Szécsényi nyaralás (2. rész)

Vasárnap késő délután megérkeztünk Jobbágyi, Szurdokpüspöki és Hollókő megtekintése után a szécsényi szállásunkra a Bástya panzióba.

A belvárosi szobánkban csomagjainkat lepakoltuk, majd megzuhanyoztunk és sétálni indultunk, hogy megismerjük az Ipoly közeli hatezres települést. A középkori városfal egy része megmaradt, amit felújítottak és néhol újabb stílusban kipótolták. A panziónk mellett újraépítették a kapubástyát az egykori alapjaira.

Oldalánál sétány, amelyen a ferde tűztoronyhoz jutni. A városfalba ablakokat helyezve házakat alakítottak ki.

A körbástya újraépült, de a hosszú rések rajta rontják a régies hangulatát.

A városházánál visszafordultunk és a Bársony Vendéglőbe betérve a SZÉP kártyánkat felhasználva ettünk vacsorát.

Innen az evangélikus templom és a Forgách kastély elé sétáltunk. Az egykori járásbíróság üres épülete jobb sorsra lenne érdemes.

A ferences templomban mise volt. Meg kellett várni a végét, hogy zavartalanul fényképezhessem a csodás barokk belsejét.

A tűztornyot a pestis járvány elmúltának emlékére épült fa harangláb helyére építették. Kétemeletes toronnyá alakították 1893-ban a Tűzőrség számára. Egy harmadik emelet ráépítésére került sor 1929-ben, ekkor kapta jelenlegi bádogfedelű sisakját is. Az egész építmény - valószínűleg a talaj agyagrétegének megcsúszása miatt - szemmel láthatóan ferde, észak felé dőlt. Ez az évi néhány milliméternyi mozgás a mai napig érzékelhető. A Tűztorony története és a tűzoltó-kiállítás 2004-ben nyílt meg az épületben.

Maga Szécsény neve levezethető a szláv „vág” ige a vágás, irtvány főnévnek képzős származékából, amelynek vágással irtott földön vagy gyepű mellett lakók jelentés tulajdonítható. Szécsény egy határvéd székely népcsoport központja lehetett a honfoglalás után, mivel akkor még a Felvidék nem tartozott Magyarországhoz. Az Ipoly-völgy szélén, a folyó hajdani teraszának peremén állt egykor a vár. Építését 1334-ben kezdték el. Jelentősebb csatákra a vár alatt a török harcok idején került sor. Losonczy István 1544-ben visszaverte a támadást, de Ali budai pasa 1552-ben már sikeresen elfoglalta. Majd 40 évig volt török kézen, amikor Pálffy Miklós foglalta vissza, de 1663-ban újabb 20 évre a törököké lett. Véglegesen Sobiesky János lengyel király foglalta vissza. Rákóczi szabadságharc idején 1705-ben a vár alatti réten tartották a szécsényi országgyűlést. Egykor a ferences templomot és a kolostort is magában foglalta a gótikus vár. Falainak maradványát az 1770 táján felhasználták a Forgách-kastély építéséhez. A külső tornyokból, széles árkokból csak falrészek maradtak, a kilátónak használt északnyugati sarokbástya a 10 m átmérőjű, kör alakú északkeleti sarokbástya/tömlőcbástya (Bástyamúzeum) maradt meg, viszont a délkeleti rondellát és a Török tornyot újraépítették az elmúlt években.

A Szentlélek templomaként elnevezett épület romja a XII-XIII. századból származik. Kórház kápolna volt 1400-ban. A XVII. század végére erősen megrongálódott. A XVIII. században rendbe hozták, majd 1726-tól a falu plébániatemploma. Állapota miatt 1793-ban lebontották. Romjai régészeti ásatások során csak 1976-ban kerültek elő.

A ferences templom gondozott parkban, az egykori várkerület északnyugati végén áll 1332 óta. Szentélyében a XIV. század gótikus stílusjegyei láthatók. Legértékesebb része a sekrestye, amelynek szép csillagboltozatát egyetlen nyolcszögű figurális fejezetű pillér tartja. A jelenlegi barokk hajót 1696-ban építették hozzá. A kolostor 1694-1734 között épült boltozatos kerengővel és zárt díszudvarral. A templomból juthatunk fel a kolostor gótikus boltozatú emeleti szobájába, ahol Rákóczi fejedelem megszállt. A ferencesek 1989-ben újra birtokukba vették az épületet.

