

A szépen helyreállított, hófehér vakolat alól előbukkanó kőfala és néhány középkori részlete hívja fel a figyelmet a XVIII. századnál sokkal régebben kezdődött történetére. A déli fal hosszabb szakaszán feltártak egy XIII. századi formát mutató tölcsérablakot, kissé lejjebb csúcsíves ablakkeretet, köztük pedig a faragott pálcatagbélletes gótikus kapuzatot. A XIV. század stílusára valló, utóbb befalazott bejárat fölött abból az időből származó falfestés töredéke őrződött meg: egy vörös-fekete címerpajzs darabja.

Az úrnapi mise végén a templombelsőt is megnézhettük. Az orgona körül javításokat végeztek így a szép hangszer kimaradt a fényképezésből.

A községben népi jelleget magánviselő házból csak egyet találtunk, majd a templom közeli utcasaroknál egy kis kápolnát.

Jobbágyi ősi nevét majdnem elveszítette. Az 1951. február 6-án született vb. határozat kimondta, hogy a községnek a reakciós időkre emlékeztető Jobbágyi elnevezés megváltoztatása miatt jegyzőkönyvi kérelemmel fordult a belügyminisztériumhoz. A névváltoztatás végül szerencsére elmaradt.

Aznap második településként a szomszédos Árpád – kori Szurdokpüspökit néztük meg. A főútról a központjába való jutáshoz az 1871-ben megépült Hatvan – Losonc közötti vasútvonalon kell áthaladni.

Zagyvaszentjakabbal egyesült 1926-ban, így két katolikus templommal büszkélkedhet. Mindkettő dombon áll és mögöttük temető. Szép panoráma tárul a Zagyva völgyére, a Cserhátra és a Mátrára.

Szent Jakab templom

A Szent Kereszt felmagasztalása templomban is úrnapi mise és virágszirommal hintett körmenet volt.

A prédikáció alatt inkább egy kellemes sétát tettünk a községtől északkeleti irányba a Kis-völgyben, ahol szép hagyományos pincesor jelzi a korábbi virágzó szőlő-borkultúrát. A pincék előtti padokra ülve pihentünk le a hűs fák árnyékában és itt fogyasztottuk el az otthonról hozott ebédünket miközben a madarak énekét hallgattuk.

Isten hozott, de ki visz haza?

A templom alatti Hanák Kolos emlékház pincéjében a Mátra köveiből álló tárlatot, az udvarán pedig a millecentenárium emlékművét néztük meg visszafelé jövet. A lombok alatt rönkökből és karókból őzbakot formáztak.

A Nap égető sugarai alaposan felmelegítették a parkoló autónkat. Miután kiszellőztettem elindultunk Hollókő felé. A Világörökség cserháti kis falujába a leágazást a szécsényi útról egy kövön ülő holló is segíti.

Százéves házacskái egységes palóc népi építészetet alkotnak. Ragyogó fehér falazatú, tornácos házai sok turistát csábítanak ide. A 400 lelkes zsákfalu szívében áll 1889 óta a fatornyos, zsindelytetős katolikus templom. Körülötte keskeny nadrágszíj-telkeken sorakoznak a jellegzetes tornácos, deszkamellvédes, kontyolt parasztházak. Némelyikükben kézműves műhelyek, múzeumok, bemutatóházak kaptak helyet. Akad olyan is, amelyikben megszállhatunk, eredeti bútorok között. A vendégházakban a falu történeteit betéve tudó nénikékkel beszélhetünk. A vendéglőkben pedig belekóstolhatunk a hamisítatlan palóc ízekbe, megtapasztalva, milyen az eredeti palócleves, tócsni vagy görhe.

A falu fölé emelkedő 400 méter magas vulkáni kúpra épült várnak is sokáig fontos szerepe volt, amely a XIII. század óta magasodik a falu fölé.

Az évszázadok során többször cserélt gazdát, Csák Máté, Károly Róbert, Széchenyi Tamás, a husziták vezére, Giskra is birtokolta. Sokat huzakodott a vidéken magyar és török is, ám I. Lipót 1711-ben, a Szatmári békekötés után leromboltatta. A romvárat részlegesen felújították, ami 1996 óta látogatható, 30 évnyi felújítási munka után. A dombtetőre keskeny erdei úton sétáltunk fel az ófaluból miközben egy siklót láttunk tekeredni.

A külső várudvaron, ahova csak felvonóhídon lehetett egykor bejutni, sok kincskeresőt vonzott egykor a sziklába vájt ciszterna, ahova a monda szerint Csák Máté és a törökök is sok kincset rejtettek el. A vár vastag, hűvös falai között a vár első urát és családját bemutató panoptikum, XI - XVI. századból származó fegyvereket kiállító fegyverterem és meghitt hangulatú várkápolna várja a látogatókat.