A Forgách kastélyba hazautazásunk napján mentünk be. A mai épület elődjét, a várkastélyt, a Kacsics nemzetségből származó Szécsényi Tamás, vagy fiai kezdték el építeni a XIV. század második harmadától. A török háborúk azonban nagy pusztításokat okoztak az épületben. Koháry István 1690-től folyamatosan renováltatja a végvár külső falait, és a várkastély épületeit. A zálogjogon birtokló Kohárytól Forgách János nógrádi főispán és felesége Cziráky Margit visszaszerezte az uradalom nagy részét 1739-ig. Forgách János fiatalabbik fia, Zsigmond 1753-ban örökölte a birtokot. A szécsényi kastély 1750-1760 közötti barokk átépítése így nagy valószínűséggel hozzá köthető. Forgách Zsigmond után második fia József örökli, a nagy angolpark létesítése az ő érdeme. A XIX. század második felében a Pulszky család birtokolja a kastélyt, kivéve az 1849-1867 közötti időszakot, amikor a császári kincstár tulajdona volt. Gross Jenő budapesti ügyvéd vette meg 1900-ban és 1943-ban adta el báró Lipthay Bélának. A háború erősen megrongálta az épületet, felújítása az 1960-as években kezdődött. A legutóbbi felújítás 2005 nyarán történt. Kubinyi Ferenc Múzeumként működik 1973 óta. A múzeum 1979. február 1-én vette fel hivatalosan a megyében elsőként régészeti kutatásokat folytató Kubinyi Ferenc nevét, tisztelegve ezzel a neves tudós előtt. Régészeti és történeti gyűjtőkörrel rendelkezik az intézmény.

A palota folyosóin és lépcsőfordulójában gazdag trófeagyűjtemény látható.

A régészeti és történeti állandó kiállítások 2006-ban kerültek megrendezésre. A tárgyakba zárt múlt c. kiállítás az őskor két időszakába kalauzolja a látogatókat. Az első rész Fejezetek Nógrád megye újkőkorából a nógrádi újkőkori mindennapi életet mutatja be gazdag leletanyagon keresztül, valamint látványos diorámában szemléltet egy neolit falut.

A következő Rituálék és hitvilág a bronzkorban c. kiállítás már a bronzkort mutatja be, amelyben főként a megyéből jelentős számban előkerült temetők révén a temetkezési szokások ismertetése kapott nagyobb szerepet, - dioráma rekonstruál egy bronzkori temetést.

A Vár állott c. tárlat a középkori nógrádi várakat mutatja be, s nemcsak az álló épületeket, romokat, hanem az elpusztult objektumokat is az előkerült leleteken és maketteken keresztül. Második része a török hódoltság, a várháborúk idejét idézi fel makettekkel, s a várásatásokon előkerült régészeti leletekkel.

A Rákóczi kiállítás Túlerőnek engedve c. része egy enteriőrön keresztül mutatja be azt az eseményt, amikor a nógrádi nemesség aláírja 1703 novemberében Gács várkastélyában a Rákóczihoz való csatlakozást.

A következő a Szécsényi országgyűlés, - amely 1705. szeptember 12-október 3. között hozott fontos cikkelyeket - sátortábor rekonstrukcióján keresztül jelenik meg. A tárlat utolsó szakasza a Rákóczi szabadságharc csatáiról emlékezik meg, a sorsdöntő romhányi ütközetet (1711. január 22.) pedig egy terepasztal szemlélteti.

A XIX. század végi kastélybelső női lakosztálya a kastély történetéből, hangulatából próbál egy szakaszt bemutatni, női szalon, olvasószoba, és hálószoba enteriőrein keresztül. Mivel barokk építészeti elemek, kályhák nem maradtak fenn, Pulszky Ágost XIX. század végi birtoklásának idejét idézi fel historizáló, eklektikus bútorokkal. Így a korabeli lakáskultúra túlzsúfolt, gazdagon berendezett tereiből is ízelítőt nyújt a tárlat.

Szécsény 1896-ban kapott vasúti összeköttetést az Aszód – Balassagyarmat – Losonc vonal megépülésével. Az állomásépület külseje ma is őrzi a monarchia kor emlékét. Vele szemben egy elkerített területen kecskenyáj legel libák társaságában.

Szécsény panorámája a vasútállomásról nézve